Álompassz a brazilnak

Vágólapra másolva!
2005.11.28. 22:47
Címkék
Nem történt meglepetés a France Football tegnap esti párizsi gáláján: a Barcelonával és a brazil válogatottal is eredményes évet záró Ronaldinho kapta meg az Aranylabdát. A tekintélyes francia szaklap tudósítói által odaítélt díj tulajdonosában hivatalosan az év legjobb, Európában játszó labdarúgóját tisztelhetjük, ám a modern megközelítés szerint, akié az Aranylabda, az egyben a világ legjobbja is. Ronaldinho esetében tán kár is szőrözni, noha az idei másik két dobogós, Frank Lampard és Steven Gerrard is jó évet zár. Az FF 50. alkalommal adta át díját, a jubileum alkalmából a még életben lévő egykori győztesek is a helyszínen tapsoltak az új királynak.
Ronaldinho elôször 1997-ben hallott az Aranylabdáról, abban az évben, amikor honfitársa, Ronaldo vehette át a France Football elismerését
Ronaldinho elôször 1997-ben hallott az Aranylabdáról, abban az évben, amikor honfitársa, Ronaldo vehette át a France Football elismerését
Ronaldinho elôször 1997-ben hallott az Aranylabdáról, abban az évben, amikor honfitársa, Ronaldo vehette át a France Football elismerését
Ronaldinho elôször 1997-ben hallott az Aranylabdáról, abban az évben, amikor honfitársa, Ronaldo vehette át a France Football elismerését
Ronaldinho elôször 1997-ben hallott az Aranylabdáról, abban az évben, amikor honfitársa, Ronaldo vehette át a France Football elismerését
Ronaldinho elôször 1997-ben hallott az Aranylabdáról, abban az évben, amikor honfitársa, Ronaldo vehette át a France Football elismerését
Ronaldinho egyik legfőbb ismérve mind a pályán, mind azon kívül az arcáról letörölhetetlennek tűnő vigyor, amelyből bőven kijutott a párizsi ceremónia alatt az őt körülvevőknek. Főként a mindennél előbbre való családnak tartogatott belőle az ünnepelt, de ezúttal nemcsak a vigyor, hanem az (öröm)könnyek is megjelentek: Ronaldinho még csak-csak, de édesanyja, Miguelina már nem tudta megállni sírás nélkül.

"Egy gyermekkori álmom vált valóra – mondta a boldog aranylabdás. – Ez életem legszebb időszaka. Amikor arról pusmogtak, hogy én kapom meg ezt az elismerést, inkább nem akartam meghallani, mert nem kívántam beleélni magam olyasmibe, amiben nem lehettem biztos. Sokkal jobb egy ilyen ünnepi pillanatban átélni a megvalósult álom örömét."

A ceremóniának egyébként megadták a módját, hiszen a rivaldafényben nem csak Ronaldinho fürdőzhetett: Joseph Blatter FIFA-elnök kíséretében az eddigi győzteseket, sőt a nagy európai klubok vezetőit is felhívták a színpadra.

Egykori sikerei helyszínére elkísérte Ronaldinhót jelenlegi klubjának vezetősége is. Ugyanakkor többen hiányoztak az illusztris társaságból: Frank Rijkaard, a Barca edzője inkább a katalán városban maradt, hogy megtarthassa a napi edzést, de nála is jobban hiányolták Sandro Rosellt, a gránátvörös-kékek egykori alelnökét, aki 2003 nyarán az ősi rivális Real Madrid orra elől a Camp Nouba vitte Ronaldinhót a Paris SG-től.

A pletykák szerint az aranylabdás játékos személyesen hívta meg Rosellt Párizsba, de ő a Laportával megromlott, immár kifejezetten ellenséges kapcsolata miatt nem élt a lehetőséggel.

RONALDINHO (Ronaldo de Assis Moreira)
Született: 1980. március 21., Porto Alegre
Állampolgársága: brazil
Posztja: támadó
Magassága/testsúlya: 180 cm/76 kg
Válogatott mérkőzései/góljai száma: 62/27
Klubjai: Gremio (1997–2001), Paris Saint-Germain (2001–2003), Barcelona (2003–)
Legnagyobb sikerei: világbajnok (2002), Copa América-győztes (1999), Konföderációs Kupa-győztes (2005), spanyol bajnok (2005), spanyol Szuperkupa-győztes (2005), aranylabdás (2005), a világ legjobb játékosa a FIFA szavazásán (2004)

Öt nagy meccs

Chelsea–Barcelona 4–2
Március 8. Tán furcsa, hogy vesztes mérkőzéssel nyitjuk az emlékezést, de akinek beugrik, milyen gólt is rúgott a brazil mágus a Stamford Bridge-en, az valószínűleg egyetért választásunkkal. A 16-os vonaláról, a védők gyűrűjéből, helyből, csőrrel, védhetetlenül. Addigra már volt egy értékesített tizenegyese is. Mindössze egy gólon múlt, de a Barca – Ronaldinho minden erőfeszítése ellenére – a nyolcaddöntőben elbúcsúzott a BL-től.

Brazília–Paraguay 4–1
Június 5. Porto Alegrében, azaz Ronaldinho szülővárosában vívta e vb-selejtezőt a selecao, és az 55 ezer szurkoló természetesen kiemelt figyelemmel kísérte fő-fő kedvencét. Nem is kellett csalatkozniuk! Ronaldinho kiválóan futballozott, az első félidőben két büntetőt is gólra váltott, azaz oroszlánrésze volt a győzelemben, amellyel a brazil válogatott csaknem biztossá tette világbajnoki szereplését.

Brazília–Argentína 4–1
Június 29. Az ősi ellenfél Argentínát lefocizni a pályáról egy nagy nemzetközi torna (Konföderációs Kupa) döntőjében – kell-e ennél szebb idénybúcsúztató egy brazil számára? Valószínűleg nem, ezért is választottuk ki a frankfurti találkozót, amelyen Ronaldinho csapatkapitányként vezette társait, és a harmadik gólt ő maga lőtte. A támadó a megelőző két mérkőzésen (Japán és Németország ellen) is szerzett gólt, az idei válogatottbeli termelését (6) ezzel le is zárta.

Barcelona–Udinese 4–1
Szeptember 27. Ez a Bajnokok Ligája-mérkőzés viszont megfelelő alkalmat kínált arra, hogy Ronaldinho ne csak pazar mezőnybeli megmozdulásokkal, mesteri passzokkal, hanem gólokkal kerüljön a rivaldafénybe a Camp Nouban. Nem sokkal a kezdés után szabadrúgásból csavart az olasz kapuba, még a szünet előtt jött egy okos gurításból a második, majd az utolsó percben, hogy mesterhármasa is legyen az idényben, bevarrt egy büntetőt is.

Real Madrid–Barcelona 0–3
November 19. Az emlék még friss: a Bernabéuban lejátszott El Clasico második félidejében, nem egészen húsz perc leforgása alatt Ronaldinho kétszer is halomba döntötte a nagy rivális védőit, mielőtt okosan a kapuba lőtt volna. Még a madridi publikum is megtapsolta a nagyszerű brazilt – mi tagadás, szemben a helyi kedvencekkel, ő aztán tényleg szórakoztatott! ---- A ---- 1
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik