Ez nem a bajnokok napja volt

18 652.Hivatalosan ennyi nézője volt az 55. NBA All Star-hétvége első produkciójának, a pénteki T-Mobile Rookie Challenge-nek. Az Egyesült Államokban ugyanis az a divat, hogy a hivatalos nézőszámot a jegyeladás alapján teszik közzé, függetlenül attól, hogy a belépők tulajdonosai valójában megnézik-e az adott eseményt, vagy sem. Szó, mi szó, az újoncok és a másodévesek mecscsén foghíjasak voltak a Toyota Center lelátói. Különösen a parkett közeli, azaz a drágább helyeken ültek kevesebben. „Mintha a Rockets valamelyik hazai bajnokiján lettünk volna” – jegyezte meg epésen Jonathan Feigel, a helyi lap, a Houston Chronicle jegyzetírója. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a rookie mérkőzést önálló programként nem könnyű eladni. Ráadásul az idén egyik csapatban sem voltak olyan sztárjelöltek, mint korábban Carmelo Anthony, LeBron James vagy éppen Jao Ming, akiknek a fellépése önmagában is megmozgatta volna a rajongókat.

Partik városszerte, futószalagon

Persze az sem zárható ki, hogy többeket elcsábított a városszerte megrendezett százhúsz parti valamelyike. Amelyek ugyan szigorúan zártkörűek voltak, ám a jeles meghívottak több helyen – hollywoodi módra – vörös szőnyegen, a rajongók gyűrűjében vonultak be a helyszínre. S fényképezésre érdemes világsztárokban manapság nincs hiány errefelé, hiszen az All Star-hétvége a Sam Houstonról (az 1836 és 1845 között önálló államként létező Texas legendás, bár ellentmondásos megítélésű elnökéről) elnevezett metropolisba vonzotta például minden idők legzseniálisabb kosarasát, Michael Jordant, a popcsillag Janet Jacksont, a rapsztár Ice Cube-ot, a bokszlegenda Evander Holyfieldet vagy éppen a Magyarországon is vetített Született feleségek című sorozat egyik főszereplőjét, a San Antonio Spurs francia légiósának, Tony Parkernek a párját, Eva Longoriát. Houston házigazdaszerepe amúgy a Rockets hátvédjét, Tracy McGradyt is jobb belátásra bírta. A 26 éves kosaras előzetesen azt mondta, „személyes okok miatt” nem vesz részt a szokásos pénteki, valamennyi All Star-játékos számára kötelező sajtófogadáson.

Tény, T-Mac nincs éppen a legjobb passzban, s nemcsak amiatt, hogy teljesítményével ki-kilógott a februárban kilenc meccséből hetet megnyerő Rocketsből (különösen a Knicks elleni 3/20-as dobóprodukciója volt satnya, amelyet követően egyetlen szó nélkül viharzott el a Toyota Centerből). Melankolikus hangulatát alighanem az is magyarázza, hogy nyolcéves NBA-karrierje idején egyik csapás érte a másik után: ez idő alatt nyolc barátja vagy családtagja hunyt el. Ebben az évadban ráadásul állandó hátfájás gyötörte.

McGrady egyébként a házigazda franchise történetének 14. játékosa, akiból All Star-szereplő lett. A sort 1968-ban Don Kojis nyitotta meg az akkor még San Diegó-i székhelyű Rockets képviseletében (a klub 1971-ben költözött át Houstonba). A legendás Wilt Chamberlain által a „legnagyobbat ugró fehér fickóként” emlegetett, 66. életévében járó Kojis neve legutóbb két és fél éve került a címlapokra, amikor az egyik kaliforniai tűzvészben javarészt porig égett a San Diego közelében az ő hathatós közreműködésével létrehozott, felnőtteket és gyerekeket egyaránt vendégül látó katolikus tábor. Kojist azonban nem roppantotta össze a tragédia. „Az élet olyan, mint a kosárlabda, néha a padlóról kell felállni” – mondta akkor. S valóban: alig egy évvel a pusztulás után 1.6 millió dolláros költséggel újjáépült a központ. Kojisnak, akit 1961-ben draftolt a Chicago Packers, de csak 1963-ban mutatkozott be az NBA-ben, ahol hat csapat színeiben tizenkét esztendőt játszott, immár csupán szép emlék a kosárlabda.

