Fantasztikus Kovács Zoltán-fejes

Ez rangadó volt! A Borsodi Ligában vezető Újpest a hosszabbításban lőtt góllal győzte le a bajnoki címvédő Debrecent – a meccs hőse a döntő találatot szerző Kovács Zoltán volt, aki tíz év alatt most tizenhetedszer rezegtette meg a labdával a Loki-kapu hálóját.

A mérkőzés a 92. percben kezdődött, és akkor is fejeződött be.

A 92. percben ugyanis az Újpest csatára, Kovács Zoltán olyat tett, ami csak azokra a profi labdarúgókra jellemző, akik képesek az utolsó erejükig harcolni, akik hisznek abban, hogy egy meccsnek csak akkor van vége, amikor a játékvezető háromszor belefúj a sípjába.

Az edzők bátor játékra biztattak

A 92. percben született ugyanis az Újpest győztes gólja azon a bajnokin, amelyet – túlzás nélkül – mindenki a most zajló magyar bajnokság csúcsmeccsének nevezett.

Persze a 92. percig történt egy és más...

Például belefért az, hogy Kovács Zoltán gyengén (is) futballozzon. Jó, jó, a csatár hozta a tőle megszokott átlagot, a megalkuvást nem ismerő, alázatos futballját, de a mérkőzés jelentős részében semmi plusz, semmi extra sem jellemezte a játékát. Márpedig egy ilyen meccsen talán luxus a pályán tartani valakit (még akkor is, ha tudjuk: az elmúlt tíz évben már 16 találatot szerzett Újpest-játékosként a Loki ellen), akinek vergődését látva képtelenség elképzelni: ő lesz a nyerő ember.
Nyugodtan mondjuk ki: Kovács Zoltánt le kellett volna cserélni.

Talán már az első félidőben.

Mészöly Gézát azonban nem véletlenül tartják jó szakembernek. Az Újpest vezetőedzője a pályán hagyta a csatárt, de – és ez roppant lényeges elem! – a szünet után más szerepet osztott rá. Ezt az edzői húzást talán úgy a legegyszerűbb lefordítani: ha Kovács Zoltánnak nem ment a jobb oldalon, talán összejön egy másik poszton.

És ez bejött.


A bajnoki címvédő Debrecen oldalán nem voltak ilyen változtatások: Sándor Tamás kezében volt a karmesteri pálca, aki a bal oldalon Halmosi Pétert, a jobb oldalon Dombi Tibort hozhatta játékba, és ott volt számára az a lehetőség is, hogy a labdákat remekül megtartó, egyaránt gyors, mozgékony, a kapura is veszélyes Igor Bogdanovicsot vagy Ibrahim Sidibét dobja támadásba.

Csak Mészöly Géza hitt a csatárban

Persze látható volt, Supka Attila sem ébredt gyáván vasárnap reggel, ő is nyerni akart, de a Lokiból most hiányzott az igazi nyerő ember.
A végeredményt ismerve néhány mondattal több elemzést érdemel az Újpest játéka: a hőemelkedéssel küzdő Sándor György helyett Tisza Tibor kapott lehetőséget, a feladata az volt, hogy mélységből érkezve, Erős Károlylyal és Hullám Attilával kiegészülve, középen kapcsolódjon be az újpesti akciókba. Őket jobbról a meccs későbbi hőse, Kovács Zoltán, balról Tóth Norbert segítette, és elöl, csúcsékként Rajczi Péter, a góllövőlista vezetője várta a labdákat.

Pazar felállás – ez aztán a támadófutball! A meccs – annak is köszönhetően, hogy a Debrecen megalkuvás nélkül, bátran játszott – lüktetett.

Szinte vibrált a levegőben, hogy ezt a mérkőzést, a bajnokság csúcsrangadóját egyetlen edzői húzás, egyetlen mozdulat döntheti el. A debreceni oldalon Supka Attila próbálta kevergetni a kártyáit. A szünetben már becserélt Madar Csaba után a pályára küldte Bojan Brnovicsot és Ferenczi Istvánt is, vagyis ő is úgy gondolta: ideje eldönteni ezt a mérkőzést. Ellenben a másik oldalon Mészöly Géza nem cserélte le kulcsjátékosát. Űzte, hajtotta – Kovács Zoltánt: ,,Gyerünk, Kokó, csináld csak!”

Két perc hosszabbítás – és aztán a 92. perc.

Előbb ünnepelt, aztán könnyezett

Eljött az a pillanat, amelyért az újpesti edző és a játékosai dolgozhattak: a láthatóan begyakorolt akció végén megszületett a győztes gól. Szinte kottázni lehetett, ahogyan a bal oldalról, dropból remekül adott középre Füzi Ákos, míg Kovács Zoltán két debreceni védő közé berobbanva, középen érkezve tökéletes mozdulattal – ahogy azt százszor, ezerszer gyakorolta már az edzéseken – a kapuba csúsztatta a labdát.
Eldőlt.

Kovács Zoltán miután lehámozta magáról a csapattársait sírva fakadt.

Megnyerte a meccset – a 92. percben…

---- P ---- &