A hétfői özönvíz után kedden kiderülhet az ég

Évek óta nem esett annyi eső egy nap Limassolban, mint hétfőn. A víz csak úgy ömlött az égből, az utcákon bokáig érő víz hömpölygött, a városban pihenő jobbára idős angol turisták pedig a tengerre néző szállodák ablakai előtt karosszékekben üldögélve nézték egykedvűen a szakadó esőt. Igazán otthon érezhették magukat... A magyar labdarúgó-válogatott játékosait szerencsére az ítéletidő legkevésbé sem zavarta, ők a fárasztó utazást követően Limasszol egyik legelőkelőbb, ötcsillagos szállodájában aludtak. Volt is mit kipihenni, hiszen már pirkadt, mire a labdarúgók álomra hajthatták a fejüket. Ráadásul a hotelban hiába várta már mindenki türelmetlenül, hogy minél hamarabb vízszintes testhelyzetbe helyezhesse magát, a szobaelosztás nem ment könnyen, a Ciprusi Labdarúgó-szövetség vezetői ugyanis valamilyen oknál fogva mindössze kilenc kétágyas szobát foglaltak a huszonkét magyar játékosok számára. Akárhogy számolgatta az időközben egyre dühösebbé váló recepciós, az eredmény sehogy sem akart megszületni, Magyar Zoltánnak, a magyar válogatott technikai vezetőjének pedig legalább negyedórájába telt, mire elmagyarázta (…twentyt wo players, eleven rooms), azaz, hogy huszonkét játékosnak bizony tizenegy szobára van szüksége. Az ideiglenesen szoba nélkül maradó Zsidai László, Pollák Zoltán és Csizmadia Csaba (Filkor Attila csupán hétfőn délután csatlakozott a csapathoz) nagyokat pislogva ácsorgott a hallban, végül aztán ha nehezen is, de ők is ágyba kerültek.

Nem indult tehát zökkenőmentesen a ciprusi túra, és a délutáni edzőpálya kiválasztásánál a folytatás sem volt sokkal jobb…

Limassol a csúnyábbik arcával fogadta a magyar válogatottat, ám az utcákon sétálgatva – délutánra alábbhagyott az eső és a helyét orkán erejű szél, valamint néha előbukkanó nap váltotta fel – az azért látszott, hogy a Ciprus déli partján fekvő település barátságos hangulatú, tipikus üdülővároska, a kocsmai kivetítőkből és különböző csapatok zászlaiból pedig azt is gyorsan meg lehetett állapítani, hogy az emberek itt valóban élnek-halnak a futballért. Egy bekeretezett Apollon Limassol-mezre pillantva aztán elszorult a szívünk, mert Zavadszky Gábor tragédiáját juttatta eszünkbe. Hiába a szép kis mediterrán városka, hiába kellene a magyar válogatott kapcsán a jövőbe tekintenünk, egy pillanatra a múlt és Zava értelmetlen halála minden elé tolakodott.

De térjünk vissza a válogatotthoz, hiszen ezúttal mégiscsak ezért érkeztünk Ciprusra. A vihar délutánra sem csitult, így a csapat vezetői úgy döntöttek, hogy a Limassoltól mintegy 70 kilométerre fekvő Nicosiában edz a válogatott.

A közel egyórás buszozást követően pörgős edzést vezényelt a szövetségi kapitány, minden különösebb hókuszpókusz nélkül, labdás gyakorlatokkal és rövid kétkapus játékkal fűszerezve. A hangulatra sem lehetett panasz, a futballisták jókedvűen végezték a gyakorlatokat, és szemmel láthatóan élvezték, hogy labdába rúghattak.

Mi pedig a pálya szélén álldogálva csak reménykedtünk abban, hogy kedden este Ciprus ellen is javarészt majd mi rúgunk labdába, és Várhidi Péter a Kanada elleni 1-0-s diadalt követően ismét győzelemre vezeti a fiatal magyar csapatot.