Van, aki lemaradt a listáról

Fel sem vetődik benne, milyen jó lenne helyet kapni mondjuk a sportág halhatatlanjai között. Ami viszont sokak szerint igencsak kijárna Guy V. Lewisnak, ám az University of Houston egykori edzőjének a neve az idén sem hangzott el a Hall of Fame-jelöltek névsorolvasásakor. A pénteki houstoni ceremónián tizenhat jelölt életútját méltatták, közöttük a Dream Teammel olimpiai bajnok, az NBA-történet 50 klasszisa közé beválasztott 11-szeres All Star Charles Barkleyét, a Houston Comets együttesét sorozatban négy WNBA-bajnoki címre vezető, az amerikai női válogatottal 38 meccsen át veretlenül maradó, és 2004-ben olimpiai bajnoki címet nyerő Van Chancellorét, a kétszeres NBA-bajnok, hatszoros All Star, 1994-ben világbajnok Joe Dumarsét, a játékosként ötszörös NBA-bajnok, edzőként a második legtöbb győzelmet (1190) jegyző Don Nelsonét, a Real Madridot tizenkét bajnoki címhez, tizenegy Spanyol Kupa-sikerhez és négy BEK-elsőséghez segítő Pedro Ferrandizét vagy éppen az olasz válogatottat négy olimpián dirigáló, pályafutása során 803 győzelmet jegyző Sandro Gambáét. Az University of Houstonnal 592 győzelmet produkáló, a Cogarsszal ötször a final fourig menetelő, az amerikai egyetemi kosárlabdaéletben 30 éven át meghatározó szerepet betöltö Guy V. Lewis ellenben lemaradt a listáról. A Hall of Fame-be (amelynek egyetlen magyar tagja Hepp Ferenc) 2004-ben bekerülő, másfél évtizedes NBA-karrierjét a Portland mellett éppen Houstonban eltöltő Clyde Drexler nem is titkolta emiatt a felháborodását. „Ott ültem a névsorolvasáson, és egyre csak azt vártam, mikor hangzik el Guy Lewis neve, de hiába. Nálam nagyobb csalódást ez senkinek sem okozott” – mondta Clyde Drexler.

Aki azonban nem a Lewis-ügy miatt gondolkodott el azon, részt vegyen-e az All Star-hétvége szombati napján a RadioShack Shooting Stars elnevezésű dobóversenyen, amely négy csapatot mozgatott meg, mindegyikben egy-egy aktív férfi és női kosarassal, valamint egy-egy NBA-legendával. Drexlernek houstoni színekben Tracy McGrady és Sheryl Swoopes jutott partnerül, ám a február 6-i artroszkópos térdműtétje bizonytalanná tette a fellépését. „Nem olyan a térdem, mint újkorában, de azért működik. Játszanom nem kell, csak dobnom, azt pedig megpróbálom” – mondta végül Drexler.

Pontmaximum a zsákolóversenyben

Ám hiába igyekezett, a vendéglátók triója csupán a tavalyi győztes Phoenixet tudta megelőzni, a második a Los Angeles lett, míg a győzelmet nagy fölénnyel a San Antonio szerezte meg. De nem csupán az arizonaiak jártak pórul, ezen az estén egyetlen címvédő sem tudott ismételni. A PlayStation Skills Challenge ügyességi vetélkedőben a tavalyi nyertes Steve Nash utolsó lett, az első helyet Miamiból Dwayne Wade kaparintotta meg. A FootLocker hárompontosdobó-viadalon a 2005-ben a legpontosabban célzó Quentin Richardson a leggyengébb teljesítménynyel hullott el, a hármas döntőbe éppen becsúszó dallasi Dirk Nowitzki ellenben a harmadik nekifutásra megnyerte a versenyt. A Sprite Rising Stars Slam Dunk Contest néven futó zsákolóshow az utóbbi évek legnívósabb előadásává alakult. A két finalista közül elsőként az újoncmeccs MVP-je, a már a rookie találkozón is látványos zsákolásokkal kirukkoló Andre Iguodala érdemelte ki a maximális 50 pontot az Elvin Hayes, Kenny Smith, Rudy Tomjanovich, Moses Malone és Clyde Drexler alkotta zsűritől. A Philadelphia bedobója az alapvonal mögül rajtolt a csapattársa, Allen Iverson által a palánkot tartó keresztrúdnak pattintott labdára, a levegőben úszva elkapta, átrepült vele a gyűrű alatt, majd félfordulattal belehúzta a kosárba. A mindöszsze 177 centi magas New York-i Nate Robinson nem a palánk mögé, hanem az időben ment vissza valamelyest. Segítségül hívta tudniillik a húsz évvel ezelőtti bajnok, kilenc centivel még nála is alacsonyabb Spud Webbet. Az egykori rugólábú atlantai irányító maga elé pattintotta a labdát, amelyet Robinson a feje felett átugorva jobb kézzel megszelídített, majd ugyanazzal a lendülettel a gyűrűbe bombázott. Mivel a fináléban holtverseny alakult ki, a zsákolóshow történetében először ráadás következett. A pót légi bemutatók már kevésbé voltak látványosak, s a zsűri végül egyetlen pont különbséggel Robinsont hozta ki győztesnek – bár e döntése alighanem a Knicks-újonc kosarasmércével mérve törpe méretének is szólt. ---- A ---- &