(Le)húzóerő a futball

Rengetegszer tették már fel nekem a kérdést: miért tart itt a magyar futball?

Én pedig sosem értem, miért csodálkozik ezen mindenki. Labdarúgásunk tökéletes leképeződése a magyar társadalomnak, az ország állapotának. Miért épp a futball lenne kivétel, ha ebben az országban szinte semmi sem mőködik jól…

A magyar gazdaság rendkívül nehéz helyzetben van, a társadalom frusztrált, győlölködő. Ahogy az élet szinte minden területén a bezárás, leépítés, megszüntetés a jellemző, úgy szüntették és szüntetik meg a sportolási lehetőségeket, futballpályák százait, úgy vonják meg a támogatást a sporttól, kiváltképp a futballtól. Pedig ha csak szigorúan a költséghatékonyságot tartjuk szem előtt, ez akkor is teljesen irracionális.

Kis befektetéssel óriási megtakarítás

Elhangzott már nemegyszer, hogy a sportnak és infrastruktúrájának támogatásával milyen hatalmas összegő megtakarítást lehetne elérni az állami kiadásokat tekintve csak az egészségügyben. Az egészségügyben, ahol évente 1500 milliárd forintot költenek el, százmilliárdos nagyságrendő megtakarítást eredményezhetne néhány száz milliós befektetés a sportba.

Nagyon egyszerű: ha nem száz, hanem ezer gyerek kezd el futballozni, egyrészt több tehetséges játékos lesz, másrészt egyértelmően több egészséges polgár. Vagy ha szigorúan közgazdasági szempontból nézzük: keveset betegeskedő (és így az államnak kevesebbe kerülő), nagyobb teljesítményre képes (magasabb GDP-t termelő) munkaerő nő fel. Manapság, amikor kizárólag a saját profitjukat szem előtt tartó multinacionális cégek milliárdos nagyságrendő állami támogatást, adókedvezményt kapnak, miképp lehet, hogy az állam ennek töredékét sem hajlandó az egészséges nemzetbe befektetni, holott ez ráadásul költségvetési szempontból meg is térülne? Úgy, hogy ez a befektetés nem a jövő hónapban eredményez megtakarítást a társadalombiztosítási kasszában, és nem holnap kezd el dolgozni a jobb munkaerő.

És mivel Magyarországon rögtön elvetendő, ami nem kecsegtet azonnali haszonnal, az állam nem nyújt segítséget pályák, uszodák építéséhez, nem ad adókedvezményt sport célú befektetésekre. Ha már a pályáknál tartunk: ha valaki meg akarja fejteni a magyar labdarúgók technikai képzetlenségének okait, javaslom, járja végig csak az NB I-es klubok stadionjainak pályáit vagy éppen edzőpályáit (már ha vannak egyáltalán, mert én például játszottam olyan csapatban, ahol nem volt), és nézze meg a minőségüket! Ezeken a pályákon próbáljon meg valaki megfelelni a modern futballban megkövetelt gyors, egy-két érintős játéknak!

Se pálya, se felszerelés, a futballistát megvetik

El kellene végre dönteni: szeretnénk-e jó focit Magyarországon? Vagy egyáltalán focit, ahogy jelenleg kinéz a helyzet. Ha igen, akkor véleményem szerint elkerülhetetlen a befektetés a jövőbe, elkerülhetetlen az állam szerepvállalása, de mint fentebb említettem, saját jól felfogott érdekében is.

Ezért szomorú, hogy nem nyertük el az Európa-bajnokság megrendezésének lehetőségét, mert az támpont, kézzelfogható cél lett volna mindenki számára, beleértve azokat is, akik tenni tudnak az ügy érdekében; talán megmozdította volna az állóvizet, amely ma a magyar focit és általában az egész sportot jellemzi. Mert azt azért látnunk kell – amellett, hogy maximálisan tisztelem és elismerem az összes többi, ráadásul a focinál jóval sikeresebb sportág mővelőit –, a futball a legnépszerőbb sport, amelynek fejlesztése húzná magával a többi sportágat is.

Hogyan akarunk tehetségeket találni, ha talán éppen a legtehetségesebbek nem kezdenek el futballozni, mert nincs hol, nincs pálya, nincs öltöző, nincs felszerelés, ráadásul azt látják, hogy a magyar futballista felé minden irányból árad az ellenszenv, megvetés?! Európában Magyarországon van a legkevesebb igazolt labdarúgó az ország lakosságához képest, a kevésből pedig nyilván nehezebben kerül ki sok jó labdarúgó.

Nem a sportolók a média sztárjai

Van még egy ok, amiért szerintem egyre kevesebben kezdenek futballozni és általában sportolni. Nincsenek példaképek, ami véleményem szerint nem elsősorban a futball színvonala miatt van, hiszen rengeteg sikeres sportolónk van, mégsem ők szerepelnek a reklámokban, nem az ő életüket mutatják be a kereskedelmi televíziók, nem ők a sztárok. Magyarországon a gyerekek „villalakók” és „médiasztárok” akarnak lenni, nem pedig kemény munkával sikereket elérni.

Nem értem, miért ne lehetne „felépíteni” és a fiatalok elé példaképként állítani külföldön sikereket elérő futballistáinkat, olimpiai bajnok sportolóinkról nem is beszélve.

Természetesen mindezeken túl számtalan oka lehet annak, hogy a magyar foci itt tart, de legalább azon kellene változtatni, ami mindenki számára nyilvánvaló. Mindenkinek el kell fogadnia, hogy befektetés nélkül nincs eredmény. Ha csak várjuk, hogy egyszer minden magától megoldódik, annak a jelenlegi helyzet lesz az eredménye.

Azért szerencsére történnek lépések a jó irányba, ilyennek tartom az OLLÉ programot, amely talán enyhít a hatalmas infrastrukturális lemaradásunkon. Emellett egyre-másra nyílnak a labdarúgó-akadémiák, ezekből a jövőben szintén sokat fog profitálni a futballunk. Még rengeteg hasonló kezdeményezés kellene, de sajnos ahogy már említettem, ehhez ugyanaz kell, mint a háborúhoz: pénz, pénz, pénz. Magyarországon pedig ha távolabbi célról van szó, abból van a legkevesebb.