Minő pontrablótámadások!

Peut-être la prochaine fois. Azaz: legközelebb majd jobban sikerül. Hm.
A helyi újság, a L’union Amiens minden egyes meccsnapi számában a franciák aktuális ellenfeléről ír. Közli az ország népességi adatait, államformáját, területének nagyságát, fizetőeszközét, majd azokat a szavakat, mondatokat írja le afféle tanításként, amelyeket használva olvasói a magyar szurkolókkal barátkozhatnak a találkozót követően. A „szia”, az „igen”, a „nem”, a „köszönöm”, a „gól”, a „búcsúzom” és a „lenyomja a vacsoráját” (ezt vajon honnan vették…?) kifejezések mellett csütörtöki kiadásukban nem kis önbizalomról tanúbizonyságot téve a fentebb említett mondatot tartották a kollégák a legfontosabbnak leírni.

„Arra nem gondoltak, hogy ezt mi is olvassuk, és esetleg mi mondjuk majd nekik franciául?” – teszi fel a kezdés előtt fél órával mosolyogva a kérdést Leleszi Zoltán csapatvezető, majd az öltözőbe siet. Az öltözőbe, ahol nyoma sincs az idegeskedésnek, a játékosok ugyanúgy készülnek, mint mondjuk az izraeli meccs előtt. Ahogy egyöntetűen megállapítják: veszítenivalója a házigazdának van. Így volt ez 2001-ben Grenoble-ban is – az eredmény ismert: hatalmas meglepetésre 3–1-re a mieink nyertek.

A franciák, hogy ne történjék meg velük ez a csúfság, hatalmas elánnal indítják a harcot, Szuper Levente kapuja percenként kerül veszélybe, kapusunk azonban bravúrok tömkelegével tartja a gól nélküli állást. Már a bemelegítés alatt látni lehetett, hogy rendkívül felszívta magát a csatára, nem tudtak neki gólt ütni a társak, így joggal bízhattunk tudásában. A 13. percben azonban már ő is tehetetlen: Francois Rozenthalnak tizenhét másodperc elegendő volt, hogy kihasználja csapata első emberelőnyös helyzetét… A csatár a Szuperről kivágódó korongot emeli a kapuba, talpra ugrasztva a Colosseum Csarnokot megtöltő drukkereket. Sajnos a harmad folytatása is hatalmas hazai fölényben zajlik, a mieink inkább csak a védekezéssel vannak elfoglalva – igaz, azt hősiesen teszik. S lőn, ez meghozza a gyümölcsét! Senki sem számított rá, de a 19. percben egyenlít csapatunk! Palkovics Krisztián fűzi be a védőket egy kontra során, válaszul azok együttes erővel csúnyán a jégre küldik. A lecsorgó korong viszont így Ocskay Gábor elé kerül, aki higgadtan értékesíti az első magyar helyzetet. A gól után természetesen a társhoz siet, aki fájdalmas arccal ül le a padra.

„ A combod, api?” – kérdezi tőle aggódva a harmad végeztével az utolsóként kint maradó Szélig Viktor. „Nagyon fáj” – préseli ki magából a jégtömlőt szorongató gólzsák. „Kemény vagy, nagyon kemény!” – szól az erőt adó vigasztalás, s láss csodát, Palkovics a saját lábán indul az öltözőbe.
Sőt a második menet elején már ő az, aki először ütközik a kékekkel, hiába, no, felpaprikázta azok túlzott keménysége. Ez jó, nagyon jó!
Ez meg remek! De mennyire! Ladányi Balázs lecsap egy elveszett korongra, majd nemes egyszerűséggel kilövi a hosszú sarkot. Ötvenöt másodperc telik el a harmadból, 2–1 ide, ez elképesztő! Ha most lefújnák…
De nem, megy tovább. Sajnos. Stephane Barin két perc múlva kiegyenlít – de hogy… Lövése megpattan Szélig korcsolyáján, így hullik a kapuba. Pech, pech, micsoda pech.

