A Chelsea vajon mit keres Angliában?

„A sport hangja akarok lenni, és nem szeretném, ha ezt a szerepet a televíziós csatornák, az ügynökök vagy a klubelnökök testesítenék meg. Vannak nagyszerű egyéniségek, illetve csapatok, akik és amelyek az elmúlt évtizedek során népszerűvé tették ezt a játékot. Nos, manapság ez a népszerűség vonzza azokat az embereket, akiket viszont csak a pénz érdekel. Meg kell akadályozni, hogy ezek a személyek úgy alakítgassák a játék szabályait, hogy még több pénzük legyen belőle” – fogalmazta meg gondolatait igen markánsan a korábbi klasszis labdarúgó.

Márpedig az 51 éves szakember szavaira bizony oda kell figyelni, kétszeres vb-elődöntősként, Európa-bajnokként, a francia válogatott valaha volt legeredményesebb játékosaként (72 mérkőzés, 41 gól), a Juventus BEK-győztes legendájaként szinte mindent tud a sportágról, amit lehet. Ráadásul kellő szervezési tapasztalatnak sincs híján, hiszen az 1998-as világbajnokság szervezőbizottságának vezetőjeként tevékenykedett, ezen túl pedig évek óta dolgozik a FIFA és az UEFA különböző bizottságaiban. (Sokan egyébként ezért is tartják favoritnak, hiszen az európai szövetségnek még sohasem volt olyan vezetője, aki korábban kiváló futballista lett volna – tegyük gyorsan hozzá, hogy ez a nemzetközi szövetségre, a FIFA-ra is igaz.)

No, de térjünk vissza Michel Platini ötleteihez. A francia megreformálná a legrangosabb európai kupasorozatot, a Bajnokok Ligáját, igaz, már nem olyan radikálisan, mint azt néhány éve gondolta, amikor a csoportkör eltörlése és az egyenes kieséses rendszer mellett tört lándzsát.

„Úgy gondolom, az, hogy egyes országokat négy klub képvisel a BL-ben, teljesen irreális, a sorozat jelenleg egyértelműen a nagycsapatok érdekeit szolgálja” – vázolta elképzeléseit, anélkül, hogy a részletekbe belement volna, majd még egyet odaszúrt az elitkluboknak: „Irtózom a G–14-től… (az európai topcsapatokat tömörítő, önállósági álmokat tápláló társulás – a szerk.) A nagyok, egymással összefogva, maguknak akarják megalkotni a szabályokat, megszerezni a piacot, szervezni a bajnokságot és minél többet megenni a futballtortából, holott a futball az elmúlt száz évben úgy épült fel, hogy mindenki lehetőséget kapott a játékra, és mindenki megverhette a másikat, ennek is köszöneti a sportág hihetetlen népszerűségét” – fejtette ki ellenérzéseit Platini, majd az orosz Roman Abramovics által felturbózott Chelsea-re vonatkozó kérdésre még határozottabb választ adott: „A foci mindig a kötődés és a versengés játéka volt.

Londonban a Tottenhamhoz és az Arsenalhoz kötődő emberek rivalizáltak, mint ahogy a franciák az angolokkal vagy a grúzok a moldovaiakkal. Manapság ez a rivalizálás kezd eltűnni, nem is értem, hogy ha az elnök, az edző és a játékosok nagy része nem angol, akkor mit keres a Chelsea Angliában? Nincs semmi problémám Abramoviccsal, de a spanyol modell sokkal jobban tetszik, ahol a klubtagok választják meg az elnököt, és nem a tőzsde…”

„A futball népszerűsége végső soron egy közösséghez való tartozásról és sportszerű versengésről szól, nem pedig az üzleti eredményekről. Manapság pedig, ha van pénzed, akkor te vagy a győztes” – adott végszónak is beillő helyzetképet a Juventus egykori kiválósága, aki persze a nagy részben demagóg jelszavaival a nagyokkal egyforma értékű szavazati joggal bíró kis UEFA-tagállamok képviselőinek érzelmeire kíván hatni. Továbbra is kérdés ugyanakkor, hogy ha Platini lesz az elnök, hogyan tudja majd érvényesíteni elképzeléseit a teljesen elüzletiesedett futballvilágban.


De ennyire ne is szaladjunk előre, hiszen ez 2007. január 27-éig pusztán költői a kérdés – aznap Düsseldorfban dől el a nagy párharc –: Michel Platini vagy Lennart Johansson? ---- A ----