„Nem érzek semmi fájdalmat”

– Hát ez meg mi?
– Mogyorókehely – mondja Szűcs Lajos. – Isteni. Ide járok a szomszédos szállodába kezelésre, és utána rendszeresen megengedek magamnak egyet.

– Nem árthat meg?
– Egy mogyorókehely?

– Persze. A hosszú sérülés miatti pihenő alatt már sokan felszedtek néhány kilót, és ez megnehezítheti a visszatérést.
– Ez nálam nem gond, szerencsére könnyen tudom tartani a súlyomat.

– Az előbb azt mondtam, hosszú sérülés. Alig több mint egy hónapja tört el a lába. Ez hosszú?
– Nagyon. Még egy nap is az. Amikor augusztus harmincegyedikén aláfordult a bokám, nem hittem volna, hogy baj történt. Fájt, borogattam, és gondoltam, hamar rendbe jön. Aztán másnap a pápai kórházban megröntgenezték, és kiderült, a boka felett négy centiméterrel eltört a szárkapocscsontom, és másnap megműtött Berkes István a Sportkórházban.

– Muszáj volt műteni?
– Nem. Ha nem élsportoló lennék, akkor kaptam volna két hét fekvő- és hat hét járógipszet. A rehabilitáció még hat-nyolc hétbe telne, amíg teljesen rendbe jönnék. Ez valóban rettenetesen hosszú lett volna, ezért döntöttünk a műtét mellett.

– Hol tart az erősítésben?
– Igazán jól haladok. Érdekes módon az Achilles-inam fájt eleinte, de már ezen is sikerült túljutnom, és nem érzek fájdalmat. Az izmaim még nem a régiek, ám ismét terhelhetőek, és fokozatosan terhelem is őket.

– Futballal?
– Mondom, fokozatosan. Még rajtam volt a gipsz, amikor az első masszázst kaptam, hogy minél kevesebb idő jusson az izmoknak a sorvadásra. Fazekas Dénes kezei közé kerültem, akinek roppant hálás vagyok, mert igazán alaposan foglalkozik velem. Később jöhetett a gyógytorna, s Tímea bájosan kegyetlen hölgy, kíméletlenül megdolgoztat. Már csak emiatt sem lehet gond ebből a mogyorókehelyből. Most ott tartok, hogy futok, lépcsőzöm, és a jövő héten jó lenne elkezdeni az edzéseket.

– Azt is tudja, mikor állhat újra a kapuba?
– Edzésen a jövő héten, mérkőzésen pedig, ha nem jön közbe semmi, október huszonötödikén, a Tatabánya elleni kupameccsen. Nem kapkodom el a visszatérést, csak akkor lépek pályára, ha tökéletesen felkészült leszek rá. Mindenesetre meggyőződésem, hogy külföldön, egy nagy profi klub futballistájaként sem tudnék hamarabb meggyógyulni.

– Tényleg, a Pápa segíti valahogyan?
– Csak köszönettel tartozom, ugyanis Bíró Péter, a klub tulajdonosa finanszírozza a kezelésemet és a felépülésemet. A csapattársaim is rendszeresen érdeklődnek, hogy vagyok, mikor megyek már vissza, de legnagyobb örömömre korábbi klubom, a Fradi játékosai közül is felhívtak vagy meglátogattak néhányan, és bejött hozzám Gellei Imre, a Ferencváros edzője is. Csak az tudja, mennyi erőt képesek adni ezek az apró gesztusok, aki érezte már magát kilátástalan helyzetben. Az ember sok mindent átértékel ilyenkor.

– A céljait is? Gondolom, Pápán szeretne újból az élvonalban védeni.
– Természetesen. Többször elmondtam már, a kiesésben nekem is megvan a részem, ezért kutya kötelességem mindent megtenni, hogy a csapat kiköszörülhesse a csorbát. Persze egyelőre az a legfontosabb, hogy védhessek egyáltalán. Bár ha újra tökéletesen egészséges leszek, akkor is nagyon hiányzik majd valami az életemből.

– Éspedig?
– Ez a cukrászda és a mogyorókehely. Tényleg isteni!