A meccsmentő égimeszelő

Lényegében brit házimeccset játszottak a csapatok. Trinidad és Tobago legjobb labdarúgói zömmel Angliában keresik a kenyerüket, az angol bajnokság különböző osztályaiban. A csapatkapitány Dwight Yorke például hét éve a Manchester United tagjaként nyert Bajnokok Ligáját, csapattársa volt David Beckhamnek – nem véletlen, hogy a zászlócserét öleléssel zárták le.

John Terry a gólvonalról ollózta ki a labdát

Az angol válogatottban a sérült Gary Neville-t Jamie Carragher helyettesítette. A felkészülési mérkőzéseken – például a magyarok ellenin is – a Liverpool védője a védelem előtti szűrő szerepkörében játszott, ám ezúttal Sven-Göran Eriksson szövetségi kapitány nem változtatott a szerkezeten, hű maradt kedvenc taktikai formációjához, a 4–4–2-es felálláshoz, azaz Jamie Carragher a számára kicsit talán szokatlan jobbhátvédposzton kapott lehetőséget.

Persze ez nemigen tűnt fontosnak, mert aligha gondolhatta bárki is, hogy ezen a mérkőzésen az angolok védekező tudományára lesz elsősorban szükség. Sokkal valószínűbbnek látszott, hogy a karibi védőknek kell majd felkötniük a nadrágjukat, hiszen a papírformát nézve csak Anglia győzelmének a különbsége lehetett kétséges, ám ha az első félidőben valaki összeszámolta a helyzeteket, döbbenten nyugtázhatta, hogy Trinidad és Tobago nem állt messzebb a gólszerzéstől, mint világbajnoki álmokat szövögető ellenfele. A rokonszenves kiscsapat roppant szervezetten rombolgatta az angol támadásokat, amelyek kiismeréséhez nem kellett különösebben lángésznek lenni. Fantáziátlan, egysíkú próbálkozások voltak ezek, elsősorban arról szóltak, hogy valaki felíveli a hórihorgas Peter Crouch felé a labdát, ő pedig lefejeli egy érkező csapattárs elé, ám ebből egyszer sem lett valamirevaló helyzet. Csupán a félidő hajrájában pörögtek fel valamelyest az angolok, ekkor nyílt is előttük egy-két kecsegtető lehetőség, de végül ők adhattak hálát a sorsnak és John Terrynek, hiszen ha ő nem helyezkedik jól, és nem ollózza ki a labdát a gólvonal előtt egy méterrel, akkor bombameglepetésre Trinidad és Tobago vonult volna előnnyel az öltözőbe.

Ováció a szünet után: Wayne Rooney a pályán

A folytatásban is meglehetősen kilátástalanul futballozott az angol válogatott. Kulcsemberei az igen aktív David Beckham kivételével beleszürkültek a mezőnybe, senki sem tudott váratlan húzással kirukkolni. Továbbra is ívelgették középre a labdát, de a karibiak rendre könnyen hárítottak. Sven-Göran Eriksson hamarosan cserélt is, beküldte Aaron Lennon mellett Wayne Rooneyt is – Steven Gerrard ettől kezdve jobbhátvédet játszott –, aki a legtöbb szurkoló szemében a siker egyetlen záloga, és aki az április 29-én bekövetkezett sérülése után most lépett először pályára. Ám csupán annyi változott, hogy néhány percig erősebb lett az angolok nyomása, de helyzethez továbbra sem jutottak. Ugyanakkor az is tény, hogy roppant nehéz az ennyire védekező csapat ellen játszani. Trinidad és Tobago csak elvétve merészkedett át a túlsó térfélre, ahogyan mondani szokták, játékosainak a hátát feltörte a háló, anynyira visszavonultak a saját kapujuk elé.

Az utolsó percekben dőlt el a mérkőzés

Csupán az volt a kérdés, hogy a karibiaknál hibázik-e valaki végzetesen, avagy kibírják a nyomást. Igaz, Cornell Glen kétszer is ígéretesen nyargalhatott az angol kapu felé, mert a britek védelme fellazult, mindenki támadott, hogy kicsikarja a három pontot, de nagyobb bajt nem tudott okozni egyik esetben sem. Aztán végül a hajrában bejött az, amit az angolok végig erőltettek: David Beckham beadását Peter Crouch befejelte. A hosszabbításban Steven Gerrard még lőtt egy szép gólt, és ezzel, ha szenvedve is, ha formán kívül játszva is, de Anglia legyőzte a rokonszenves és önfeláldozóan küzdő trinidadiakat.

