Ez szívvel és akarattal sikerült – döntős Kemény Dénes együttese

Hatalmas fordulatokat hozott a mérkőzés, kétszer a magyarok és a spanyolok is két-két alkalommal fordították meg a meccset úgy, hogy sorozatban három gólt szereztek.

Az elején 2-1-es hispán vezetés után Kiss Gergely, Madaras kétszer volt eredményes (4-2). Ekkor arra számítottunk, hogy sikerül elhúzni, ám éppen az ellenkezője történt. Rossz lövések, eladott labdák következtek, míg a hispánok bátran – és főleg nagyon pontosan – tüzeltek.

Most ők dobtak válasz nélkül három gólt, és hát Szécsi bizony nem mindig kapta meg azt a segítséget a védelemtől, amelyre szüksége lett volna (4-5).

Mindezt duplán sajnálhattuk, a spanyolokról ugyanis köztudott, hogy ha vérszemet kapnak, akkor képesek felülmúlni önmagukat.

Bár Szívós Márton létszámfölényben egyenlített, az ibériaiak önbizalma megnőtt. Molina ismét vezetést szerzett (5-6), Kemény Dénes pedig kapust cserélt: Szécsi helyett Nagy Viktort küldte be.

A sok hibával 4-2 után magának tette nehézzé a meccset Kemény Dénes együttese, s tudni lehetett, hogy innentől nehéz lesz.

A félidőben nem használt a szakvezető fejmosása, dekoncentráltan folytatta a csapat.

Biros emberelőnyben gyengén lőtt, majd a spanyolok a teljesen üresen hagyott Martin jóvoltából olyan akciógólt szereztek, mintha emberelőnyben játszottak volna.

Elöl nagyon nem ment, Madaras például úgy lőtt emberelőnyben, mintha hazadta volna a labdát. Az ember nem akart hinni a szemének.

Madarast is feldühíthette a pocsék dobás, mert a következő fórból már beverte a bal felső sarokba a labdát (6-7).

Aztán történt valami, Kis Gábor előbb egyenlített, majd Biros megúszott, és könyörtelen volt (8-7). Most a mieink szereztek három gólt megszakítás nélkül.

Sőt, négyet! Rafael Aguilar időt kért, de az Iven Pereznek betett labdákból ezúttal nem sikerült kiállítást kiharcolni.

A másik oldaon viszont Kiss Gergely erőből, dühből szaggatta szét a hálót a rövid saroknál (9-7). A negyed spanyol kapufával ért véget.

A záró játékrész elején a játékvezetők váltak főszereplőkké, többször a magyarok ellen ítéltek, és kétszer kényszerítették emberhátrányba a mieinket.

Másodjára már éltek a lehetőséggel a spanyolok, Felipe Perrone gyorsan bedobta a labdát a kapuba emberelőnyben, mivel azonban időkérést jeleztek előtte a hispánok, nem adták meg a gólt.

Megadták viszont Xavier Garciájét, majd megadták Ricardo Perronéét is. A játékvezetők egyértelműen a spanyoloknak fújtak ekkor, akik ezt ki is használták.

Sőt, Molina óriási gólt lőtt, és ismét átvette a vezetést az ibériai válogatott (9-10).

Kétségbeejtő volt a helyzet, de két és fél perccel a vége előtt kapott egy emberelőnyt a csapat, és Kásás, Benedek, Biros kombináció végén utóbbi húzta be az egyenlítő gólt (10-10).

Az utolsó percben Kásás 7-8 méterről lőtt elhamarkodottan, ezzel megadta a lehetőséget a hispánoknak, hogy megszerezzék a győzelmet.

A végén Perez előtt ott is volt a lehetőség gyakorlatilag üres kapunál, óriási szerencsénkre azonban kicsúszott a kezéből a labda. Hosszabbítás következett.

Az első három percben előbb Biros távoli, pattintott bombáját nézte el Inaki Aguilar, majd az utolsó percben Kiss Gergely passzát Molnár pöckölte be (12-10).

Azért a bíróktól megkapták az emberelőnyt megint a spanyolok, az azonban tagadhatatlan, hogy Molina, Valles, Perez összjáték végén egészen pazar gólt szereztek (12-11).

Bár a végén megint minden segítséget megkaptak a hispánok a játékvezetőktől, gól nélkül zárult az utolsó három perc, így 12-11-es győzelemmel a magyar válogatot jutott be a fináléba.