Hazai medencéről álmodott

Tizenegy éve figyelt fel a közvélemény az akkor mindössze tizennégy éves kislányra. A csendes Kovács Ágnes ifjúsági Európa-bajnokságon nyert aranyéremmel utazhatott a bécsi felnőtt-kontinensviadalra. Eleinte nem is akart menni, a nyaralás jobban vonzotta. Kiss László szövetségi kapitány azonban meggyőzte, induljon el a felnőttek között is. Ő volt a verseny legfiatalabb résztvevője, és nem okozott csalódást. Száz méter mellen harmadikként csapott a célba, amivel legalább akkora érdeklődést váltott ki, mint a két aranyat szerző Egerszegi Krisztina. Nyert egy ezüstöt is – vegyes váltóban.

– Hogy emlékszik vissza a bécsi sikerre?
– Nagyon váratlanul ért. Szinte alig értettem, mi történik velem, még csak 15 éves voltam. Arra viszont tisztán emlékszem, mennyire boldog voltam, hogy Egerszegi Krisztával úszhattam együtt, ő volt a példaképem. Nagyon jólesett, hogy később ő is kellemes emlékként emlegette azt a bizonyos váltóezüstöt.

– Melyik siker az édesebb: az elvárt vagy a váratlan?
– Mind a kettő nagyon jó, de talán a meglepetés nagyobb örömöt, határtalan boldogságot szerez. Ilyen volt a bécsi Európa-bajnoki bronzérmem mellett az atlantai olimpián elért harmadik helyem.

– Utána, kiváltképp Egerszegi visszavonulása óta már nem beszélhetünk meglepetésérmekről.
– Az 1997-es Európa-bajnoksággal kezdődött, Sevillában két számban is nyertem, majd folytatódott 1998-ban a világbajnokságon, és 1999-ben az újabb Európa-bajnokságon. Mindhárom helyszínen én voltam az egyetlen magyar aranyérmes. Ahogy közeledett a sydneyi olimpia, egyre nagyobb teher nyomta a vállamat, de talán addigra érettebb lettem annyival, hogy tudtam kezelni. Egyértelműen a kétszáz mell volt az aranygyanús, előtte a száz mell ötödik helye egyáltalán nem tört le. Csak a kétszázra koncentráltam, ahol tudtam, minden a hajrán múlik. Végül, ha csak centiméterekkel is, de sikerült...

– Egy ország dörzsölte a szemét az eredményhirdetés alatt, a televízió aznap vagy tízszer megismételte.
– A dobogó tetején azt éreztem, hogy leszakad a vállamról az a hatalmas teher, ami addig nyomta. Majdnem elájultam a megkönyebbüléstől.

– Már nincs teher?
– Nincs, legalábbis nem érzem. Sokat segít, hogy már nem én vagyok az ügyeletes aranyfelelős, mostanában Cseh Lacin látom, hogy abban a helyzetben van, mint korábban én.

– Nem hiányzik?
– Az esélyesség? Nem. Jó, persze hogy szeretném öt másodperccel vezetni az Európa-ranglistát, de tisztában kell lenni vele, hogy rengeteget fejlődött a mellúszás, a világ élmezőnye elszaladt mellettem. Nem lettem én rosszabb, amikor az Egyesült Államokban tanultam, akkor sem edzettem kevesebbet, de tudni kell, hogy kicsit elfáradtam, már nem az úszás töltötte ki minden időmet, szükségem volt a pihenésre.

– A margitszigeti Európa-bajnokságra újra gőzerővel készül...
– Hogy itthon versenyezhetek, az nagyon sokat jelent nekem, mindig is nagy álmom volt, hogy itthon is megmutassam, mit tudok. Amikor megtudtam, hogy elnyertük a rendezés jogát, megfogadtam, hogy mindenképpen folytatom.

– Jövőre ismét hazai pályán, Debrecenben lesz az Európa-bajnokság, de a rövid pályás...
– Ezt egyelőre hagyjuk…

– Akkor mondja meg: – nyer-e az idén?
– Érmet szeretnék, a színe kevésbé fontos.

Programja az Eb-n
100 m mell
Előfutamok: augusztus 1., 9:30
Elődöntők: augusztus 1., 17:33
Döntő: augusztus 2., 17:45
200 m mell
Előfutamok: augusztus 3., 9:30
Elődöntők: augusztus 3., 17:51
Döntő: augusztus 4., 17:45
50 m mell
Előfutamok: augusztus 5., 9:30
Elődöntők: augusztus 5., 17:02
Döntő: augusztus 6., 17:10

Világcsúcs: 2:20.54, Leisel Jones (ausztrál, 2006)
Országos és Európa-csúcs: 2:24.03, Kovács Ágnes (2000)

Az idei Európa-ranglista
1. Kirsty Balfour (brit) 2:24.04
2. Kovács Ágnes 2:27.35
3. Vitalina Szimonova (orosz) 2:27.75
4. Vipa Bernhard (német) 2:28.42
5. Julia Pidliszina (ukrán) 2:28.45
6. Sarah Poewe (német) 2:28.48 ---- S ----