---- 6. perc: Crouch a bal oldali szögletzászló közeléből gurított vissza, Joe Cole átlépte a labdát, Owen 23 méterről, középről jobbal lőtt, a félmagas lövés nyomán a labda kiperdült Hislop kezéből, majd az üresen hagyott és meglepett Lampardról a jobb oldali kapufa mellé pattant.
16. perc: Joe Cole a bal oldalon egy visszahúzós csellel becsapta Edwardsot, középre ívelt, a hosszú oldalon érkező Crouch estében három méterről próbálta a kapu felé továbbítani a labdát, a bal sarkot jól záró Hislop vetődve szögletre mentett.
35. perc: 26 méterre Hislop kapujától Lampard tolt egyet a labdán, majd jobbal lőtt, fél méterrel a jobb alsó sarok mellé.
36. perc: Yorke és Theobald végzett el kisszölgetet a bal oldalon, előbbi ívelt középre, Robinson alászaladt a labdának, a hosszú oldalon érkezett John, de Carragher szorításában öt méterről mellé fejelte azt.
39. perc: Yorke végzett el szabadrúgást 40 méterre Robinson kapujától, a középre ívelt labdára érkezett Jones, de 11 méterről fölé fejelt.
41. perc: Gerrard ívelt előre, Owen a kaputól öt méterre az érkező és jobb helyzetben lévő Ashley Cole elől levette a labdát, majd visszagurított, Lampard viszont nyolc méterről jobbal a kapu fölé lőtt.
43. perc: Gerrard indította Beckhamet a jobb oldalon, aki felnézett, középre ívelt, a teljesen üresen álló Crouch pedig tíz méterről fordulatból, jobbal ziccerben méterekkel lőtte mellé a labdát.
45. perc: Yorke előreívelésére Robinson ismét rossz ütemben mozdult ki, Jones továbbfejelte a labdát, érkezett John, aki Ferdinand szorításában öt méterről kapura fejelt, Terry önfeláldozó ollózással a gólvonalról szabadított fel.
56. perc: Beckham ívelt fel szabadrúgást 40 méterre Hislop kapujától, az üresen hagyott Owen hét méterről a jobb oldali kapufa mellé fejelte a labdát.
77. perc: Gerrard felívelt labdáját a tizenhatosnál Crouch mellel Rooney elé tette, ő visszajátszott a csatártárshoz, aki középre passzolt Lampardhoz, középpályás 11 méterről jobbal Hislop kezébe lőtt.
78. perc: Ferdinand passzolt a jobböszekötő helyén meginduló Lampardhoz, aki kilenc méterről jobbal a jobb oldali kapufa mellé lőtte a labdát.
83. perc: Ashley Cole keresztlabdáját Lennon megmentette – visszafejelte – Beckhamhez, aki egyből középre ívelt, Peter Crouch pedig öt méterről a léc alá fejelt – tegyük hozzá, a kezével eközben szabálytalanul lenyomta Sanchót, akinek így esélye sem maradt arra, hogy valahogy mentsen a 202 centiméteres óriás elől.
1–0
92. perc: Beckham gurított Steven Gerrardhoz, aki Edwards mellett beljebb tolta a labdát, majd 18 méterről ballal kilőtte a jobb felső sarkot.
2–0 ---- Az angol sztárok közül ő játszott a legközelebb igazi tudásához. Nem röstellt visszarohanni védekezni, de érdemeit a győzelemben főként ott találjuk, hogy állandóan megjátszható volt, több jó passzal is kiszolgálta a társakat, és persze félelmetes beívelései ezúttal is gyakran veszélyesek voltak. Az ellenfél ellenállását megtörő első gól előtt is ő varázsolta Crouch fejére a labdát.

Lefújás után: az angol győzelem üzenete

Sven-Göran Eriksson, az angolok szövetségi kapitánya: „Számtalan lehetőségünk adódott az első nyolcvan percben is, de nem tudtuk feltörni a trinidadiak zárt védekezését, végül azonban két nagyszerű találatunkkal teljesen megérdemelten nyertünk.”

Leo Beenhakker, Trinidad és Tobago szövetségi kapitánya: „Borzasztó volt látni, hogy gólt kap a csapatom, az idő múlásával ugyanis egyre bizakodóbbá váltam, sajnos a bekapott találat után összezuhantunk.”

David Beckham, az angolok csapatkapitánya: „Egy pillanatig sem inogtam meg, mert tudtam, hogy ha tartjuk magunkat a taktikánkhoz, akkor előbb-utóbb megtörjük az ellenfelünket. Nem adjuk fel soha, ez a mi üzenetünk ezzel a meccsel!” ---- „Egy újabb nyögvenyelős mérkőzésen vagyunk túl. Nem szeretek kritizálni, de Anglia ezúttal is gyenge teljesítményt nyújtott, és bevallom, ezt a három pontot kicsit a szerencsének is köszönhetjük. Azt is mondhatnám, hogy amit a válogatott Trinidad és Tobago ellen mutatott, minden volt, csak nem futball. De a lényeg a győzelem, s hogy talán a szürkébb teljesítményt is megbocsájtják az angol szurkolók. A találkozón szerintem csak Aaron Lennon és David Beckham játszott elfogadhatóan, Sven-Göran Erikssonnak érdemes volna ezzel a jobbszárnnyal kezdenie a következő mérkőzésen. Kíváncsi vagyok arra is, hogy a csoport utolsó összecsapásán Wayne Rooney kezdő lesz-e, a folytatásra nézve jó lenne, ha formába tudna lendülni. A napokban egyébként beszélgettem Martin O’Neill és Terry Venables edzőkollégámmal, és ők is azon a véleményen voltak, hogy amilyen döcögősen indult az angol válogatott szekere a világbajnokságon, olyan szépen futhat majd az egyenes kieséses szakaszban.”