Skalpnak gyönyörű lett volna

A mieink a péntek délelőtti gyakorlás helyett sétáltak egyet a szálloda környékén, majd elemezték az oroszok játékát. A szállodában a legizgalmasabb pillanat mégis az volt, amikor a lányok felbontották azt az otthonról kapott mintegy harminc-negyven kilós csomagot. A hangulat ahhoz hasonlított, mint amikor Nyilas Misi pakkot kapott… Az egyhangú szállodai ebédet csütörtökön friss magyar kenyérrel, szegedi szalámival és csípős gyulai kolbásszal, valamint hazai sajtokkal, édességekkel tudták kiegészíteni a mieink.

A csapat a mérkőzésre a közlekedését megkönnyítő rendőri felvezetéssel egy órával a kezdés előtt érkezett meg.
"Eddig nem minden mérkőzésünkön játszottunk tökéletesen, de mindig sikerült kijavítanunk hibáinkat – mondta a csütörtökön pihenő Tóth Tímea. – Az oroszok ellen is biztosan mindent megtesznek a lányok a győzelemért."

Hiába védett egyszer-kétszer bravúrosan Tatjana Alizar, a mieink rendre megtalálták a réseket a pokoli erős, magas és mozgékony orosz védőfalon. Ez azért volt igen fontos, mert a korábbi tapasztalatok szerint inkább lerohanásból lehetett mattolni a hazaiakat. Jevgenyij Trefilov mester nem nézte sokáig tétlenül klasszis kapusa ügyetlenkedését, beküldte Marija Szidorovát.

Mehlmann Ibolya bombái ellen azonban az új kapusnak sem akadt ellenszere, ezért a szokatlan összeállításban küzdő magyarok már-már kezdtek elhúzni. Aztán az oroszok azzal a fegyverrel egyenlítettek, amelyet ellenük akartak bevetni a mieink: leindításból voltak eredményesek.

Elképesztő erő és dinamizmus sugárzott az orosz együttesből, amelynek az akciói és a lövései mégsem mindig sikerültek, mert a magyar védőfal sok mozgással igyekezett megállítani a hatalmas termetű Jelena Poljenovát és társait. Nem érződött a csata légkörén, hogy gyakorlatilag tét nélkül játszhattak az együttesek, igaz, a túlzott keménykedéstől mindkét csapat óvakodott. (Az apróbb pofonokat, a taktikai faultokat már szinte nem is tekintik a sportágtól idegennek.)
Derekasan küzdöttek a magyar lányok, akik között több olyan is akadt (Kenyeres Fanni, Szűcs Gabriella, Kovacsicz Mónika, Őri Cecilia), aki az előző találkozókon csak részfeladatokat kapott Németh Andrástól. Valamennyien nagyon igyekeztek, és bátor, jó játékkal bizonyították, hogy nem csupán kiegészítő emberei a keretnek. Ferling Bernadett is kirobbanó formában kézilabdázott, és a fordulatos első félidő hajrájában az ő találatával nőtt legjobbjaink előnye. Az utolsó pillanatban Kovacsicz önfeláldozó vetődéssel akadályozta meg, hogy az oroszok ziccert alakítsanak ki.

A folytatásban Szűcs találataival tartotta előnyét a magyar válogatott, amelynek több kulcsjátékosa (Pálinger Katalin, Vérten Orsolya, Balogh Bea, Borbás Rita) csak a kispadról, míg a sérült Görbicz Anita Tóth Tímea társaságában a lelátóról figyelte az ütközetet, vagyis pihentette őket a kapitány.
Kovacsicz ontotta a gólokat, társai pedig védekezésben jeleskedtek. Szűcsöt odáig vitte a lelkesedés, hogy háromszor is kiállítatta magát, pedig magas védőre nagy szükség lett volna.