Tovább. Egészen más magyar válogatott a jégen, erőszakosak, tüzesek a játékosok, Fabrice L’ Henry tudna leginkább arról beszélni, mennyivel másabb ez a menet. Most aztán nem unatkozhat, Palkovics lövésének hárítása után az összes kapusedzőjének köszönettel tartozik. Mint ahogy Barinnek is, aki másodjára segítség nélkül lő a kapuba közelről – hogy lehetett ennyire egyedül hagyni?
Hogy van ez? Ha ők támadnak, mi ütünk gólt, ha mi támadunk, akkor ők? Akkor inkább jöjjenek ők!
Pat Cortina büszkén áll a padnál, ő is látja, játékosai mindent kiadnak magukból, abszolút pariban vannak az A-csoportba, egyszersmind a németek skalpjára vágyó, a mieinknél a szakemberek által esélyesebbnek tartott házigazdával, legyen bármi az eredmény, a tartás a lényeg.
Persze dehogy legyen bármi az eredmény! A két forduló után a góllövőlistát vezető Vas Márton, majd Horváth András is megereszt egy bombát, a kapusuk azonban a helyén. A túloldalt Szuper is, így 3–2-vel mennek a felek az utolsó pihenőre – ebből még bármi lehet!

Gyerünk! Nehéz, nagyon nehéz, de nem lehetetlen a feladat. Gröschl Tamás lő mellé, Szuper pedig szuper, Luc Tardif ziccerét hárítja. Kevés a játékmegszakítás, még kevesebb a kiállítás (a franciák még nem is voltak hátrányban, sporik!), így gyorsan telik az idő. Úristen, már eltelt a harmad fele?!
És akkor a nagy páros! Ha nézik őket, márpedig nézik, nincs az a menedzser, aki nem írja be a noteszébe ezt a két nevet: Ocskay, Palkovics. Micsoda akció! Micsoda gól! 53. perc: előbbi kifelé néz, de befelé lő keményen, utóbbinak a keze villámgyorsan lendül, kapásból tüzel, nincs kapus, aki ezt megfogja, 3–3, parádés, parádés, parádés!

Micsoda meccs, te jó ég?!
A franciák veszettül mennek előre, hatalmas a nyomás, Szuper és a védelem azonban csodás. És ha egy kontra, egy újabb kontra sikerülne… Még három perc, ki kell bírni! A magyar szurkolótábor túlkiabálja már a hazait, őrületes az a nap itt Amiens-ban. Ezt nem bírja senki sem ülve, a kispadnál állnak a játékosok, elképesztő. Még negyven másodperc, időt kérnek a hazaiak. Huh.
Ugye, kihúzzák?
Ki! Sőt Ocskay kis híján gólt lő – csodálatos ez a csapat! Nem egyszer, nem kétszer írtuk ezt már le, de újra meg kell hajtanunk előtte a fejünket. És bátran mondhatjuk francia barátainknak: Peut-être la prochaine fois.

Mestermérleg
Dave Henderson, a francia válogatott szövetségi kapitánya: A harmadik gólunk után el kellett volna döntenünk a csatát, de sajnos nem tettük meg. Hozzáteszem, főleg a magyarok kapusa akadályozott meg ebben bennünket. Ellenfelünk végig szívósan küzdött, csak gratulálni tudok kollégámnak, hogy ilyen remek csapatot hozott össze.

Pat Cortina, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: Nagyon boldog vagyok! Rendkívül kemény mérkőzés volt, remekül helytállt a csapat. Ellenfelünknek nehéz a dolga, hiszen otthonában győzelmet várnak tőle, talán ezért voltak játékosai a kelleténél idegesebbek. Furcsállom, hogy ilyen kemény összecsapáson csupán négy perc volt a kiállítás – ráadásul ellenfelünk egyszer sem került hátrányba... ---- „Mobil vécét nekik!” – elégelték meg a szervezők azt a bűzt, amely a Colosseum Csarnok mellett található kis placc sövénykerítésétől ered. A töménytelen sört fogyasztó német fiatalok azonban, ha nem is egymás kezét fogva, de rendre együtt mennek kisdolgukat végezni, várakozni pedig ilyenkor nincs idejük, azaz a három zöld ideiglenes toalett olyan, mint a japánoktól is kiütéses, 7–1-es vereséget szenvedő izraeliek esélye a bentmaradásra: édeskevés…

