Feltehetőleg nem vagyok egyedül, akinek összeszorult a gyomra az ijedtségtől és az aggodalomtól vasárnap, amikor John Terry úgy belenézett Abou Diaby jobblábas felszabadításába.
Az első gondolatom az volt, a derék angol védőnek legalább három plasztikai műtétre lesz szüksége, hogy karakteres angol ábrázatát ismét emberivé formálják a szakorvosok.
Ehhez képest még két óra sem telt, s az eset után látszólag nagyon komoly sérülést szenvedett, eszméletlenül a füvön fekvő csapatkapitány már a kupával rohangált fel és alá a cardiffi stadionban, miközben a csapattársak pezsgővel és sörrel locsolták.
Eszméletlen nagy szerencséje volt Terrynek, aki remélhetőleg a kupasiker és a megúszott komoly orvosi beavatkozás feletti örömében nem itta magát eszméletlenre az éjszakába nyúló mulatozás során...