Kenesei Krisztián: gól!

Ritka dolog, hogy a vendégcsa pat szakmai stábja annyira otthonosan mozogjon egy idegenbeli meccs stadionjában, amennyire ismerős volt most a Vasas edzőinek a tatabányai öltözőfolyosó. Mészöly Géza, a vendégek vezetőedzője, valamint segítői, Kozma István pályaedző és Gróf Attila kapusedző is sok éven keresztül volt visszatérő vendég Tatabányán. Már csak azért is szépek voltak ezek az idők, mert mindannyian még futballistaként ismerhették meg a „Bányász-stadion” sajátos hangulatát.

Az azonban az említett szakemberek számára is újdonság volt, hogy a tatabányaiak – lépést tartva más csapatokkal – már nemcsak pompás műfüves edzőpályával büszkélkedhetnek, hanem a régi állóhelyi lelátók háromnegyedét kék és fehér műanyag székekkel ülőhelyekké alakították át az elmúlt hónapokban. Ez még akkor is örvendetes fejlemény, ha a vendégszurkolókat – ezúttal a jegyek megemelt árát sérelmező Vasas-drukkereket – az egyetlen, még székek nélküli szektorban helyezik el a Ságvári Endre út felőli lelátón.

A létesítmény mindenesetre sokkal többet fejlődött, mint a csapatok játéka, amelyről az első fél óra alapján semmi érdemlegeset nem lehet elmondani. A szurkolók is inkább az új atlétikai rekortánpályát dicsérték, míg csak a sokadik börleszkjelenet végén a Vasas kapujába nem került a labda. Többet veszélyeztette a kaput a Vasas, de Sisa Tibor szervezett csapata szerzett vezetést, jóllehet igazi, a gólhelyzetig végigjátszott akciót egyik csapat sem vezetett. Vagy azért, mert nem volt „két jó passz” egymás után, vagy pedig azért, mert ha volt is, akkor rögtön szabálytalankodott az ellenfél, hogy megakassza a játék folyamatosságát. Így leginkább a szögletek és a szabadrúgások jelentették a gólveszélyt, a hazaiak vezető gólja is egy bedobás után született.

Aztán a magyar bajnokságba megint visszatérő Kenesei Krisztián képében megjelent a futball a stadionban: a csatár egyetlen finom bokamozdulata elég volt az egyenlítéshez. Szemfülesség, rutin és technikai tudás volt ebben az emelésben, végre valami, ami nem sablonos, ötlettelen és izzadtságszagú.

Pedig Mészöly Géza már a meccs előtt szinte felmentette „Kenőt”, mondván, ha a csatár nem is rúg gólt, akkor is óriási hatással van a csapatra a tudása, a profizmusa. Nos, lőtt gólt, s néhány igen veszélyes (meg néhány veszélytelen…) szabadrúgást is. Aztán Dorge Rostand Kouemaha tudatosította, hogy a másik oldalon is van egy csatár, de előbb a partbíró zászlaja, aztán néhány centiméternyi tévedése, végül pedig Németh Gábor kapus akadályozta meg őt abban, hogy vezetést szerezzen a hazaiaknak.