Németország? Nem túl erős...

– Mostanság ritkán hallani, olvasni önről: hogyan szolgál az egészsége?
– Köszönöm érdeklődését, nagyon jól – mondta nevetve Sepp Maier. – Igazán nem panaszkodhatom, szerencsére remekül érzem magam.

– Ezt örömmel hallom. Ezek szerint a munkáját is zavartalanul végezheti?
– Ó, rengeteg feladatom van kapusedzőként a Bayern Münchennél. Elég például, ha csak Oliver Kahn folyamatos felkészítését említem, de lekopogom, hatvankét évesen meg sem kotytyan ennek teljesítése.

– No, máris témánál vagyunk! Ki a jobb kapus: Jens Lehmann vagy Oliver Kahn? Jürgen Klinsmann határozott volt, amikor a vébékeret kijelölésekor az első számú kapus személyéről kellett döntenie.
– Szerencsére Németországban sosem akadtak különösebb problémáink kapusposzton. A csapatfőnök határozottan kiállt Jens Lehmann mellett, és ezt el kell fogadni. Ebből talán még nem is lenne baj, ám a szövetségi kapitány túlzottan gerjesztette az indulatokat. Ennek a kényes feladatnak nem biztos, hogy ez volt a lehető legjobb elintézési módja.

Öreg róka már ahhoz, hogy izguljon

– Ön egyébként a Jürgen Klinsmannt pártolók vagy az ellenzők táborát gyarapítja?
– Összességében jó munkát végez, fiatal és ambiciózus tréner, tele elképzelésekkel és újításokra való törekvéssel. Majd az eredmények megmutatják, hogy mindezeket mennyire tudja hatékonyan megvalósítani. Sokan ellene vannak, mert eltér a jól megszokott sémáktól, nem beszélve arról, hogy hajlamos konfliktusba keveredni, így érthető, hogy egyes emberek szemét csípi a jelenléte. Az enyémet nem. És nem haragszom azért rá, mert a válogatottnál a munkám nem kellett neki.

– Hm... Nem haragszik?
– Nincsen okom haragudni, annak ellenére, hogy nem volt szép dolog, amit Jürgen Klinsmann tett. Érthető, hogy mással képzeli el a jövőt, azt hiszem azonban, hogy a búcsúnak lehetett volna más módját is találni, de ez van.

– Alig egy hét van hátra a labdarúgó-világbajnokság nyitányáig, gondolom, már izgatottan várja a tornát...
– Téved. Nincs bennem semmi izgatottság. Túlzottan idős vagyok már ahhoz, hogy az ilyen események igazán lázba hozzanak. Azzal, hogy játékosként és edzőként is rengeteg tornát megéltem már, kevés esélyét látom annak, hogy olyan esemény történne, amely kiváltképp meglepetést szerezhetne számomra. Két lehetőség van: vagy jó, vagy rossz lesz a világbajnokság. Előzetesen ennél többet felelőtlenség lenne részemről mondani. ---- A hollandok merész álmokat szőhetnek

– Valamilyen szakmai újdonságot csak láthatunk majd, vagy nem?
– Tagadhatatlan, hogy a mezőnyben újonnan megjelenő, eddig talán kevésbé ismert csapatok hozhatnak új színt a játékba. A dél-amerikaiak eddig is nagyon jók voltak, technikai tudásuk egyszerűen irigylésre méltó, de nem mehetek el szó nélkül az afrikai gárdák mellett sem, hiszen az utóbbi időben rendkívül gyorsan és sokat fejlődtek.

– Akkor ők mégiscsak szerezhetnek meglepetést...
– Nem hiszem. Hiába határozták el, hogy elsajátítják a labdarúgás minden csínját-bínját, és törekednek mind technikában, mind taktikában a tökéletességre, úgy gondolom, hogy ez még mindig kevés lesz számukra. A csoportmérkőzések után többségében európai és dél-amerikai válogatottak maradnak majd a mezőnyben.

– Talán van határozott elképzelése is a továbbjutó csapatokat illetően?
– Argentína és Brazília biztosan ott lesz a döntő közelében, azt hiszem, ebben nincs vita, és esélyes lehet még a végső győzelemre Anglia, Franciaország, Olaszország és Spanyolország is. Sőt van egy olyan érzésem, hogy a hollandok is merész álmokat szövögethetnek.

