Európa a lábai előtt

Szolidaritás, törvényesség, egység, fellépés a dopping és az idegengyűlölet ellen. Ilyen – mondjuk ki, sablonos – jelszavak jellemezték Michel Platini UEFA-elnök-választási kampányát. Ráadásul azért sem jelentett mindez szinte semmit, mert az eddigi elnök, a svéd Lennart Johansson a legkevésbé sem volt vádolható azzal, hogy sikkasztott, hogy pártolta a neonácikat, és hogy igyekezett eltörölni a föld színéről a kis nemzetek szövetségeit. Ellenkezőleg: vezetésével az Európai Labdarúgó-szövetség erőteljes kampányt folytatott a rasszizmus ellen, támogatta az afrikai futballt, hallatlanul hatékonyan és átláthatóan gazdálkodott, és sohasem látott mértékben támogatta a kis országokat.

Kikezdték a programpontját

Vegyük csak a saját példánkat: a Lennart Johansson vezette UEFA pénzéből épült az MLSZ – hatvan év óta első – saját székháza, többtucatnyi palánkos, műfüves kispálya, és az európai szövetség finanszírozza a jövőre elkészülő MLSZ-edzőközpontot is. Mindezt azért teheti, mert a svéd elnök és stábja kitalálta és létrehozta a Bajnokok Ligáját, amelyben az elmúlt években valóban jelentős befolyásra tettek szert a legnagyobb klubok, de ezt csak hatalmas küzdelem árán érték el. Az UEFA nem támogatta, de kénytelen volt elfogadni törekvéseiket, ők pedig cserébe nem alakították meg saját magukból az európai futball „NBA-bajnokságát”. Mert akkor aztán semmi sem jutna a kicsiknek.

Ezért tűnik eléggé erőtlennek a Platini-kampány egyetlen konkrétuma: a futballnagyhatalmak csapatainak számát négyről háromra kell csökkenteni a Bajnokok Ligájában. Lennart Johansson joggal mondhatta volna: lehet csökkenteni, de nélkülem nem lenne mit, merthogy BL sem lenne. Ráadásul Michel Platininak ezt az egy – a kicsik felé kacsingató, – programpontját is azonnal kikezdték az angol óriások, s már az egykori francia klasszis is csak óvatosan mondja, hogy ha lesz is változás, akkor az leghamarabb csak a 2009–2010-es idényben lehetséges.

Futball, művészet, romantika, önbizalom

„A futball mindig öntudatot és egészséges vetélkedést jelentett. Az Arsenal-tábor például a Tottenham tábora ellen küzdött, az angolok a franciák ellen, a moldovaiak a grúzok ellen. Ennek mára vége. Ha olyan klub elnöke, mint a Chelsea, nem angol, ráadásul az edző és a játékosok sem azok, a Chelsea minek játszik egyáltalán Angliában?” – mondta többek közt Michel Platini.

Aztán a The Guardian kioktatta, hogy a szurkolók sokat számítanak, ráadásul a Chelsea-ben több angol válogatott játszik, és miért ne lenne egy olasz–francia meccs manapság is ugyanaz, mint régen? És a franciának szinte minden nosztalgiázó, romantikus nyilatkozata észérvekkel lebuktatható, még akkor is, ha persze nagyon szimpatikus, hogy számára a futball „…nemcsak politikát, üzletet, erőszakot, huliganizmust és korrupciót, hanem egy sor gyönyörű, értékes dolgot is jelent”, ő pedig azokkal van, akik ezt vallják, és szerinte a sportot, művészetet kedvelők kilencvenkilenc százaléka, csakúgy, mint ő, romantikus alkat.

Nem kétséges, hogy a futball minden szépségét közvetlen közelről ismeri, s talán a csúnyaságait is… És magyarázkodnia kétségtelenül nem kell, hiszen nyert, ráadásul előre megmondta, hogy győz. „Nem izgulok, nyerni fogok. Győztes típus vagyok” – nyilatkozta az UEFA-választás előestéjén.

És tényleg nyert, mert egyénisége lenyűgözte Európát. Kivéve talán az UEFA apparátusát, amelynek tagjai sápadtan vették tudomásul a kétséges kimenetelű változást a düsseldorfi kongresszusi központban. Pedig ha Michel Platini képes lesz támaszkodni az UEFA remekül összerakott apparátusára, s még a maga egyéniségét, fiatalos, latinos lendületét, személyes eleganciáját is apportálni tudja a szervezetbe, tényleg ő lesz a valaha volt legnagyobb elnök.

Páratlan egyéniségét még a legbefolyásosabb klubokat tömörítő G-14 is respektálja, pedig a francia sztár – éppen budapesti kampányállomásán – így nyilatkozott a gazdag csapatokról: „A G-14 törekvései törvénytelenek. Őket csak a pénz érdekli, mindig többet és többet akarnak. Az én futballfilozófiám egészen más.”

Most már, elnökként, nyilván óvatosabb lesz, hiszen neki kell folytatnia a kényes küzdelmet a valóban mindig többet és többet akaró gazdagokkal. Ha képes lesz kitartani szép és magasztos elvei mellett, és mégsem darálja őt be a sokféle érdek, akkor elnöknek is olyan kitűnő lesz, mint amilyen nagyszerű játékos volt. Sőt a népszerűsége még annál is nagyobb lehet mifelénk, ha az ő regnálása idején kapjuk meg a 2012-es Eb-rendezés jogát.

Egy Szajna-parti étteremben ünnepelt

Az új elnök stílusa is új, s az eddigi szigorú és precíz német, skandináv, svájci vonalvezetés helyett lazább ügymenet jellemezheti a jövőben az UEFA-t, ami önmagában jó és rossz is lehet. Mindenesetre megválasztása után az új végrehajtó bizottság első ülését így nyitotta meg Michel Platini: „Egyáltalán nem készültem, fogalmam sincs, hol kellene kezdenünk a munkát, úgyhogy majd legközelebb elkezdjük. Mindenki menjen haza!”

És aznap este párizsi barátaival már egy Szajna-parti zsúfolt étteremben ünnepelte megválasztását a Quartier Latin-ben…

Alig egy hét után pedig ideiglenesen kinevezett egy olasz (!) főigazgatót az adminisztrációs terveivel nem azonosuló Lars-Christer Olsson helyett. A svéd ugyanis ennyi idő alatt belátta, hogy ami ezután jön, az már nem az ő világa… ---- S ---- &