A harmadosztályból a fináléba

Burghausen (3–2), Bochum (4–0), Berlin (közhasználatú nevén Hertha BSC, 4–3), Bremen (3–1). A St. Pauli ezen a B betűs „útvonalon” jutott el a Német Kupa elődöntőjéig, ahol, minő meglepetés, a sorminta jegyében a Bayern München vár rá (de a döntőben már nem jöhet a Bielefeld…). A Bayern, amely hamburgi „harapófogóba” került, hiszen a néhány hete még hitbizománynak tekintett két trófea megszerzését – első lépésben – az északi Hanza-város egy-egy jeles képviselője akadályozhatja meg: a Bundesligában a HSV hátránya öt fordulóval a zárás előtt négy pontra olvadt (meg is jött az újabb hadüzenet a kék-fehérektől, pontosabban David Jarolimtól: „Ha megnyerjük az utolsó öt meccsünket, bajnokok leszünk, mert a müncheniek remegnek”), a kupában pedig Németország egyik kultikus klubja, a St. Pauli feni a fogát az „érinthetetlenekre”.

Ráadásul nem is alaptalanul, hiszen a kiscsapat már tett csodát a Bayern München ellen, 2002. február 6-án a Bundesligában. A müncheni gárda akkor Bajnokok Ligája- és Világkupa-győztesként érkezett Hamburgba, majd vert seregként távozott. Thomas Meggle és Nico Patschinski góljával ugyanis a St. Pauli 2–1-re nyert, és ezt a győzelmet már akkor sem lehet elvenni tőlük, ha figyelembe vesszük, hogy a szezon végén a hamburgiak simán kiestek az élvonalból. A találkozó után a „Világkupa-győztes legyőzői” (Weltpokalsiegerbesieger) feliratú pólók készültek, amelyek még ma is kaphatók, és vélhetően szerdán is szép bevételt fialnak.

Mert a St. Paulinál manapság minden eurócentre szükség van. Hiába a Regionalligában rekordnak számító tízezer bérletes, a gárda nagyon megsínylette, hogy az élvonalból való búcsút követően azonnal kihullott a másodosztályból, és a csőd szélére került. Mentőakciók indultak, széles társadalmi összefogás jött létre az együttes megmentésére. Jellemző, hogy a hamburgi szórakozónegyed (ez ugyebár St. Pauli) „vállalkozó hölgyei” is felajánlották napi bevételük tíz százalékát, csak hogy a barna-feketék megmeneküljenek. Persze volt ennél nagyobb bevételi forrás is, a Bayern München például vállalta, hogy 2003 nyarán jótékonysági mérkőzést vív a stadionban – Uli Hoeness menedzser Münchenen kívül aligha kapott még akkora tapsot, mint akkor, midőn az akciók részeként készített, „Megmentő” trikóban körbefutott a Millerntor-stadionban.

Szerdán biztosan nem lesz taps, hiszen a St. Pauli a Bayernen keresztül még közelebb szeretne kerülni a biztos bevétellel kecsegtető nemzetközi kupaszerepléshez. Hogy a harmadosztályból megint nem sikerül visszajutni a Bundesliga 2.-be? Hogy a St. Paulinak még sohasem sikerült döntőbe jutnia a Német Kupában? Ez most nem számít.
„Csak az a fontos, hogy mi testesítjük meg a kupa igazi szellemiségét. Szeretettel várjuk a Michael Ballackokat, a Roy Makaayokat, meg a nem tudom, milyen madarakat, és meglátjuk, mi lesz a csata vége” – fogalmazott Fabio Morena, a hamburgiak védője.

Erődemonstrációra készülnek

Két forduló alatt öt pontot adott le tetemes előnyéből a Bayern München a Bundesligában, a klub néha már az évekkel ezelőtti, FC Hollywoodként emlegetett önmagára emlékeztet (a hibát mindenki a másikban keresi, közben meg zajlik a nyilatkozatháború), nem csoda, ha a többség a St. Pauli elleni kupameccstől várja a megváltást.

„Fel kell húznunk a lobogónkat, és a következő mérkőzéseinken meg kell mutatnunk a Bayern München igazi erejét. Ezt már szerdán, a St. Pauli ellen elkezdjük, aztán a hét végén, a Bundesligában folytatjuk” – jelentette ki Karl-Heinz Rummenigge, a klubot működtető gazdasági társaság első embere.
Ennek jegyében Felix Magath vezetőedző aligha fog spórolni játékosai erejével (szemben a korábbi kupamérkőzésekkel), és a körülményekhez képest a legerősebb csapatát küldi harcba. Csupán Lúcio és Michael Ballack játéka kérdéses, ők a hétfői tréninget kihagyták, és alighanem csak kevéssel a kezdő sípszó előtt dől el a sorsuk.

Akik átlépték a küszöböt

Az elmúlt másfél évtized tapasztalatai azt mutatják, Németországban a nagycsapatok nem sajátítják ki maguknak a kupasorozatot, hiszen az 1991–92-es kiírás óta a mostani lehet a nyolcadik, amelyben alacsonyabb osztályú együttes is szóhoz juthat a fináléban. Igaz, közülük nyernie csak a második vonalbeli Hannovernek sikerült, amely 14 esztendeje gól nélküli 120 percet követően tizenegyesekkel múlta felül a Mönchengladbachot. A Hannover után zsinórban három éven keresztül „lentről” kapott kihívót valamelyik élvonalbeli együttes, de a Hertha harmadosztályú amatőrgárdája ellen a Leverkusen (1–0), míg az egyaránt második ligás Essen és Wolfsburg ellen a Werder Bremen (3–1), illetve a Mönchengladbach (3–0) érvényesítette a papírformát. Később (2004-ben) a szintén másodosztályú Alemannia Aachen is kudarcot vallott (Werder Bremen, 2–3), míg a St. Paulihoz hasonlóan harmadosztályúként próbálkozó Energie Cottbus (1996–97, VfB Stuttgart, 0–2) és Union Berlin (2000–2001, Schalke, 0–2) rúgott gól nélkül adta meg magát.