Jó volt látni, hogy a magyar női válogatott lélekben is erős volt. Elbírta a negyeddöntő terhét Kanada ellen; képes volt fordítani, majd megtartani az egy-két gólos előnyét; képes volt váratlan megoldásokra. Például amikor Stieber Mercedes 8–7-nél, emberelőnyben a jobb szélről kezdett középre húzódni, lóbált, aztán gondolt egyet, és az ívelést választotta. Itt éreztük először, hogy meglesz a mérkőzés.
Téma még a kanadai meccs, vagy már csak az amerikaiak elleni elődöntő lebeg a szemük előtt?
Inkább előre tekintünk – mondta Stieber Mercedes. – Szép volt a kedd este, örültünk a kétgólos sikernek, de már az Egyesült Államok válogatottjára összpontosítunk. Szerda délelőtt jó iramú, egyórás edzésünk volt, délután pedig megbeszélés és videózás.
Brávik Fruzsina elmondta, hogy ön, mint a csapat kapitánya, külön leült vele beszélgetni, s ez is hozzájárult a Kanada elleni remek teljesítményéhez. Általában mennyit kell ápolnia játékostársai lelkét?
Különösebben sokat nem, mert fizikailag és mentálisan is rendben vagyunk. A fiatalokat kell néha emlékeztetni rá, mit miként csináljanak, náluk még nem annyira automatikus minden. Nem árt, ha a rutinos játékosok közül beszél valamelyikünk velük.
Az Egyesült Államok elleni meccs előtt mit tart fontosnak elmondani nekik?
Mindjárt az elején fel kell vennünk erőben a versenyt az amerikaiakkal. Ne ússzanak szét minket az első két negyedben, centerből gyorsan zárkózzunk vissza, és dinamikusan kell beállnunk a kapujuk előtt, nem komótosan, nem kullogva.
Lehet lelki előny a montreali vébén az amerikaiak felett aratott két győzelem? Ott a csoportmeccsen, majd a fináléban is a magyar csapat volt a jobb.
Az már lecsengett, de annyi biztos: ők legalább annyira tartanak tőlünk, mint mi tőlük.
Izgatja-e, hogy ön lehet az egyetlen háromszoros világbajnok a világon?
Eszembe jut, de nem ez jár a fejemben. Persze, nagy dolog lenne, de most azon vagyok, hogy együtt játsszunk jól, és bármilyen éremmel elégedett leszek, azzal ugyanis kvótát szerez a magyar csapat a pekingi olimpiára.