„Már mi is jobbak, sőt sokkal jobbak vagyunk”

Azt mondják róla, ő az egyetlen izraeli futballista, aki úgy lett válogatott játékos a hazájában, hogy bemutatkozásáig egyetlenegyszer sem játszott a legmagasabb osztályban. Nem futott be különösebb karriert, nem emlegetik aranylábúként, edzőként mégis a legjobbak közé emelkedett. Sőt, ő a legeredményesebb szakember a hazájában. A hatvankét esztendős Dror Kashtan edzőként hat bajnoki címet, öt kupagyőzelmet és három hazai totókupa-győzelmet ünnepelhetett. Az ő nevéhez fűződik a Hapoel Tel-Aviv 2001–2002-es UEFA-kupa-menetelése, amikor a Pisont Istvánnal és Halmai Gáborral felálló izraeli csapat egyebek között a Lokomotiv Moszkva, a Parma és a Chelsea búcsúztatásával jutott tovább, hogy aztán a negyeddöntőben az AC Milan állítsa meg. Dror Kashtan január óta szövetségi kapitány, Avraham Grantot váltotta az izraeli válogatott kispadján. A sikeres szakember szombat este még Moszkvában ünnepelte az oroszok elleni Európa-bajnoki selejtezőn elért értékes döntetlent (1–1), kedden viszont már Budapesten, egy elegáns belvárosi ékszerüzletben tűnt fel felesége társaságában.

– Szakmai útra vagy szigorúan magánemberként érkezett Budapestre?
– Pihenni, kikapcsolódni és a feleségemet ünnepelni, ugyanis születésnapja van – mondta Dror Kashtan.

– A válogatottja remekül szerepel az Európa-bajnoki selejtezőkön: Moszkvában több mint bravúr döntetlent kiharcolni. Ezt mi, magyarok pontosan tudjuk, nem is emlékszem, nekünk mikor sikerült hasonló produkció. Persze, hiába az oroszok elleni siker, pokoli csoportban vannak, Anglia, Horvátország, Macedónia. Innen továbbjutni...
– Nem mi vagyunk a csoport favoritjai, az biztos, de az izraeli futball az elmúlt években rengeteget fejlődött, és azt gondolom, manapság már senki sem nézhet le bennünket. Nincs bennünk félelem, bárkit le tudunk győzni. A szerdai kör előtt hét pontunk volt, s az E-csoport második helyén álltunk, de messze még a vége. Mindenesetre az izraeli nép megérdemelne már egy emlékezetes futballsikert.

– Több magyar játékossal is dolgozhatott, valamennyire ismeri a labdarúgásunkat, és gondolom, tudja, milyen eredményeket ért el a Bozsik Péter vezette válogatott.
– Természetesen ismerem az eredményeket. Sajnálom a magyarokat, mert magam is több szakemberrel dolgoztam együtt annak idején, ráadásul, mint minden futballrajongó, az Aranycsapat összeállítását kívülről fújom. De nemcsak Puskás Ferencék nevét jegyeztem meg, hanem Pisont Istvánét és Halmai Gáborét is. Remek futballistám volt mindkettő, nekik is nagy részük volt abban, hogy az általam irányított Hapoellel a kétezer-egy– kétezer-kettes UEFA-kupa-sorozatban bravúrt bravúrra halmoztunk. No, de ez már a múlt. A magyar labdarúgás évek óta válságban van, és hogy a kérdésére is válaszoljak: a futballjukat, sajnos, csak a nosztalgia élteti, ha a fejlődést nézzük, akkor bizony már mi is jobbak, sőt sokkal jobbak vagyunk.

– Ha már Budapesten járt, nem próbált meg lekötni egy barátságos meccset?
– Mondom, most a feleségem a legfontosabb, de rajtam, rajtunk nem múlik, hogy mikor lesz Izrael–Magyarország meccs. Állunk elébe, hiszen remek összecsapás lenne. ---- S ---- H