Az erővonalak olykor torzulnak: Románia rövid időn belül az európai futballsorozatokban jelentős számú csapatot indíthat. A nyolcvanas és kilencvenes évek román futballsikerei (a Steaua 1986-os BEK-győzelme; a román válogatott a nagy seregszemlék közül csak az 1992-es Eb-re nem kvalifikálta magát) és néhány kevésbé sikeres esztendő után itt az új generáció, amely nemzeti és klubszinten is újraírhatja a históriáskönyvben Gheorghe Hagi nevével fémjelzett aranyoldalakat. Titok nincs: a felemelkedést a klubokban végzett munka alapozta meg.
Németh Ferenc
Tóth Balázs (elöl) a Vaduz elleni szörny? meccsen már tapasztalhatta: mi, magyarok nagyon lemaradtunk a versenyfutásban
Németh Ferenc
Tóth Balázs (elöl) a Vaduz elleni szörny? meccsen már tapasztalhatta: mi, magyarok nagyon lemaradtunk a versenyfutásban
Pillanatnyilag 72 csapat érdekelt az európai kupasorozatokban, a Bajnokok Ligájában és az UEFA-kupában, ám számunkra már rég befejeződtek a küzdelmek. Az idén ringbe szálló magyar hármas – a DVSC-TEVA (BL), illetve a Fehérvár és az Újpest (UEFA-kupa) – nagy nehézségek árán egy, azaz egy ponttal szaporította országunk UEFA-koefficiensét, azaz nemzetközi együtthatóját (eme teljesítmény megítélésénél érdemes figyelembe venni, hogy Liechtenstein például egyetlen indulóval két pontot gyűjtött…). E számítás alapján dől el, hogy melyik ország hány csapatot indíthat az európai kupákban, illetve hogy a résztvevők a sorozat melyik fázisában csatlakozhatnak be a küzdelmekbe.
Csak azért nem írhatjuk le, hogy soha ilyen rosszul nem szerepeltünk, mert tavaly ugyanilyen szerény produkcióval rukkoltak elő reprezentáns csapataink. E két évet alapul véve az 52 tagállamot számláló európai mezőnyben Fehéroroszország mögött, de Albániát megelőzve jelenleg a 39. helyet birtokoljuk. Ebben az öszszevetésben (a lenti táblázatban is helyet kapó, válogatott szinten még jegyzett) Írország a 24., a fent említett Liechtenstein pedig a 34. helyet mondhatja magáénak, ugyanakkor a velünk közösen Eb-rendezésre pályázó Horvátország csak a 44. helyen rostokol. Ezzel együtt nekünk talán több okunk van szégyenkezni.
Az UEFA rangsorában az egymást követő öt évben szerzett UEFA-koefficiens összege határozza meg az országok sorrendjét. Eme lajstromban változatlanul az „előkelő” 24. helyen állunk, viszont a négy kupacsapat indításának jogát jelentő 21. hely egyre elérhetetlenebb célnak tűnik számunkra. Sőt a következő években a visszaesés elkerüléséért is erőn felül kell teljesítenie a jövendőbeli kupaindulóknak, de az idei (és a tavalyi) produkciónál feltétlenül több kell, például a 2003–2004-es és a 2004–2005-ös sorozatban nyújtott teljesítményünk megismétlése, amire azért mutatkozik némi remény. Az előrelépéshez mindazonáltal kisebbfajta csoda szükségeltetne, amin még véletlenül se a selejtezőkörös kipotyogást tessenek érteni. Ha már a csodánál tartunk…
Románia a múlt évad előtt a 25. helyet foglalta el a listán (azaz mi is megelőztük őket), a következő szezonnak viszont a 10. helyről rugaszkodhat neki, s nem feledkezhetünk meg a „top 10-be” tartozókat megillető fejedelmi jogosultságokról, kiváltságokról sem: két csapatuk indulhat a BL-ben, amiből az egyik, a nemzeti bajnokság győztese selejtező nélkül a tejjel-mézzel folyó Kánaánban, azaz rögvest a csoportkörben találja magát. Mi lapul a felettébb figyelemreméltó, irigy pillantásoktól kísért „hétmérföldes” előmenetel mögött?
A konjunktúra a tavalyi kupasorozatban Romániát képviselő gárdák teljesítményén alapul. A Rapid Bucuresti az UEFA-kupa negyeddöntőjéig masírozott, ahol éppen a Steaua búcsúztatta, amelyet viszont az elődöntőben a Middlesbrough állított meg – nem kis szerencsével, ám hatalmas szívvel. Ez a kétségkívül kalaplengetést érdemlő produkció (kapcsolódva a koefficiens-számítás anomáliáihoz) elégnek bizonyult ahhoz, hogy Románia 16.833 pontot gyűjtve, a 2005–2006-os idényre vonatkoztatva megnyerje az országok közötti nem hivatalos versenyt, megelőzve a BL-győztes Barcelonát és az UEFA-kupa-győztes Sevillát delegáló Spanyolországot, no és ahhoz is, hogy egy év alatt 15 (!) hellyel lépjen előrébb az UEFA-rangsorban.
Véletlenek pedig nincsenek. A most futó kontinentális tornákon mindhárom román reprezentáns versenyben van, nem mellékesen a szupergruppot ugyanazok a csapatok alkotják, mint tavaly: a trió a bukaresti Steauával (BL), valamint a szintén fővárosi Rapiddal és Dinamóval teljes. (Dél-keleti szomszédunkon kívül egyébként Spanyolország büszkélkedhet még hasonló hibátlan teljesítménnyel, jóllehet a hispán kontingens hét együttest számlál.) A románok egyébként az idén eddig bezsebelt 7.666 ponttal messze a mezőny előtt járnak, azaz jó esélyük van arra, hogy megismételjék – avagy túlszárnyalják – legutóbbi produkciójukat, amivel újabb nagy lépést tehetnek előre, s akár az ötödik helyet – pillanatnyilag Németország pozíciója (!) – is megcsíphetik. A példa adva van. Csak nem tudjuk követni.
Táblázatunkban az UEFA-listán élen álló, valamint a mutatók alapján érdekesebbnek ítélt (Románia, Oroszország és Bulgária a feltörekvők kategóriájába tartozik, Horvátország, Svédország és Írország válogatott szinten középhatalom, a klubvonatkozásban viszont törpe) országokat rendeztük sorba. Az első oszlopban az országnév mögött zárójelben az UEFA klubtornáin elért eredmények alapján felállított országos ranglistán elfoglalt helyezést, a következő hatban pedig az adott ország klubcsapatai által az utóbbi hat nemzetközi évadban szerzett pontokat tüntettük fel. Az utolsó oszlopban a jelenlegi kiírásban gyűjtött ranglistapontok szerepelnek. A vastag betűvel szedett országok idei pontszáma – mivel legalább egy csapatuk még versenyben van az európai porondon – változhat. ---- C ---- N