A minden gólra egy sör elvét betartó németeknek amúgy csütörtökön is volt mire inniuk (persze: mikor nincs…?): csapatuk ezúttal sem ismert kegyelmet, a leendő ellenfelekben, azaz a magyarban és a franciában is igyekeznek félelmet kelteni. A briteket is lazán, szórakoztató játékkal intézték el (8–0), nem véletlen, hogy legendás mesterük, a mindig közvetlen Uwe Krupp ekképpen nyilatkozott a találkozó után: „Ha már itt, a divízió egyes világbajnokságon kell játszanunk, kutya kötelességünk, hogy minden egyes mérkőzésünkön tudásunk legjavát nyújtsuk. Eddig elégedett lehetek, ám ne felejtsük, a neheze csak most következik, hiszen a hátralévő két találkozónkon a briteknél jobb csapattal kerülünk szembe. Persze ha csak magunkkal foglalkozunk, akkor nem lehetnek gondjaink a folytatásban sem.” ---- Volt tartása a csapatnak, megint megmutattuk, hogy tudunk hokizni!

Negyedik nap. Már mindannyian hozzászoktunk a körülményekhez, a hotelhez, a csarnokhoz, a rendkívül rossz jéghez, a benti meleghez, bátran indulhattunk neki egy kis sétának, kiismerjük magunkat a városban. Bent, a központban lakunk, közel, mintegy negyedórányira van gyalog a csarnok, nem csoda, hogy sokan közülünk kimerészkednek az utcára. Délelőtt edzettünk egy kicsit, átbeszéltük a tennivalókat, a taktikát, egyszóval készültünk a franciák elleni csatára.

Miután ezúttal este nyolckor kezdtünk, jóval hosszabbra nyúlt a nap, többet voltunk a szobáinkban, délután pihentünk, lazítottunk. Az ilyen késői meccsekhez egyébként én hozzászoktam már, hiszen Olaszországban Bajnokok Ligája-kezdés van, azaz rendre háromnegyed kilenckor léptem jégre az Asiago színeiben.
Mondanom sem kell, egy sportoló könnyebben hangolódik rá az esti, mint a délelőtti, kora délutáni találkozóra, azaz nagyon vártuk már ezt az összecsapást. Végig úgy készültem, hogy én állok majd a kapuban. Nem elemeztem külön a hazai játékosokat, nem ez a típusú kapus vagyok, inkább ösztönből védek. Nem nekünk drukkoltak ugyan, ennek ellenére kiváló volt a hangulat, amikor a pályára léptünk. Nem izgultunk, nem volt veszítenivalónk, nyugodtan kezdtünk el játszani. Ez talán meg is látszott a jégen. Volt tartása a csapatnak, és ez a legfontosabb! Megint megmutattuk, hogy tudunk hokizni! ---- Április 24., hétfő
Izrael–Németország 2–11
Magyarország–Nagy-Britannia 4–3
Franciaország–Japán 4–1

Április 25., kedd
Németország–Japán 4–0
Franciaország–Nagy-Britannia 1–0

Április 26., szerda
Magyarország–Izrael 8–0

Április 27., csütörtök
Izrael–Japán 1–7
Németország–Nagy-Britannia 8–0
Franciaország–Magyarország 3–3

Április 29., szombat
Japán–Nagy-Britannia 13.00
Franciaország–Izrael 16.30
Magyarország–Németország 20.00
Április 30., vasárnap
Nagy-Britannia–Izrael 13.00
Magyarország–Japán 16.30
Franciaország–Németország 20.00A magyar válogatott mérkőzéseit a Sport1 élőben közvetíti

B-csoport, Tallinn, 3. forduló: Ausztria–Litvánia 5–3, Lengyelország–Hollandia 5–1, Észtország–Horvátország 8–6.
Az állás: 1. Ausztria 6 pont, 2. Lengyelország 4, 3. Hollandia 3 (9–9), 4. Litvánia 3 (8–9), 5. Észtország 2, 6. Horvátország 0