A lesajnált futball

Abba most ne menjünk bele, hogy nincs egy normális, a kupa rangjához méltó helyszínünk. Nincs egy igazi szentély, mint Angliában a Wembley, Németországban a berlini Olimpiai Stadion vagy Franciaországban a Stade de France.

Ez már önmagában is elkeserítő, főként ha belegondolunk, hogy néhány hete még a fél ország azt hitte, hogy 2012-ben Európa-bajnokságot rendezünk. Szegény Magyar Kupa!

Korábban próbálkoztak már mindennel, még MNK néven tartottak négyes döntőt Veszprémben, izgalmas finálét Székesfehérvárott, Szegeden, Békéscsabán, Szolnokon s persze többször is a Népstadionban. Valahogy sohasem úgy kezelték ezt a nemes vetélkedést, mintha fontos lenne. Nyűg volt, túlóra a játékosoknak, másodrangú esemény a szurkolóknak.

A visszafogott lendülettel épülgető szocializmus éveiben ez még úgy-ahogy érthető volt, de a Magyar Kupa az úgynevezett rendszerváltás után sem nyerte vissza rangját.

Egyetlen köztársasági elnök, politikai vezető sem vette a fáradságot, hogy a Magyar Köztársaság kupájáért rendezett vetélkedősorozat fináléját megtisztelje. Igaz, talán eszébe sem jutott senkinek meghívót küldeni a Sándor-palotába. Egészen mostanáig.

Szerdán alighanem nagy meccset rendeznek a Szusza Ferenc Stadionban az erős Debrecen és a feltörekvő, újra jó csapattá váló Honvéd szereplésével.

Ne legyen kétségünk, a hangulattal nem lesz gond, gondoskodik róla a két tábor, ami talán olyan teljesítményre sarkallja a játékosokat is, amely méltó lesz a hagyományokhoz. Ezért is lett volna öröm, ha nincs ez a szomorú közjáték, amely még akkor is fájó, ha tudjuk, a közeg nem túl vonzó.

Lássuk be, a köztársasági elnök azért áldozhatott volna rá időt, hogy jelenlétével megtisztelje a lesajnált, tönkrement, sikereit, értékeit, szurkolóit vesztett magyar futballt. Szép gesztus lett volna tőle. De nem.

Hiába ment a meghívó Sólyom László részére, udvariasan elhárította a lehetőséget, pedig az ő jelenléte sokat jelentett volna a labdarúgásnak. Afféle jelzést, sőt közösséget azzal a sportággal, amelyet Magyarországon ma is milliók szeretnek rajongással, ám amelyre úgy tekint az állam, mint egy fertőző betegségre – jobb távol maradni tőle.

A magyar állam halottnak tekinti a magyar futballt.
Sinkovics Gábor