Megkésett randevú

Carlos Baldomir, Omar Narvaez és Jorge Barrios – az argentin bokszolók közül ők hárman azok, akik világbajnoki övvel büszkélkedhetnek valamelyik jelentős szervezetnél. Közülük Baldomir verte meg a legnevesebb riválist, az amerikai Zab Judaht, viszont Nagy János leendő riválisa futhat be a legkönnyebben igazi amerikai karriert. Barriost stílusa, küzdőszelleme alkalmassá teszi rá, hogy meghódítsa az Egyesült Államok bunyóra vevő rétegét.

Pedig nem sokon múlt, hogy Barrios labdarúgóként keresse meg a kenyerét, 14 éves koráig csak a futball létezett a számára, és csak utána kezdett el komolyan foglalkozni az ökölvívással. Viszonylag gyorsan haladt előre, kiharcolta az atlantai olimpiai kvalifikációt is, ám a játékokra már nem jutott el, mert családja katasztrofális anyagi helyzete miatt a jobb megélhetéssel kecsegtető profi bokszot választotta. Barrios helyett Julio Pablo Chacón utazott el Atlantába, és ő verte meg a legjobb nyolc között Nagy Jánost. Ha Barrios vár még néhány hónapot, sokkal hamarabb is találkozhatott volna szombati ellenfelével.

Ő azonban ment, 1996. augusztus 10-én Héctor Hugo Martínez ellen második menetes kiütéssel átesett a debütáláson, majd egy diszkvalifikálást (César Emilio Domine ellen) leszámítva, egyenes úton jutott el karrierje első jelentős vb-címmérkőzéséig, az Acelino Freitas elleni ütközetig. A brazil ütőgéppel 2003. augusztus 9-én találkozott, és bár a nyolcadik és a tizenegyedik menetben is padlóra küldte az ellenfelét, a záró felvonásban technikai K. O.-val vereséget szenvedett a WBA és a WBO kiskönnyűsúlyú világbajnoki övéért zajló találkozón.

Máig az volt pályafutása utolsó veresége, azóta hat mérkőzésen hat győzelem a mérlege, ráadásul háromszor még a pontozókra sem volt szüksége. Élete eddigi legnagyobb meccsét 2005. április 8-án vívta, amikor az amerikai Mike Anchondo ellen indult harcba a WBO kiskönnyűsúlyú koronájáért. Igaz, senki sem csodálkozott volna, ha elhalasztják az összecsapást, hiszen néhány nappal a találkozó előtt Barrios felesége belehalt a szülésbe, ráadásul a csecsemő is elhunyt. Az argentin azonban hatalmas lelkierőről tanúbizonyságot téve, vállalta a harcot, és négy menet alatt végzett az indiszponált Anchondóval.

Buenos Airesbe érkezésekor 100 ezren várták a repülőtéren, a Golden Boy Promotionsszel jövedelmező szerződést kötött, és azóta is Oscar De La Hoya cége intézi az ügyeit. Első címvédő meccsét két menet alatt tudta le Víctor Santiago ellen, a Nagy Jánossal szembeni csatára pedig a Nazareno Gaston Ruíz elleni tízmenetes pontozásos győzelemmel melegített.

Kovács Istvánnak és Erdei Zsoltnak már sikerült a négy nagy szervezet közé tartozó WBO-nál vb-övet szereznie, most Nagy Jánoson a sor.
Elődeivel ellentétben Nagy nem büszkélkedhet túl hosszú amatőr-eredménylistával: a magyar bajnoki címek nála is ott vannak a lajstromban, viszont a világ- és Európa-bajnoki aranyak helyett csupán egy Eb-bronz szerepel a „bevételi” oldalon, a legjobb olimpiai szereplése pedig egy ötödik hely Atlantából. A játékokon, 1996-ban egy argentintól, Julio Pablo Chacóntól szenvedett pontozásos vereséget az éremért zajló ütközetben.

Az argentinok a profik között is jelentős szerepet játszottak az életében, de mielőtt eljutott volna az első dél-amerikai bokszoló elleni találkozóig, át kellett verekednie magát a felhozó mérkő-zések sűrűjén. Az első tíz mecscsén átlagosan 2.7 menet alatt jutott túl, majd megvívta élete első címmérkőzését, amelyen Bognár László legyőzésével kiskönnyűsúlyú magyar bajnok lett.

Két találkozóval később pedig jött az első nemzetközi megmérettetés – és az első argentin bunyós a profi pályafutásában. 2003. május 10-én Miskolcon Víctor Hugo Paz ellen pontozással nyert, és ő lett a WBO kiskönnyűsúlyú interkontinentális bajnoka. Újabb két meccs után következett egy újabb argentin – és a kiugrás. Rácz Félix menedzser ugyanis első kihívóként a fentebb már említett Chacónt szerződtette, aki akkor már nem is az atlantai győzelme miatt volt érdekes, hanem azért, mert 2001-ben ő győzte le Kovács Istvánt. Naggyal érdekes csatát vívott, amelynek végén a magyar öklöző ünnepelhetett, mert a dél-amerikai eljátszotta a hattyú halálát, a bíró pedig diszkvalifikálta.

A „biztonság kedvéért” Nagy az első világbajnoki övét is argentin ellen szerezte meg, Chacón ugyanis még egyszer visszatért Magyarországra, és 2004. december 18-án összemérte erejét Naggyal. A tét az IBC vb-öve volt, amelyet a magyar kaparintott meg, és a férfiak között ő lett klubja, a Felix-Promotion első világbajnoka. „Csonttörő” azóta két címvédésen és két exszovjet rivális elleni felhozó mérkőzésen jutott túl, egyformán sikerrel.

Most pedig jöhet az első igazi világbajnoki címmérkőzés jelentős szervezetnél, és a fentiek ismeretében egyáltalán nem meglepő módon argentin ellenféllel. Profiként eddig az összes dél-amerikai vizsgát kiállta, de a mostanihoz hasonló nehézségűvel még nem találkozott.