A Boszporusz Sevája

Mintha a hivatali ideje vége felé járó európai futballkirály emlékeztetni akart volna bennünket: nyakunkon az Aranylabda-gála! Andrij Sevcsenko négyszer talált be a Fenerbahce kapujába, amivel pazar élményben részesítette az érte nem különösebben rajongó török szurkolókat is – igazán elegáns gesztus olyan uralkodótól, aki maga is biztos abban, hogy napokon belül (hétfőn) át kell engednie trónját valaki másnak.

Ez a romantikus megközelítés. A csatamezőn egy kicsit más volt a helyzet. "Kétszer is hajszálnyira voltam attól, hogy cserét kérjek, anynyira fájt a sarkam. De ilyen mecscsen az embernek mindig meg kell találnia a pályán maradáshoz szükséges energiát" – mondta a lefújás után Seva, egyben némi magyarázattal is szolgálva arra, hogy ez az éve miért sikerült valamivel halványabbra, mint az előző. Egy-egy sérülés rendre bezavart, az ősszel például ez a sarokügy, az október 16. óta tartó gólcsend ennek számlájára írható. De ennek most vége, a kapusok ismét retteghetnek.

"Ez az első alkalom, hogy egy meccsen négy gólt szereztem a Milan mezében, úgyhogy karrierem különleges napjához érkeztem. Boldogabb nem is lehetnék! A családomnak és a barátaimnak ajánlom ezt a diadalt – osztotta meg örömét a világgal a játékos, természetesen nem megfeledkezve a társairól sem. – Az egész csapat remekül játszott, köszönettel tartozom a többieknek a gólokat megelőző nagyszerű passzokért. A második félidőben több teret adtak nekünk a törökök, a játékunk akkor vált igazán hatékonnyá."

Különösen az övé. A produkciót a BL történetében is aranybetűkkel rögzítik: ugyan négy gólt már más is szerzett egy mérkőzésen (lásd összeállításunkat), idegenben előtte senkinek sem sikerült a bravúr. Fontos statisztikai érdekesség, hogy az ukrán támadó ezen a találkozón könyvelte el 50. európai kupagólját, és ha már a számoknál tartunk, érdemes emlékeztetni, hogy az 1997–98-as BL-kiírásban szerzett ő már hármat idegenben – még a Dinamo Kijev tagjaként, és nem máshol, mint a barcelonai Camp Nouban (4–0)!

"Megtisztel, hogy a Milan olyan legendás játékosával említenek egy sorban, mint Van Basten, ám meg kell jegyeznem, szívesebben szerzek négy meccsen egy-egy, de döntő fontosságú gólt, mint egy találkozón négyet" – reagált Sevcsenko a nagy játékosokra jellemző bölcselettel a történelmi összevetésre. Mit nem adott volna például egy értékesített tizenegyesért egy házzal odébb, az Atatürk-stadionban májusban, a BL-döntőn, amelynek lőpárbaja végül az ő elpuskázott lövésével úszott el…

Mindazonáltal a Boszporusz Bikájaként tisztelt Hakan Sükür és generációja kultuszából lassan kinövő Törökország nem most hozott neki szerencsét először. Ami nem megy az Atatürkben, az kamatostul visszajön a szerdai gálának is otthont adó Sükrü Saracoglu Stadionban: majdnem pontosan egy esztendeje Sevcsenko itt vágott kettőt a házigazda török válogatottnak (3–0), az Ukrajnának világbajnoki kvalifikációt hozó mérkőzéssorozat fontos mozzanataként. "Ez a stadion szerencsét hoz nekem" – jelezte, hogy ő sem felejt.

A török szövetség is küldhet neki egy köszönőtáviratot, hiszen az egy héttel korábban, a török–svájci vb-pótselejtezőn (4–2) a nemzeti hevülettől megbokrosodó helyi szurkolókat "vastapsra szelídítette", ami a próbaidőre bocsátott stadion vezetői számára nem kis megkönnyebbülés.

Az efféle megpróbáltatásokról éppenséggel az Inter elöljárói is mesélhetnének. A kék-feketék szerdán, a pozsonyi Artmedia ellen tudták le a négy mérkőzésre szóló nemzetközi pályabetiltás utolsó részletét – azaz a helyszínen (kicsi a világ: a Sevcsenkónak is második otthonául szolgáló San Siróban) alig akadt szemtanúja a játéknap másik nagy bravúrjának, a BL-ben augusztus óta egyetlen gólt sem szerző – sőt a Serie A-ban is gyengélkedő – Adriano mesterhármasának.

