Togónak csak kapitánya van

Hogy Otto Pfister lemondása, majd visszatérése milyen hatással lesz a togói válogatott futballjára, arra a csoportküzdelmek előtt csak tippelni lehetett, azonban az erőviszonyokat ismerők szinte kivétel nélkül egyetértettek abban: az afrikai csapat nem a németországi világbajnokságon alkot majd maradandót. Mint ahogyan Dél-Koreától sem várta senki a négy évvel korábbi bravúr megismétlését. Akkor a hazai rendezésű tornán Guus Hiddink irányításával egészen az elődöntőig menetelt az ázsiai csapat, csakhogy a remek holland szakember manapság már az ausztrálokat irányítja, no és a „lejtős” hazai pálya sincs most már a dél-koreai labdarúgók segítségére.

Fél órán keresztül vajmi keveset mutatott a két válogatott abból, ami miatt tömegek rajonganak a futballért: a rengeteg átadási hiba, az ütemtelen játék elsősorban a dél-koreaiak részéről volt meglepetés. Sokan arra számítottak, hogy az ázsiaiak erőnlétben feltétlenül a rivális fölé kerekednek majd, azonban a koreai „futógépek” az első negyvenöt percben meglehetősen komótos iramban próbálták feltörni Togo védekezését. Ugyanakkor saját hátsó alakzatuk többször is helyezkedési hibákkal borzolta az idegeket, és az egyik ilyen kihagyás végén némileg váratlanul Otto Pfister csapata jutott előnyhöz. Talán egyedül a Manchester United sztárja, Pak Dzsi Szung volt az, aki egy-egy megindulással, ritmusváltással gondot okozott az afrikaiaknak, ám a középpályást jobbára magára hagyták a társak, valós gólveszélyt egyik meglódulás sem jelentett. A nemzetközi tapasztalattal alig rendelkező togói játékosok egyetlen helyzetet sem engedélyeztek ellenfelüknek, ez a tény azonban nem elsősorban az ő dicséretük volt, hanem sokkal inkább a dél-koreai futballisták bírálata.

Ahogy arra számítani lehetett, a fordulást követően magasabb sebességfokozatba kapcsolt a koreai gárda, és bár az első próbálkozások – átlövések formájában – még elkerülték a kaput, Jean-Paul Abalo szabálytalanságáért drága árat fizetett Togo: a védő a második sárga lapja miatt mehetett zuhanyozni, Li Csun Szu pedig gólra váltotta a megítélt szabadrúgást (azért azt e helyütt említsük meg, egy igazán képzett kapus aligha véd be egy efféle, majdnem a kapu közepébe tartó lövést...).

Az emberhátrányban futballozó togói gárda erejéből a hátralévő időszakban egy-egy veszélyes kontratámadás vezetésére még tellett, azonban ekkor már egyértelműen a dél-koreai játékosok akarata érvényesült a pályán. Ha a vártnál nehezebben is, de végül megérdemelten győzött Dick Advocaat együttese, azonban ez a teljesítmény a folytatásban vélhetően kevés lesz Franciaország és Svájc ellen. Maradjunk annyiban: Togo csapata nem képvisel akkora játékerőt, mint a korábbi világbajnokságok afrikai résztvevői.

Dick Advocaat nyugodt volt

Dick Advocaat, a dél-koreaiak holland szövetségi kapitánya:
„Valójában teljesen nyugodtak voltak a játékosok a félidőben, annak ellenére, hogy vesztésre álltunk. A szünet után kockáztattunk, és ez bevált. Mindig nagyon fontos megnyerni az első meccset, mert ha győzöl, az gyakorlatilag azt jelenti, továbbjutsz a kieséses szakaszba.”
Otto Pfister, a togóiak német szakvezetője:
„Jól játszott a csapatom. A koreaiaknak négy helyzetük volt, kettőt berúgtak. Nekünk volt öt lehetőségünk, de csak egyet váltottunk gólra. A kiállítás után nem volt reális esélyünk a fordításra.”

A SZAKÉRTŐ

„Az első félidőben a koreai csapat nem azt játszotta, amit a négy évvel ezelőtti tornán. Pedig nekik jobban megfelel az egész pályás letámadás, a harcos, küzdelmes és természetesen a technikás játék, ezúttal viszont lagymatagon, álmosan futballoztak. Nem volt véletlen, hogy a szintén nem különösebben jól játszó Togo vezetést szerzett. A szünetben a koreai kapitány felrázta együttesét, hiszen egészen más csapat jött ki a pályára. A fordításhoz kellett a kiállítás is, de az vitathatatlan, hogy ebben az időszakban intenzívebben, gyorsabban futballoztak az ázsiaiak. A togóiak outsiderként indultak a vb-n, és annak ellenére, hogy akad egy-két ügyes futballistájuk, nincs esélyük a továbbjutásra.”

Percről percre

31. perc: Salifou a felezővonalról ívelt a középen megiramodó Kader elé, ő tolt egyet a labdán, így előnybe került Kim Jung Csullal szemben, és 14 méteres, jobbal megküldött lövése után a labda a jobb oldali kapufáról pattant a hálóba.
0–1
42. perc: A Senaya ellen elkövetett szabálytalanságért megítélt szabadrúgást a sértett végezte el: a togói csatár 20 méterről jobbal tekert el a sorfal felett, Li Vun Dzse azonban kiütötte a középre tartó labdát.
54. perc: Pak Dzsi Szung kapott kitűnő indítást a togói térfél közepén, majd kilépett Nibombé és Abalo között. Abalo buktatta a dél-koreai játékost, amiért a játékvezető sárga lapot adott, és mivel az első félidőben is kapott egyet, mehetett az öltözőbe. A szabadrúgást Li Csun Szu végezte el, és 19 méterről jobbal tekerte el a labdát a sorfal felett, ami a dermedten álló Agassa mellett a kapu jobb oldalában kötött ki.
1–1
72. perc: An Dzsung Hvan futtából, 19 méterről jobbal tüzelt, Nibombé ugyan beleért a lövésbe, de a nagy erővel megrúgott labda a jobb felső sarokba vágódott.
2–1
75. perc: Ismét An Dzsung Hvan került helyzetbe, miután a bal szélen elfutott Tchangai mellett, de öt méterről leadott lövése után a labda elakadt az éppen fenékre ülő Agassában.

AN DZSUNG HVAN

Sokak meglepetésére csak a kispadon kezdte a találkozót a négy évvel ezelőtti világbajnokság egyik dél-koreai hőse, ám amikor pályára lépett, azonnal igazolta, nem felejtett el gólt lőni. Ha csak annyit tett volna csapata sikeréért, hogy győztes találatot szerez, akkor sem érheti kritika, azonban a mezőnyjátékból is becsülettel kivette a részét.