Most őt bámulták a fiatal versenyzők

Az idény eleji tesztek ennél jobban nem is sikerülhettek volna Talmácsi Gábor számára: folyamatosan a top háromban volt, legutóbb, Katarban pedig egy másodperccel (!) megjavította Alvaro Bautista tavalyi pályacsúcsát. A világbajnoki bronzérmes magyar pilóta a teljes szerdai napját a losaili pályán töltötte: részt vett a kötelező versenyzői eligazításon, a fotózáson, viszont a gondolatai már csak a hét végi verseny körül jártak.

Felvette már a ritmust? Milyen volt az első nap a katari pályán? Azzal kezdődött, hogy a versenyzői eligazításon meghallgattuk az új szabályokat. Elmondták, hogy a betétfutamok miatt az időmérő edzések mostantól kicsit korábban lesznek, és amikor leintik az első tréninget, élesben startpróbát tarthatunk. Érkezési sorrendben felállunk a rajtrácsra, és a lámpa jelzésére elindulunk. Ez azért jó, mert legalább látjuk, hol kell majd fékezni, és megérezzük a verseny ízét.

Voltak még kötelezettségei az eligazításon kívül? Az első futam előtt minden kategória résztvevőiről csoportképet készítenek – ez most is megtörtént. Furcsa volt. Emlékszem még azokra az időkre, amikor én voltam újonc, és megnéztem magamnak az igazi jó versenyzőket, hogy milyen jó ruhájuk, sisakjuk van, és azon gondolkodtam, vajon miben rejlik a sikerük titka. A mostani fotózás végén a tesóm elmondta: most engem néztek tátott szájjal a fiatalok. Az én ruhámat, az én sisakomat. Nagyon jó érzés volt...

A csapatfőnökkel beszélt a legutóbbi teszt óta? Mit szólt a pályacsúcsához?

Martínez úr csak szerda késő este érkezik Katarba, annyi embere van itt, hogy nem kell részt vennie minden apró eseményen. Én például nem is beszéltem vele a pályacsúcs óta. Egyébként sincs ezen mit megbeszélni, most már elindult a szekér, el kell felejteni, ami eddig történt, és a versenyzésre koncentrálni.

Akkor beszéljünk a versenyről! Tudom, hogy három nappal ezelőtt motorozott rajta utoljára, de szemre milyen a katari pálya? Volt azóta homokvihar?

Nem volt, bár a szél mindennap felerősödik egy-két órára, az aszfalt ennek ellenére jónak tűnik. Az idén sokkal jobb a tapadása, mint a korábbi években, viszont a szél változatlanul elég erős. Ez a kanyarokban számít igazán: sokkal nagyobb erőt kell kifejteni, hogy megtartsd a motort, mint a szélcsendes pályákon. A tenyeremet sebesre törte a kormány, még most is fáj kicsit, de teszünk rá kötést, és nem lesz baj. Versenyzés közben egyébként sem érez az ember fájdalmat, este pedig már lehet nyafogni.

Az előzmények után, gondolom, nincs panasz a motorjára... Nincs. Sőt a vasárnapi teszten majdnem tökéletes volt. Az elmúlt hetek, hónapok során sikerült megszoknom, hiszen nagyon sokat mentem vele, már apróságokra is tudok figyelni „vele” kapcsolatban, kényelmesnek érzem.

Mit vár a hét végi versenytől?

Nehéz erről beszélni, hiszen a futam egészen más, mint a teszt. A rövid távú célom, hogy megszerezzem a pole pozíciót, és megkapjam az azért járó Tissot órát. Azután pedig majd meglátjuk, mi lesz.

Várja már a rajtot?

Nagyon! Tudom, hogy jó vagyok, de azt is, hogy bármi történhet, úgyhogy nem élem bele magam a sikeres verseny gondolatába. Nem akarok túlságosan előre gondolkodni, csütörtökön, pénteken és szombaton is a maximumra fogok törekedni.

Azért csak megfordult a fejében, hogy megnyeri a viadalt?

Persze, az a célom, hogy győzzek, de nem tudom, sikerül-e, vagy sem. A versenyen általában jobban teljesítek, mint a teszteken, ám most, hogy közeledik a rajt, érzem magamon a nyomást. Eddig nem éreztem, de most igen. Az egészséges lámpaláz jó hatással van az emberre, nem?

Igen. Legalábbis rám eddig egyetlen alkalommal sem hatott bénítólag, sőt... Inkább még jobb teljesítményre sarkall.