Egymillió dolláros ugrás

– Mire költötte a hatalmas summát?
– Fogadalmamnak megfelelően az összeg tíz százalékát jótékony célra fordítottam, többek között a volgográdi óvodákat segítettem belőle – mondta Tatjana Lebegyeva, aki a közelmúltban megrendezett moszkvai fedett pályás világbajnokságon hármasugrásban megvédte a címét. – Imádok utazni – valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy versenyezni kezdtem –, s most végre megvalósíthattam egyik álmomat, barátaimmal karib-tengeri körutazásra mentem. Egyéb túrákat is tervezek, de az időmbe ennél több most nem fért bele, hiszen fel kellett készülnöm az újabb versenyszezonra.

– A korábbi hírek arról szóltak, hogy a télen könnyített edzéseket végez, ügyel arra, hogy a tavalyi sérülése tökéletesen rendbe jöjjön.
– Ez így is volt, ám a moszkvai világbajnokságot nem hagyhattam ki. Hazai közönség előtt akartam nyerni, s ez legalább olyan izgalmas volt számomra, mint az olimpiai részvétel. Ilyen felkészülés után is volt esélyem arra, hogy elérjem a tizenöt métert, de egy kisebb technikai hiba miatt elmaradtam tőle.

– Már az első kísérletével, a 14.95 méterrel megnyerte a versenyt, ám riválisa, Anna Pjatih az utolsó sorozatban két centire megközelítette. Honfitársa ugrását látva nem ijedt meg?
– Kicsit izgultam, de ez semmi volt ahhoz képest, amit tavaly a Golden League-sorozat utolsó állomásán, Berlinben átéltem. Akkor már kézzelfogható közelségbe került az egymillió dollár, ám a sérült lábam miatt nem tudtam, mire leszek képes. 14.85 méterrel álltam az élen, s utolsóra Yamilé Aldama nagyon messzire szállt. A szívem majdnem kiugrott a helyéről, úgy kalapált, s azután is nehezen nyugodtam meg, miután Aldama 14.82 centis eredményét kiírták a táblára.

– Tavalyi győzelme azért nagy bravúr, mert a sorozat még a felénél sem tartott, amikor megsérült.
– Párizsban és Rómában valóban minden rendben volt, de az oslói gála előtt megfájdult az Achilles-inam. A bemelegítésnél még az a lehetőség is felvetődött, hogy el sem indulok, de szerencsére a fájdalmam nem volt olyan erős, hogy viszszalépjek a versenytől. Tudtam, sokat kockáztatok, de nem történt nagyobb baj. Az oslói szereplésemre rendkívül büszke vagyok, a 14.89 méteres teljesítményemet sokkal többre tartom, mint a megelőző tizenöt méteres ugrásaimat.

– Ezt követően, a helsinki világbajnokságon a selejtezőben csak egyet ugrott, a döntőtől pedig visszalépett.
– Világbajnokságot korábban már kétszer is nyertem, de Golden League-sorozatot még nem. Igaz, ekkor még ketten voltunk versenyben a jackpotért, de az egymillió dollár fele is szép pénz. Zürichben kicsit aggódtam a lábam miatt, de ugrásról ugrásra egyre jobb lett.

– Ráadásul Christine Arron kikapott száz méteren, így egyedüli fődíjvárományos maradt.
– Furcsa érzés volt a versenyem közben végignézni, amint Arron veszít, s tudni, most már csak rajtam múlik, elérem-e célomat. A szerencse ezt követően is mellém szegődött, a lábam Brüsszelben és Berlinben sem hagyott cserben.

– Hogyan tovább?
– Ezt az évet regenerálódásra szánom. Kislányom születése, azaz kétezer-kettő augusztusa óta megállás nélkül versenyeztem, most már tényleg szükségem van egy kis pihenésre. Jövőre Oszakában vissza szeretném szerezni a világbajnoki címemet, azt követően Pekingben pedig a fő számomban, hármasugrásban is olimpiát akarok nyerni. ---- M ---- &