Időt kért Németh kapitány, amikor Ljudmila Bodnyeva, a hazaiak legrutinosabb és leghíresebb sztárja vezérletével egyenlített Oroszország. Tegyük hozzá, a kimaradó magyar ziccerek és a mieink erélyességben visszaeső védekezése is hozzájárult a fordulathoz. Ráadásul Őri egy gólját nem adták meg a bírók.
Közel állt a magyar válogatott az újabb világraszóló bravúrhoz, a pontszerzéshez a toronymagas esélyes ellen, ám az orosz "tankok" végül átgázoltak rajta. A vb végjátékában azonban esetleg elégtételt vehetnek a lányok, akiknek a csütörtöki szereplésükért sem kell szégyenkezniük.
Pénteken pihennek a csapatok, majd szombaton a két elődöntő következik.

Mestermérleg
A közönség bizosan nagyon élvezte a játékot, de nekem nem tetszett. Rengeteg gólt kapott mindkét csapat, vagyis a védekezésre egyik sem ügyelt. Ez nagyon tanulságos a továbbiakra nézve. A célunk a döntőbe jutás, és elképzelhető, hogy ott újra találkozunk a magyarokkal. Szerintem a román, a magyar és az orosz válogatott a világbajnokság három legerősebb csapata, a dán pedig a legtapasztaltabb.
Jevgenyij Trefilov, az oroszok szövetségi kapitánya

Legyőzhettük volna a vébé legnagyobb esélyesét, ám Szűcs kiállítása visszavetett bennünket, főleg védekezésben lett volna rá szükség. Őri egyik szabályos gólját elvették tőlünk. A mai találkozó legfőbb tanulsága az, hogy bő a repertoárunk, az eddig kevesebbet szereplők között is több játékosunk van, akire számíthatunk a hét végi éremcsatákban. Az elődöntőből továbbjutást várok az együttesemtől.
Németh András, a magyarok szövetségi kapitánya ---- Kovacsicz Mónika: – Nehéz meccs volt, és a végén sajnos kicsit kiengedtünk. Pedig addig jó esélyünk volt a győzelemre, mert remekül küzdöttünk, segítettük egymást.

Őri Cecília: – Remekül játszottunk, közel álltunk a hatalmas meglepetéshez. Sikerült élnem a kapitány bizalmával, egy gólomat elvették a bírók, és emiatt szomorú vagyok, mert itt minden találatnak óriási értéke van.

Siti Eszter: – Nem tudtak meglepni bennünket, de a nyitott védekezésükkel szemben többször megtorpantunk.

Pálinger Katalin: – Sokáig csodálatos, mondhatni százszázalékos teljesítményt nyújtottunk, és ennek a továbbiakban is látni fogjuk a hasznát.

Sugár Tímea: – Teljesítettük, amit elvártak tőlünk, ennél többet nem tudtunk kihozni magunkból. ---- Kis ország a miénk, de női kézilabdában a legnagyobbak közé tartozunk. Hat helyen átalakított kezdőcsapatunk az első harminc percben végig vezetett a félelmetes oroszok ellen. Lányaink szebbnél szebb gólokat lőve cikáztak a fizikailag fölénk növő házigazdák között. Mi alkalmaztuk a modern kézilabda elemeit: az egykezes labdabirtoklást, az egy lépésből történő kapura lövést, a hosszú, lőtt és pattintott átadásokat, a fineszes cseleket. Igaz, ebben az oroszok sem maradtak el túlságosan mögöttünk, mégis valahogy könynyedebbnek, gyorsabbnak, mosolygósabbnak tűntek a mieink.

A legszebb jelenet számomra Kovacsicz Mónika viszszafutása volt, aki öt másodperccel az első félidő vége előtt egy orosz indítást hatalmas sprint után önfeláldozóan, elvetődve akadályozott meg. Őri Cecília meg nem adott góljánál ütemet vesztettünk, védekezésünk dinamikája megtört, és a nagyobb akarattal játszó ellenfél ezt jól kihasználta. Mégsem kell szomorkodni, hiszen óriási tehetségeink és tartalékaink vannak.

NS szakértő: Köstner Vilmos szakedző