– Nem említette Németországot...
– Németország válogatottja csak a fentebb felsorolt hét együttes után következik a sorban, de még ebben sem vagyok teljesen biztos. Jelenleg nem túlzottan erős a csapatunk. Azt gondolom, a számunkra ideális időpontnál két évvel korábban rendezik ezt a világbajnokságot. A Nationalelf aligha jut el a döntőig, mert túl sok a fiatal, rutintalan játékos. Hiába mondják, hogy az idősebb, tapasztaltabb labdarúgókkal kiegészülve jó csapatot alkothatunk, én azt gondolom, az ifjabbaknak a beéréshez még jócskán szükségük van időre és türelemre.

– Éppen e kettőből van a legkevesebb, hiszen hamarosan megmérettetnek Costa Rica ellen, a szurkolók pedig döntőbe várják a csapatot.
– Nem szabad túlzott elvárásokat támasztani a válogatottal szemben, hiszen az esetleges sikertelenség esetén még nagyobb lenne a csalódottság az emberek körében. Reménykedni persze lehet, de jelenleg a realitás mást mond: inkább legyenek szerényebbek a drukkerek igényei, és akkor még mindig fennáll annak a lehetősége, hogy meglepődünk.

Négy évvel ezelőtt kellett a szerencse is

– Na, látja, csak van valami, ami meglepné. Négy éve sem várta senki az eredményes szereplést a német válogatottól, aztán mégis a döntőig menetelt.
– Azért abban jócskán benne volt a szerencse is. Míg mi, mondhatni, könnyű ágon besurranva, legyőzhető ellenfeleken túljutva találtuk magunkat a döntőben, addig a nagyobb ellenfeleink mind elkerültek bennünket, és egymást ejtették ki a küzdelmekből. Amit persze a sors akkor adott, azt a brazilok ellen az utolsó mérkőzésen el is vette, de igaza van: nem lehettünk elégedetlenek a második helyezéssel sem.

– Az előbb azt mondta, nem érdekli a világbajnokság…
– Na, jó, megfogott... Rengeteg mérkőzést játszanak a csapatok, nem mindegyik meccset nézem meg, csak azokat, amelyek izgalmasabbnak és érdekesebbnek ígérkeznek. Néhány összecsapást a helyszínen tekintek meg, néhányat pedig a televízió képernyője előtt ülve. A csoportmeccsek közül sokat kihagyok majd, de a negyeddöntőktől fogva már állandó néző leszek.

– És csendben, reménykedve szoríthat a németeknek a lelátóról...
– ...vagy a lakásomból. ---- Sepp Maier jó barátja a korábbi magyar szövetségi kapitánynak, a 150-szeres német válogatott, aranylabdás Lothar Matthäusnak: vajon a kapuslegenda mit gondol a sztár magyarországi szerepvállalásáról?

„Lothar nem végzett rossz munkát Magyarországon, ám a rendelkezésére álló idő túlzottan kevésnek bizonyult az eredményességhez. Az általa csapatba állított fiatal játékosoknak még akár négy-öt évre is szükségük lett volna ahhoz, hogy felnőjenek a komolyabb feladatokhoz. Emlékszem, hogy Kaiserslauternben kettő nullára megverték a német válogatottat. Ahogy ott játszott a magyar csapat, az nagyon tetszett, a selejtezők során azonban már nem tudtak vitézkedni, Lothar Matthäusnak pedig félbe kellett hagynia megkezdett munkáját.”

Tavaly nyáron Sepp Maier neve is felvetődött a magyar válogatottnál, hogy legyen ő az egyik kapusedző, illetve számítottak volna rá mint az edzőképzés egyik prominens szereplőjére – de végül nem ő lett a kiválasztott.

„Lothar Matthäus felhívott, és megkérdezte: lenne-e kedvem a magyar csapat mellett dolgozni? A feladat nagyon érdekelt, és szeretem is az új kihívásokat, ám a Bayern együtteséhez szerződés kötött, és köt most is, amit nem szívesen bontottam volna fel, még a magyarországi munka kedvéért sem. A magyar kapusok közül egyedül Király Gábort ismerem, hiszen ő éveken át védett remekül a német Hertha gárdájában. Legutóbb az Anglia–Magyarország találkozó összefoglalóját éppen láttam, és ott voltak szép védései, de – a kapu elé ívelt labdák hatástalanításánál – jelentős hibái is.”

Sepp Maier még emlékezhet arra, hogy hajdanán a magyar futballt is magasabban jegyezték a világon...

„A magyar futball régebben csodálatos volt, de mindez lassan elveszni látszik a múlt homályában. Sajnálatos, hogy mostanában mindig csak ott tartanak, hogy állandóan új időszak kezdetét hangsúlyozzák. Munka és türelem nélkül nem megy a dolog, észben kell tartani: a régi szép idők elmúltak, és most a szebb jövő építésén kell keményen dolgozni. Amúgy ez nem csupán a magyarokra igaz, hanem most már ránk, németekre is...”