Megijedtek a lehetőségtől

Ismét bebizonyosodott, hogy a vízilabda-társadalom egy nagy család. A hatalmas tét és a várhatóan öldöklő küzdelem ellenére a játékosok másfél órával a bajnoki elődöntő előtt úgy gyülekeztek a Kőér utcai uszoda előcsarnokában, mintha csak osztálykirándulásra készülődtek volna. A két csapat tagjai beszélgettek, viccelődtek egymással, feszültségnek nyoma sem volt.

A vízben azonban már nem volt barátság. Kiss Csaba gyönyörű megúszás után pontos lövéssel szerezte meg a találkozó első gólját a kissé álmosan kezdő Honvéd ellen. A balkezes átlövő a folytatásban egymaga megnyugtató előnyt szerezhetett volna csapatának, ám előbb kapufát lőtt, majd emberelőnyt kapkodott el. A kimaradt helyzetek ellenére az első negyed egyértelműen a vendégcsapat fölényét hozta, hiszen kétgólos előnnyel kezdhette volna a második felvonást Gerendás György csapata – ha Jászberényi Gábor nem kap ezúttal is gólt a félpályáról. Az egri kapus azonban az emlékezetes Recco elleni Euroliga-mecscsel ellentétben most nem okolható a bakiért: a kapu előtt két méterrel Karol Baco kezén megpattant a labda.

A szerencsés találat azonban, úgy tűnt, a Dominót fogta meg. A sorozatban hetedik bajnoki aranyára törő Kovács-legénység teljesen motiválatlanul mozgott a vízben, statikus támadásai a legcsekélyebb veszélyt sem jelentették az időközben magára találó Jászberényi kapujára. A másik oldalon annál inkább ment a góllövés, a szinte minden poszton bevethető Märcz Tamás például tőle szokatlan módon még centerből is eredményes volt.

Így aztán a harmadik negyedben az „Ébresztő, ébresztő!” rigmus a hazai szurkolók részéről furcsán hangzott ugyan (mégiscsak olimpiai bajnokoktól hemzsegett a medence), ám cseppet sem volt meglepő, hiszen az Eger ekkor már 9–5-re vezetett. A kemény kritika fel is paprikázta a hazai játékosokat, és beindult a Domino-henger. Főleg Biros találatainak köszönhetően elkezdte faragni hátrányát a hazai csapat, az egyre fáradó Eger pedig nem találta nagyobb tudású ellenfele játékának ellenszerét.

Fél perc volt hátra, amikor meccslabdához jutott a Honvéd, Biros pedig élt a lehetőséggel, és emberelőnyben Jászberényi kapujába vágta a labdát. A Domino ekkor vezetett először a mérkőzésen – a legjobbkor.