Vass Ádámnak csupán a fülbevalójával van baj

A 18 éves Vass Ádám már hoszszabb ideje a Stoke City első csapatával készül, és tavaly november óta profi szerződése is van. A játékossal való találkozás a harmincezres Britannia Stadium parkolójában egyszerre meghitt és picit feszült: hiába, Ádám még tinédzser a javából, nem igazán szokott hozzá ahhoz, hogy az ő kedvéért (is) érkezzenek újságíró látogatók Magyarországról. Egy ír (természetesen égő vörös hajú…) és egy angol játékostárssal együtt ötösben egy BMW-be préseljük magunkat, és – a Gordon Banks, majd a Sir Stanley Matthews Roadot érintve (a kapuslegenda és a valaha volt legcsodálatosabb jobbszélső is hosszú és sikeres éveket töltött el a Stoke City csapatában) – hamarosan elérjük az edzőpályát.

Ha a Sunderland komplexuma láttán eltátottuk a szánkat, most azt kell mondjuk, az északiakkal azonos osztályban, a The Championshipben szereplő Stoke City tréningpályája csöppet sem rína ki a magyarországi környezetből. Nyoma sincs jacuzzinak, úszómedencének, a játéktér csupa sár, a környék szántóföldet idéz.
Az edzés intenzitása azonban nem hagy maga után kívánnivalót. Amikor hetvenöt perc múlva leballagnak – levánszorognak… – a játékosok a „gyepről”, Ádám barátunk a fülén át veszi a levegőt. De nemcsak ő, a többiek is. John McKeown, a „fazekasok” (The Potters, ez a Stoke City beceneve) erőnléti edzője mosolyog a nem létező bajusza alatt, s érdeklődésünkre, vajon megérett-e már Ádám a nagyobb feladatokra, elmosolyodik.

„Ha levágatja a haját, és kicseréli a fülbevalóját, akkor mindenre megvan az esélye! Rengeteget fejlődött, már képes végigrobotolni kilencven percet, huszonhat éves létére (újabb vigyor...) remek a kondíciója. Na jó, tényleg félre a tréfával: amiben még fejlődnie kell, az a fizikai erő, persze idővel az is meglesz. Remek fickó Ádám, csöppet sem lóg ki a nagyok közül. Szorgalmas, odateszi magát az edzéseken, s persze a tartalékcsapat mérkőzésein is. Ha lesz türelme és kitartása, szép jövő előtt áll” – mondja a vörös hajú konditréner, mi pedig egyetértően bólogatunk.

Ebéd után irány Stoke egyik hangulatos zöldövezeti negyede, az Owen család tágas, kétszintes háza, ahol Ádám él idestova harmadik esztendeje.
Errefelé – a jelek szerint – dívik a „nevelőcsalád” intézménye, amíg csak ifiszerződése volt honfitársunknak, addig a klub fizette Owenék költségeit, most már Ádám gondoskodik magáról, de olcsóbb, meghittebb, barátságosabb ez a megoldás, mintha szállodában élne, úgyhogy nem rossz ez a rendszer.

Természetesen, ha befut, s a The Championshipben sikerrel szereplő s a feljutásért küzdő nagycsapat oszlopos tagja lesz, előbb-utóbb saját házról kell gondoskodnia.
Meglehet, költségesebb ez a megoldás, de Vass Ádám aligha a dolog anyagi oldalát nézné…

Vass Ádám: „Jól érzem magam”
A kápolnásnyéki fiatalember élvezi az angliai életet, de nem haragudna, ha előbb-utóbb játszhatna felnőttmérkőzéseken – és nem a tartalékcsapatban, ahogy mostanság.
– Mióta él Angliában?
– Lassan három éve – mondta Vass Ádám. – Egy dunavarsányi korosztályos tornán figyeltek fel rám, előbb próbajátékon jártam Stoke-ban, majd igazoltak a helyi ificsapatba.
– Tudott angolul, amikor stoke-i lakos lett?
– A gimnáziumban angolt és olaszt is tanultam, de bevallom férfiasan, egy kukkot sem értettem abból, amit Stoke-ban beszéltek. A Black Country tájszólása rettenetes, de mára elsajátítottam az itteni dialektust, a megértéssel sincsenek gondjaim.
– Mivel tölti a szabadidejét?
– A srácokkal olykor elmegyünk bulizni egy környékbeli diszkóba, egy-két sör is lecsúszik ilyenkor, ha lehet így mondani, felvettem az angliai életritmust. Kedvelem a számítógépes játékokat, moziba is el-eljárok, otthon is DVD-zek, legutóbb a Fűrész 3 című horrort láttam, nem nagy élmény, csorog belőle a vér.
– Nem magányos itt magyar társak nélkül?
– Kezdetben kicsit szenvedtem, de mára megszoktam. Komolyan mondom, hogy jól érzem magam, hosszú távon is szeretnék Angliában maradni. Ez persze nem jelenti azt, hogy Stoke-ban akarom leélni az életem hátralevő részét. Meglehet, a nyáron klubot váltok, de ez még tényleg a jövő zenéje.
– És a magyar válogatott?
– Alig várom már a ciprusi tornát! A Kanada elleni bemutatkozásom életem meghatározó élménye, minden vágyam az, hogy ez a most alakuló, fiatal válogatott idővel sikeres legyen, jó futballt játsszon.

Tony Pullis: „Nagy a rivalizálás”
A Stoke City menedzseréről az a hír járja, hogy szívesebben épít a rutinos, sok nagy csatát megélt labdarúgókra. Ehhez képest barátságosan, szinte atyai szeretettel öleli magához Ádámot.
– Jó srác, remek temperamentummal, bámulatos gyorsasággal alkalmazkodott a számára mellbevágóan újszerű körülményekhez. Persze idő kell ahhoz, hogy egy tizennyolc éves fiú stabil játékossá váljon a The Championship élmezőnyéhez tartozó klubban, amelynek a Premiershipbe feljutás is szerepel a tervei között – dicséri a válogatott középpályást, egyszersmind oszlatja el vérmes reményeinket a szakvezető, Tony Pullis.
– Mit gondol, Ádám pályára léphet még ebben az idényben Championship-mérkőzésen?
– Majd meglátjuk, de nem lesz könnyű, nagy a rivalizálás és óriási a konkurencia. Most, a téli átigazolási időszak idején szerződtettük Lee Hendryt, az Aston Villa válogatott középpályását és a Liverpoolból a szenegáli Salif Diaót. Tapasztalat, fizikai erő tekintetében ezek a játékosok mindenképpen Ádám előtt járnak, miként a Portsmouthtól igazolt Andy Griffin is.
– Mit gondol, miért árasztották el a magyar labdarúgók a The Championship csapatait?
– Őszinte vagy udvarias választ akar hallani?
– Ha lehet, az előbbit…
– Mert olcsók. A profi futballban az ár meghatározó tényező, és annyiért, amennyibe a magyarok kerülnek, nehéz lenne hasonló képességű, jelentősebb labdarúgónemzetből érkező játékost kapni. Én a hatvanas években a magyar futballon nőttem fel. Sajnos azóta azonban…
– Akkor szombaton, a Southend United ellen Ádám nem lesz ott a csapatban?
– Most még biztosan nem…