Egy debütálásra készülő kapitány, kilenc újonc, néhány rutintalan és több rutinos labdarúgó találkozott hétfőn, hogy minden idők alighanem legfiatalabb magyar válogatottja megkezdje rövid felkészülését a szerda este nyolckor kezdődő Kanada elleni székesfehérvári mérkőzésre.
M. Németh Péter
Hrepka Ádám (balról), Balogh Béla, Bori Gábor, Sándor György és Németh Krisztián még kicsit megszeppenve pillantott körbe a válogatott keret találkozóján
M. Németh Péter
Hrepka Ádám (balról), Balogh Béla, Bori Gábor, Sándor György és Németh Krisztián még kicsit megszeppenve pillantott körbe a válogatott keret találkozóján
Félő volt, hogy valaki „csókolom, Zoli bácsi”-val nyit. A tisztelettudó ifjak ugyanis egymás után siettek oda Végh Zoltánhoz, hogy üdvözöljék, és alig 17 és 18 éves legények ráztak kezet a 35 esztendős kapussal. Kész szerencse, hogy sokuknak nem kellett bemutatkoznia a csapat korelnökének, mivel a 19-szeres válogatott futballista a legtöbb tehetséggel nap mint nap együtt gyakorol az MTK-ban. Talán csak a Stoke City középpályásának, Vass Ádámnak és a Dinamo Kijev támadójának, Farkas Balázsnak kellett közölnie, hogy ő Vass Ádám, illetve Farkas Balázs. A „csókolom” meg a „Zoli bácsi” persze elmaradt, ha már a labdával tegező viszonyban vannak a fiatalok, a kapuvédővel miért ne lehetnének.
„Biztosan lerí rólunk az megilletődöttség” – erősítette meg a látszatot Filkor Attila, akit onnan is fel lehetett ismerni, hogy egy FC Internazionale feliratú sporttáska előtt állt. Az olasz bajnokságot vezető együttes légiósa úgy érezhette magát, mintha Milánóban lenne: a tévétársaságoknak szinte sorszámot kellett tépniük, hogy beszélhessenek vele, hiszen a „nagyok” között már két alkalommal pályára lépő 18 éves fedezet örvendett talán a legnagyobb népszerűségnek az újságírók táborában. Na igen, régen, egészen pontosan 52 esztendeje volt utoljára magyar labdarúgója az Internek: Nyers István 1948 és 1954 között viselte a kék-fekete dresszt, amelyben 182 mérkőzésen 133 gólt ért el, s az elismerő szavakon túl két bajnoki cím volt a „jutalma”. Hat év alatt nyilván Filkor Attila is kiegyezne ezzel a „terméssel”, de most – ne tévesszen meg senkit a Serie A tabellája – a válogatott az első!
3kérdés - 3válasz: Várhidi Péter megbízott kapitány
Udvariasságért Várhidi Péternek sem kell a szomszédba mennie: azzal indított, hogy bemutatta segítőit, Teodoru Vaszilisz pálya-, valamint Kakas László kapusedzőt.
– Izgul? – Miért izgulnék? – kérdezett vissza rezzenéstelen arccal Várhidi Péter. – Mostanra mindenki túl van azon az ijedtségen, amelyet akkor érezhetett, amikor találkozott a nevével a keretben. Lehet, sokan csodálkoztak a névsort látva, csakhogy én ezekben a játékosokban hiszek. A magyar futballban most hosszú távú építkezésre van szükség, és ebbe elsősorban az ifjú tehetségekkel érdemes belevágni. Ők négy-öt év múlva lehetnek alapemberek, de már most készek arra, hogy bemutatkozzanak a válogatottban.
– Nem zavarja, hogy egyelőre csupán egy meccsre szól a megbízatása? – Nem. Bárki lesz a kapitány a jövőben, ezekkel a futballistákkal nyugodtan számolhat. Mindig csak beszélünk a fiatalításról, de most már végre is kell hajtani. Hiszek a labdarúgókban, és hiszek abban, amit csinálok.
– Nem izgul, nem zavarja semmi – a fiatalokat sem félti? – Semmilyen terhet sem akarok a vállukra tenni, csak igyekszem meggyőzni őket arról, hogy tényleg méltók a válogatottságra. Remélem, el tudom hitetni velük, hogy ők a legjobbak. Mivel jól ismerem őket, rajtuk kívül az értük aggódokat is megnyugtathatom: biztos vagyok benne, hogy felkészültek az előttük álló feladatra.
Úgy fest, egyre többen éreznek így: az eddigi három támogató mellé egy negyedik cég neve is felkerült az úgynevezett szponzorfalra. A tárgyalások során feltehetőleg a helyszínben egyeztek meg a felek a leghamarabb, a SportMax szabadidőközpont tudniillik a szövetség szomszédságában terül el, mintegy 8700 négyzetméteren. Aztán az apanázs mértékében is sikerült megállapodni, s mint azt Kisteleki István elújságolta: a jövőben 33 millió forint folyik be az MLSZ számlájára (a biztonság kedvéért nem átugranak a pénzzel, hanem utalják…). Egyik oldalról a szövetség elnöke, a másikról Czene Attila sportigazgató, Atlanta olimpiai bajnoka írta alá a szerződést, és a beszédet sem úszta meg.
„Talán emlékeztek, a döntőbe a hetedik idővel kerültem be, így az egyes, azaz a surranópálya jutott nekem – szólt elsősorban a játékosokhoz az éppen évtizede aranyérmet szerző Czene. – Az úgynevezett magyar betegséggel én is sokáig küszködtem, nem hittem, nem bíztam magamban, ráadásul mindig bíráltam, sőt felülbíráltam az edzőmet, akit pedig úgy hívtak: Széchy Tamás. Atlanta előtt viszont tudtam, ha olimpiai bajnok akarok lenni, ez az egy esélyem van, úgy gondolkodtam: ha már ennyit szenvedtem az edzéseken, ha Tamás bácsi annyit sulykolta belém, hogy jó vagyok, annak kell, hogy legyen eredménye. Szóval mindent megtettem azért, hogy győzzek. Ezzel csak azt akarom mondani, nem az számít, hogy nektek, teszem azt, egymillió forint jut a felkészülésre, az ellenfélnek meg egymillió dollár, a verseny, azaz a meccs mentálisan dől el. Higgyetek magatokban, én szurkolok nektek!”
Később megtudtuk, megalakult az MLSZ munkáját segítő, Berkes István vezette orvosi stáb, amely hivatalosan januárban lát munkához. A csapatban helyet kap majd egy pszichológus is – Czene Attila után nehéz dolga lesz…
A végére már csak annyit: a válogatott még hétfő délelőtt Tatára utazott, hogy délután egy, kedden két foglalkozást vezényelhessen Várhidi Péter. A megbízott kapitány múlt héten kijelölt bő keretéből Gera Zoltán és Tőzsér Dániel sérülés miatt hiányzott, míg Hajnal Tamás klubja, a Kaiserslautern kérésére maradt távol. Új labdarúgót nem hívott be a szakember.
Illetve dehogyisnem: többek között kilenc újoncban bízhatunk. Bár – szem előtt tartva Czene tanácsát – bízzanak csak ők magukban!