A szokásos pompás külsőségekkel és a világbajnokok megható felvonulásával nyitották meg hivatalosan a németországi labdarúgó-világbajnokságot, amely egy hónapon át tartja majd lázban az emberiséget.
Természetesen a házigazdák korábbi világbajnokai is ott voltak a müncheni arénában
Természetesen a házigazdák korábbi világbajnokai is ott voltak a müncheni arénában
„Hölgyeim és uraim! Isten hozta önöket a tizennyolcadik labdarúgó-világbajnokságon, a 2006-os FIFA World Cupon, Németországban!” – üvöltötték a müncheni stadion hangszórói, és már ebbe beleborzongott az ember, pedig még csak dél volt, s a hangot próbálták a délutáni megnyitóünnepség résztvevői. A szinte még üres arénában minden készen állt arra, hogy egyik otthona legyen az emberiség legnagyobb rendezvényének. Amerre néztünk, a precízség, a munka, az előkészítettség és az egész ügy nagyszabású mivolta érződött. Egyszerűen nem lehet elmondani, mit jelent egy világbajnoki nyitó meccs stadionja, ha az ember e szón a Kispest vagy az MTK otthonát érti. Mi ugyanis úgy képzeljük, hogy ez a szó futballpályát jelent lelátóval. Pedig a világban régóta nem. Sokkal inkább hatalmas épületegyüttest sokemeletnyi és több ezernyi parkolóhellyel, közvetítőkocsiknak helyt adó négyzetméter tízezrekkel, büfék százaival, éttermek, exkluzív termek tucatjaival és félelmetes technikai felszereltséggel a hangosítás, a tévéközvetítés, a tudósítók internet- és áramigénye, az éttermek tűzhelyei és ki tudja, mi miatt. Néző nincs annyi egy-egy hazai bajnokin, amennyi monitort, tévét, kivetítőt összeszámolhattunk pénteken a müncheni stadionban. Nejlonnal letakarva ott sorakoztak a kommentátorok vadonatúj monitorjai a lelátó tévés helyein, a sajtó munkahelyéül szolgáló hatalmas teremben ötméterenként ott egy tévé a falon, de még a meccs után távozó játékosok megszólaltatására kialakított alagsori hodályban is vannak kivetítők, hogy a tudósító ne maradjon le a mérkőzés utáni, több száz fős teremben zajló sajtótájékoztatóról. De hogy az évszázadnyi és fényévnyi különbséget egyetlen jelenséggel érzékeltessük: a stadion falába süllyesztett szemeteskukák úton-útfélen anyagának megfelelően, szelektíven gyűjtik a hulladékot…
„A time to make friends” – a világbajnokság szlogenje, magyarul nagyjából annyit tesz: itt az alkalom, hogy barátokra tegyél szert. Ez a mondat virít az összes önkéntes pólóján, és erre a mottóra épült a világbajnokság megnyitóünnepsége is. A mondat a bécsi André Hellertől származik, a müncheni ceremóniát Christian Stückl rendezte, de ez még önmagában nekünk nem sokat mond, legfeljebb pesti reflexszel megjegyezzük, hogy „jó sok lóvét vehettek fel érte”. Ezek a megnyitók amúgy is olyan műfajt képviselnek, hogy ember nem képes rájuk visszaemlékezni évek múltán, és lehetetlen újat, eredetit kitalálni a 18. világbajnokságra, túl a XX. század öszszes vb-jén és olimpiáján.
Természetesen voltak itt is táncosok a pályán, természetesen voltak helyi (itt: bajor és német) tradíciók, modern elemek, hazai szupersztár (a vb-himnuszt megalkotó és előadó Herbert Grönemeyer), szekérből színpaddá alakuló monstrum, a levegőben röpködő szereplők, tömeges jelenetek, de a hangulat legfeljebb a helyszínen volt katartikus, és a műfajból adódóan nem közelíthette meg egy gól kiváltotta katarzis eufóriáját. Rendben, a vb-trófeát Pelével a pályára hozó Claudia Schiffert nem soroljuk a közhelyek közé… De akkor csak a németeknek lábadt könnybe a szeme, amikor elnökük megdicsérte derék népét – és megnyitotta a vb-t.
