Nagyon várja a májust

Ki cserélne most Bozsik Péterrel, ki vállalná, hogy a soron következő Európa-bajnoki selejtezőkön sikerre viszi a magyar futballt? Bozsik Péter mégis belevágott, s így van ez rendjén. Egy fiatal szakember bajnoki bronzzal és arannyal a háta mögött igenis legyen büszke, ha a nemzeti csapat élére nevezik ki. S a legendás Cucu fia nem is tagadja, hogy alig várja már a valódi munkát. Neki a legrosszabb, hogy a magyar válogatott jó ideje még körvonalakban sem látszik. Nincs keret, nincsenek nevek, s így csapat sincs.

Egyelőre legalábbis.

Bozsik Péter segítőjével, Détári Lajossal együtt hétről hétre, fordulóról fordulóra lesi a csapatokat, hol valamely stadion lelátóján, hol a televízió képernyője előtt. Egyre csak telik a notesz, ám ha azt hiszik, hogy új és még újabb nevek kerülnek bele, bizony tévednek. A szövetségi kapitány most még titkolózik, ám annyit elárult, nem afféle „próbacsapattal” vág neki az Eb-selejtezőknek. Esze ágában sincs kipróbálni 80, esetleg 82 vagy 85 futballistát. Ismeri a mezőnyt, s pontosan tisztában van az esélyeinkkel, a reményeinkkel, a helyzetünkkel.

Nagyon is...

A kapitány valószínűleg csütörtökön írja alá az Európa-bajnoki selejtezők végéig szóló szerződését, s ennek kapcsán nyilatkozott lapunknak.

– Repül az idő. Mintha már nagyon régóta lenne kapitány, pedig ennek, ha jól számolom, még csupán három hete. Ugyanakkor hiába vágtatnak a hetek, érdemi munkát még nem végezhetett. Tulajdonképpen mit csinál szövetségi kapitányként?
– Ugyanazt, amit hasonló helyzetben bármelyik kollégám tenne. Nézem a meccseket, keresem a legjobb formában lévő, válogatott szintű futballistákat. Ennél többet jelen pillanatban aligha tehetnék. Bevallom, engem is zavar, hogy még nincs edzés, nincs labda, nincsenek gyakorlatok, nem beszélhetek taktikáról, az ellenfelek védekezési szisztémájáról. De nem akarom sürgetni az időt, májusban már meccseket is játszunk.

– Azt lehet tudni, hogy kik ellen?
– Egyelőre nem. S nem azért, mert titok, egyszerűen nincsenek még meg az ellenfelek. Úgy tervezzük, hogy először május tizenhetedikén lép pályára a válogatott, méghozzá valamelyik első osztályú csapattal szemben. De ne kérdezze, hogy az Újpest, a Vasas vagy a Ferencváros lesz-e a vetélytárs, ezt még nem döntöttük el. Aztán egy héttel később, vagyis május huszonnegyedikén debütálhatnék kapitányként, mert azon a napon már nemzetek közötti mérkőzés szerepel a programban. Itthon vagy külföldön… Láthatja, még minden képlékeny, most mondhatnám, hogy Grúzia lesz az ellenfél, esetleg Brazília, mindez csak fantáziálás lenne a számomra.

– Sokáig nem húzhatja az időt: neveket kell mondania. A válogatott keret tagjainak a névsorát.
– Nem fog kihúzni belőlem neveket. Most még nem.

– Legalább a bő harmincas keret huszonkilencedik játékosát árulja el.
– Ha most elkezdem sorolni, kikkel beszéltem telefonon, kiknek szavaztam bizalmat, legalábbis magamban, akkor mindenki majd a nevek miatt nyaggat, ezt pedig szeretném elkerülni. Legyen türelmes, májusban keretet hirdetek.

– Annyit csak elárulhat, hogy lesz-e benne újonc. Járja a pályákat, nézi a bajnoki találkozókat, csak felfedezett valakit, akire eddig nem figyeltek fel.
– Csalódást kell okoznom, nem lesz igazi meglepetés a keretben. Talán emlékszik, hogy az elődöm nyolcvan futballistát is kipróbált címeres mezben, én nem szeretném ezt a listát nyolcvankét, esetleg nyolcvanöt tagúra duzzasztani. Olyan labdarúgók alkotják majd a keretet, akik többszörösen bizonyítottak, s akik az elmúlt években már felhúzhatták magukra a címeres mezt.

– Korábban mintha mondott volna olyasmit, hogy Király Gábor, Gera Zoltán és Éger László maximálisan élvezi a bizalmát. Ugyanakkor kíváncsiak lehetnek a szurkolók, ezért ha nevet nem is mond, legalább csapatokat dicsérjen és emeljen ki. Abból azért sok mindenre lehet következtetni.
– Rendben, akkor írja le, hogy az Újpest és a Debrecen kiemelkedik a magyar mezőnyből. Ennek a két csapatnak a játékosai futnak a legtöbbet, rajtuk látom a dinamizmust, az erőt. Remek meccseket vívtak egymással, s itt megállapíthattam, hogy más sebességen pörögnek az ellenfeleknél. S tudom, mit akar kérdezni, hogy akkor mi a véleményem a Fehérvárról. Nos, minden dicséretem Csertői Aurél csapatáé, de a fehérváriak futballja jóval defenzívebb, mint az Újpesté és a Debrecené, amelyek bátor támadójátékkal rukkolnak ki.

– Ha edzéseket nem is vezet, gondolom, Détári Lajossal mindennap egyeztet.
– Így van. Dömével rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, ő is elmondja az észrevételeit, s én is elmondom, mit láttam és tapasztaltam. Azt hiszem, jó csapatmunkát végzünk mi ketten. Illetve nemcsak ketten, hanem az egész stáb, például a kapusedző, akinek a nevét most még nem árulhatom el…

– Ha már a stábot említette, mit szólna, ha szakmai igazgatót neveznének ki az MLSZ-ben?
– Nem zavarna. Egészen addig a pillanatig, amíg bele nem szólna a munkámba. Ha ez mégis megtörténne, megköszönném az eddigi lehetőséget, és meg sem állnék Zala megyei otthonomig, Csatárig. ---- T ---- A