Lennart Johansson, az UEFA elnöke levélben búcsúztatta Puskás Ferencet: „Az, hogy soha többé nem találkozhatom Puskás Ferenccel, a magyarok Öcsijével, egyszerűen felfoghatatlan számomra. De ő a szívünkben örökké élni fog. Jó visszaemlékezni. Azzal a bal lábbal, azzal a bizonyos bal lábbal mennyi rekordot megdöntött, hányszor, de hányszor kergette vele őrületbe a védőket.”
Alfredo di Stefano, Puskás Ferenc csapattársa és jó barátja, a Real tiszteletbeli elnöke: "Otthon voltam, amikor reggel hét órakor felhívtak, és közölték a szomorú hírt – idézte a Reuters hírügynökség Alfredo di Stefanót. – Egy barátot és egy kiváló játékost veszítettem el, mert ő ilyen ember és ilyen futballista volt.Puskás minden idők egyik legnagyobb labdarúgója, de az élet, barátom, akkor ér véget, amikor a legkevésbé számítasz rá."
A Real Madrid egykori kiválósága, Raymond Kopa: "Ő volt a bálványom! A világ egyik valaha volt legjobb futballistája. Ha a kaputól 35 méteren belül a labdával találkozott, retteghettek a kapusok. A helyszínen láttam, ahogy a magyar válogatottal 6-3-ra nyert a Wembley Stadionban az angolok ellen. Emlékszem arra is, amikor megérkezett Madridba, a spanyol sajtó inkább a pocakjáról írt, és sokak szerint hiba volt őt leigazolni.Aztán gyorsan formába lendült, és mindenki csak ámulta a játékát. A tehetség nem vész el. Az utóbbi években sajnos lehetett arra számítani, hogy elmegy tőlünk, mert rendszeresen kaptam információkat az állapotáról. Szomorú vagyok, hogy távozott közülünk."
Iker Casillas, a Real Madrid kapusa: „Fiatal koromban sokat hallottam Panchóról. A Real Madrid egyik legnagyobb alakja volt, el sem tudom mondani, milyen büszkeséggel tölt el, hogy abban a stadionban lépek pályára hétről hétre, amelyben ő futballozott.”
Ruud van Nistelrooy, a Real holland csatára: „Büszke vagyok rá, hogy abban a Real Madridban futballozhatom, ahol korábban ő rúgta a gólokat.”
Ottmar Walter, az 1954-ben világbajnok nyugatnémet válogatott tagja: "Nagyon szomorú vagyok, hiszen hosszú évek óta jó barátságságban voltam Puskással. Legutóbb néhány éve voltunk Budapesten, akkor Puskás – aki egy kedves, vidám ember volt – az egész társaságot elszórakoztatta, megnevettette. Igazi mókamester volt mindig. Később sem változott meg, amikor később a világ legnagyobb sztárjai közé emelkedett. Amikor világbajnokok lettünk, a sértettség minden jele nélkül azt mondta, hogy azon a napon a jobbik csapat győzött. Ez is bizonyítja, milyen tisztességes ember volt, és ez a legutolsó találkozásunkig újra és újra megmutatkozott. Valószínűtlenül jó viszonyban voltunk. Ha a DFB a tiszteletére küldöttséget meneszt Budapestre, a feleségem és én is ott akarunk lenni."
Horst Eckel (világbajnok, 1954): "Puskás halála elszomorít, és elgondolkodtat. Az ötvennégyes világbajnoki döntő résztvevői közül már csak öten vagyunk életben: Ottmar Walter, Hans Schäfer, Grosics, Buzánszky és én. Az a ritkán tapasztalható érzés támadt rám, ami akkor jön, amikor egyikünk a másik után távozik ebből világból. Puskás és jómagam éveken keresztül jó kollegiális kapcsolatban voltunk, többször is találkoztunk, és szép ünnepségeken vettünk részt együtt. A későbbi években is kedves, vidém ember volt, de korábban még a magánéletében is ugyanolyan kemény volt a csapattársaival, mint amilyen a pályán. Természetesen ott leszek abban a delegációban, amelyet reményeink szerint a DFB küld Budapestre."
Theo Zwanziger (a Német Labdarúgó-szövetség elnöke): "A világ legjobb bal lába halott, de az emlékezetünkben csak a nagyszerű emlékek maradnak majd meg. Az 50-es évek magyar Aranycsapatának zseniális kapitánya a világ labdarúgásának egyik legnagyobb alakja volt. Természetes, hogy az emléke szorosan összekapcsolódik az 1954-es világbajnoki döntővel bennünk. Az akkori ellenfelek később szinte barátokká váltak, és később mindkét ország felnövekvő nemzedékének egy nagyszerű futball-bajtársiasság képét mutatták meg."
Jimmy Hill, az angol válogatott korábbi futballistája ekképpen búcsúzott: „Bevallom, hogy amikor Puskás Ferencet láttam játszani, mindig elállt a lélegzetem. Nem volt hat lába, nem ő volt a világ legatletikusabb futballistája, de ő bánt a legjobban a labdával, az biztos. El kell ismerni, nekünk, angoloknak sosem volt ekkora játékosunk. És valószínűleg nem is lesz.”
George F. Hemingway, azaz hát Szabó György, a Budapest Honvéd tulajdonosa: „Nagyszerű embert veszítettünk el, aki nem csak labdarúgóként volt etalon. A Honvéd, a Real Madrid, egész Magyarország, Spanyolország, az egész világ gyászolja őt. Nem is tudom, mit mondjak... Talán azt, hogy nyugodjék békében, s ha van futball a túlvilágon, akkor ott is ontsa a gólokat, ugyanúgy, mint idelent, ebben az árnyékvilágban”
