A NOB nevében Samaranch úr köszönt el

Juan Antonio Samaranch beszédét az alábbiakban változtatás nélkül közöljük.

"A Nemzetközi Olimpiai Bizottság kötelessége, hogy lerója kegyeletét a neves labdarúgó, Puskás Ferenc előtt, és a részére rendezett utolsó tiszteletadásánál jelen legyen. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Jacques Rogge úr erre a tisztségre és az ő személyes képviseletére engem kért fel.

Puskás csodálatraméltó teljesítményét, amelyet a labdarúgásban nyújtott, lehetetlen túlszárnyalni. A világ olimpiai családja soha nem felejtheti az 1952-es helsinki olimpiai győzelmét, amelyet a magyar labdarúgó-válogatott tagjaként ért le.

Ez a pillanat volt az Aranycsapat születése, amely oly’ sok győzelmet hozott hazájának.

Személyesen jelen lehettem, amikor a magyar labdarúgó-válogatott a győzelmeit aratta. Soha sem fogom elfelejteni, amikor Magyarország Anglia ellen játszott a Wembley stadionban, Londonban.

Nem kellett kétszer végiggondolnom, hogy részt vegyek-e azon a mérkőzésen, amely történelminek ígérkezett. Ez a mérkőzés valójában történelmet írt, mivel az angol nemzeti tizenegynek ez volt az első veresége, amelyet hazai pályáján (nem szigetországi válogatottól – a szerk.) szenvedett el.

Szintén csatlakoztam önökhöz az 1997-ben rendezett ünnepségen, ahol személyesen adományoztam Puskás Ferencnek az Olimpiai Érdemrendet, kimagasló életművének elismeréseként.

Ma, a végső búcsú alkalmával, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság önökkel van, a teljes szívünkkel. Osztozunk gyászukban.

Puskás beírta nevét a történelem nagykönyvébe, a labdarúgó világ legjobb történelmébe.

A spanyol emberek szerencsések lehettek, hogy láthatták és csodálhatták Őt a Real Madrid játékosaként.

Nyugodj békében, Puskás Ferenc, a legendás labdarúgó – „Pancho”, ahogy Spanyolországban becéztek.

Soha nem felejtünk Téged! A varázslatos labdakezelésed a nemzetközi labdarúgó történelem arany oldalára került."