Nagy meccs, nagy gól, nagy vita

A hétvége legizgalmasabb mérkőzésének ígérkezett a kiesés ellen harcoló Tatabánya és az ezüstéremre, egyszersmind az UEFA-kupa-szereplésre vágyó Újpest csatája.

Nem is kellett csalódni: helyzetek, gólok és – főleg a szünet után – tempós játék jellemezte a szombat délutáni bajnokit.

A győriek pénteki, fehérvári 2–1-es veresége mindenesetre megnyitotta a kaput a tatabányaiak előtt, esetleges győzelmükkel ugyanis elkerültek volna az utolsó előtti helyről.

S ahogy elvárható volt: a csapatok becsülettel egymásnak estek, kemény ütközések, agresszív szerelések, mindamellett látványos futball és ötletes cselek jellemezték a játékot. A Tatabánya kezdeti fellángolását követően a lilák vették át a játék irányítását, a mélységbe visszahúzódó – ezúttal az újpesti csapatkapitányi karszalagot is viselő – Kovács Zoltán rendre jól játszotta meg a szélekre bemozduló Tisza Tibort, aki láthatóan sokkal gyorsabb volt a hazai védőknél.

És ha már Tisza Tibor...

A lelátón Filipovics Vladan társaságában ott ült egy görögországi megfigyelő, aki ezen a találkozón az újpestiek csatára és a tatabányai légiós, Dorge Rostand Kouemaha megmozdulásait követően szorgosan jegyzetelt. Tisza Tiborral elégedett lehetett, hiszen szabadrúgásból gólt lőtt, és persze Dorge Rostand Kouemaha sem akart lemaradni, a kameruni támadó is többször helyzetbe került, csak nála a befejezésekbe rendre hiba csúszott.

A játék élvezetes volt, látszott, mindkét csapatnak égető szüksége van a pontokra, az egyedüli negatívumot a tatabányaiak szlovák kapusa Marián Postrk szolgáltatta, aki az újpesti előreíveléseket követően úgy rohangált ki feleslegesen a kapujából, mintha Tornyi Barnabás kötelezően előírta volna neki. Talán nem volt véletlen, hogy az edző még a félidő lefújása előtt lecserélte a kapust.

Igazi harcosként kezdte a második félidőt a Tatabánya, a hazai csapat magas hőfokon égve nekiesett az Újpestnek, és egy szögletet követően gyorsan ki is egyenlített. Jellemző volt a hazaiak felfokozott lelkiállapotára, hogy Tornyi Barnabás nyomban az oldalvonal mellé rohant, és miközben a futballisták még ünnepeltek, ő már heves kézmozdulatokkal azt mutogatta játékosainak, nehogy leálljanak, tartsák továbbra is nyomás alatt Balajcza Szabolcs kapuját. A tatabányai futballisták szófogadók voltak, nem sokkal később újabb gólt lőttek, az Újpest játéka ekkor pedig nyomaiban sem hasonlított az első félideire. A középpályások kénytelenek voltak rendre kisegíteni a védőket, a támadók pedig alig avatkoztak játékba. A Tatabánya úgy játszott, ahogy egy kiesés elől menekülő csapattól elvárható, és hiába egyenlített az Újpest néhány perccel a vége előtt, Kerényi Norbert csak bepasszírozott egy gólt a lilák kapujába. Volt, aki azt mondta, hogy az Újpest kapujáig előremerészkedő védő kézzel segítette a labdát a kapuba, azonban a játékvezető egyértelmű ítélete azt erősítette meg, amit a lelátóról is látni lehetett a pillanat tört része alatt, hogy a labda már átjutott a gólvonalon, amikor a tatabányai játékos estében beleért.

A krónika a Tatabánya győzelmét jegyzi és azt, hogy a csapat ezzel a sikerrel óriási lépést tett az NB I-ben maradás felé vezető úton.