Nem úgy, mint az ünnepségnek azon másodpercei alkalmával, amikor a pályára vonultak a FIFA meghívására a helyszínen lévő világbajnokok. Azok, akik 1930 óta bármelyik vb-n az aranyérmes csapat tagjai voltak. A fiatal sztároktól a tolókocsis és támogatásra szoruló idős bajnokokig a pályára lépkedett több mint száz világelső, a háromtagú (1930-ban és 1950-ben győztes) uruguayi küldöttségtől a még ma is több csapatra való, ötszörös világbajnok brazilok csapatáig megannyi csodálatos játékos. Közben a kivetítőn fénykoruk pillanatai, a vb-döntők összefoglalója pergett, és persze hogy megint belebotlottunk abba a képsorba, amint Helmut Rahn kilövi Grosics Gyula kapujának jobb alsó sarkát… Amikor Czibor Zoltán lövését a gólvonalról menti Toni Turek kapus, kollégámnak már sok volt, azt mondta: mindjárt elsírom magam…
Közben persze a háromszoros világbajnok németek idős és fiatal menői ballagtak a pályára a hatalmas stadion őrjöngő ünneplése mellett.
Pénteken este hivatalosan is elkezdődött a 18. futball-világbajnokság. ---- A megnyitón ott ült a müncheni stadionban számos híresség, első nyilatkozataikból válogattunk.
Franz Beckenbauer, a vb szervezőbizottságának elnöke nagyon rég várt erre a pillanatra: elkezdődött a világbajnokság! ,,Ha a pályázati szakaszt is beleszámítjuk, elmondható: tizennégy év munkájának ért be a gyümölcse kétezer-hat június kilencedikén. Visszagondolva céljainkra, amelyekért harcoltunk, és amelyeket szerettünk volna megvalósítani az elmúlt évek során, azt kell mondanom, boldogsággal tölt el, hogy most mindegyiket megvalósulni látom. Hogy mit várok a világbajnokságtól? Elsősorban hihetetlen hangulatot, első osztályú mérkőzéseket és nagyszerű egyéni teljesítményeket. Bízom abban is, hogy mi, németek megmutathatjuk, milyen kiváló vendéglátók vagyunk.”
Bobby Charlton, az 1966-ban világbajnok angol válogatott egyik vezéregyénisége fittyet hányt az állítólagos német–angol ellentétre. ,,Csodálatos érzés, hogy itt lehetek Münchenben, és újra láthatom régi csapattársaimat, a hajdani ellenfeleket, különösen jó, hogy a világbajnokság rajtján futhatunk össze. Németország nagyszerű futballnemzet, ebben az országban számtalan baráttal találkozhatok.”
Claudia Schiffer, a világszerte csodált modell a világbajnoki aranytrófeával lépkedett be a müncheni stadionba. A megnyitó előtt a torna hivatalos honlapja interjút készített a csodaszép szőke hölggyel, hogy mi a legkorábbi avagy legemlékezetesebb vb-élménye. A válasz enyhén kijózanító volt. „Igazság szerint konkrétan egyetlen világbajnokságra sem emlékszem…” ---- Ígérete ellenére nem ment el a megnyitóünnepségre Diego Maradona, az argentinok korábbi zseniális játékosa. „Nem azért jöttem Németországba, hogy Pelét és Franz Beckenbauert lássam, hanem hogy a szép futballban gyönyörködjek…” – mondta az 1986-ban világbajnoki címet szerző klasszis. Köztudomású, hogy Maradona nem puszipajtása a szervezet elnökének, Joseph Blatternek.
A megnyitó számokban 182 bajor népviseletbe öltözött dobos ütemeire kezdődött a megnyitóünnepség
30 méterrel a pálya fölött lebegett a 6 kontinentális futballszövetséget szimbolizáló 24, különleges kosztümbe öltöztetett hölgy
2.4 tonnát nyomott az a különleges szekér, amelyet a pálya közepén labda alakú színpaddá alakítottak át a szereplők
158 futballvilágbajnokot hívott meg a FIFA a megnyitóünnepségre, de szembetűnő volt, hogy sokan közülük nem jöttek el, az olaszoktól például nagyon kevesen vonultak a pályára, noha 1982-es csapatuk résztvevői itt lehettek volna
52 782 fizetős hely van az Allianz Arenában, vagyis ennyi jegyet adtak el a megnyitóünnepségre.
59 416 az összes ülőhely száma a müncheni vb-stadionban, beleszámítva a meghívottak, az akkreditált újságírók és egyéb ingyenjegyes résztvevők számát is
66 016 – ennyi az összes jelenlévő ember száma, amikor tele van a stadion, beleértve azokat is, akiknek nincs számozott ülőhelyük: a jegyszedőket, a fotósokat, a technikusokat, a biztonságiakat, a labdaszedőket és így tovább.