"Nehéz időszakon léptem túl, nem volt rend a fejemben, amiért vállalom a felelősséget. De most végre lapozhatunk! – idézte fel Adriano a számára súlyos pénzbüntetést is hozó közelmúltat (a megbeszéltnél később, és ami a fontosabb, megfelelő "alibi" nélkül tért vissza a válogatott csapattól). – Tele vagyok tettvággyal. Egyénileg is fejlődni szeretnék, és persze minél többet nyerni az Interrel. Úgy érzem, most már sínen vagyunk, és az idényből elég sok van hátra ahhoz, hogy ezt bebizonyítsuk." Edzője, Roberto Mancini szerint csak idő kérdése volt, hogy a brazil mikor nyeri vissza formáját.


Végül ejtsünk szót a harmadik hősről, a Schalke "hallgatag grúzjáról", Levan Kobiasviliről, aki a PSV elleni mesterhármasa hatására sem szakított szokásával – azaz néhány közhelyen túl ("karrierem legszebb napja") semmit sem fűzött hozzá produkciójához. Igaz, az önmagáért beszél: Kobiasvili életében először ért el mesterhármast, és először értékesített két büntetőt. Gólt az idényben korábban nem szerzett…

---- Az újjászervezett Bajnokok Ligája ötödik mesternégyesének lehettek szemtanúi Sükrü Saracoglu Stadion nézői, bár ennek aligha örültek, hiszen Andrij Sevcsenko parádéjának a Fenerbahce volt a kárvallottja. A Milan játékosa előtt olasz csapatból még ketten (a holland Marco van Basten és az olasz Simone Inzaghi) hoztak össze gólpókert, mellettük a francia Monacóból a horvát Dado Prso, az angol Manchester Unitedből pedig a holland Ruud van Nistelrooy jutott el négy találatig egy mérkőzésen. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy az anno márciusban villantó "kis" Inzaghi kivételével mindannyian novemberben voltak képesek a bravúrra. A legrövidebb idő (23 perc) Prso első és utolsó gólja között telt el, míg a legtöbbet, 76 percet Van Nistelrooynak kellett várnia mesternégyese megünneplésére.

Marco van Basten után Sevcsenko a második Milan-játékos, aki négy gólig jut egy meccsen a BL-ben (a piros-feketéknél egyébként öt gól a csúcs, ezt még José Altafini érte el, aki a BEK 1962–63-as kiírásában az US Luxembourg elleni 8–0 alkalmával volt roppant termelékeny), és néhány olasz újságírót ez azonnal párhuzamok keresésére sarkallta, hiszen nem elég, hogy mindketten négyig jutottak, de például csapatuk nekik köszönhetően nyerte meg 4–0-ra a soros ütközetét.

Adriano Galliani, a Milan alelnöke erre gyorsan leszögezte: "Van Basten Van Basten marad, bármi is történt, de azt hiszem, Sevcsenko ezzel a négy góllal eljutott az ő szintjére. Igazi fenomén, már ötvenhárom gólt szerzett az európai porondon." ---- Sorozatban már a negyedik kapott gól nélküli ütközetén jutott túl az idei Bajnokok Ligájában a Liverpool. A címvédő angol gárda legutóbb még az első meccsén, a Betis ellen kapitulált az 51. percben, azóta viszont, immár 399 perce érintetlen a hálója.

A Lyon nyolcadszor lépett pályára a nemzetközi porondon spanyol csapat ellen, és három győzelem, illetve négy vereség után először könyvelhetett el döntetlent. A Reallal ikszelő francia alakulat negyedik vizitálása alkalmával másodszor volt eredményes Spanyolországban, és ez a két találat négy pontot hozott a konyhájára, hiszen tavaly februárban 1–0-ra nyert a Real Sociedad vendégeként. ---- CHRISTOPH DAUM n(FENERBAHCE)
"Gratulálok a milánóiaknak. Ma klassziskülönbség volt a két csapat között. Ahhoz, hogy egy ilyen szintű együttessel fel tudjuk venni a versenyt, minden héten hasonló ellenfelekkel kellene játszanunk. A Milan minden poszton felülmúlt minket, és félelmetesen kontrázott" – tartott minielőadást az "Erőviszonyok közti különbség" tárgykörből a törökök német edzője.

WANDERLEY LUXEMBURGO (REAL MADRID)
"Tudom, hogy a szurkolók nemigen értik, miért cseréltem le Beckhamet, de nem volt más választásom. Nagyon fájt a háta, lépni is alig bírt" – beszélt döntése hátteréről a galaktikusok szakvezetője, akit legszívesebben örökre száműzött volna a nép a Bernabéuból abban a pillanatban, midőn a Lyon elleni találkozó 80. percében lehívta a pályáról a remekül futballozó angolt.

DAVID BECKHAM (REAL MADRID)
"A múlt heti, Barcelona elleni rangadó előtt három napig hasogatott a hátam, de szerdán már jól éreztem magam. Egészen addig, amíg valaki bele nem térdelt a hátamba. Óvatosnak kell lennem, megint nem vagyok jól" – adott rövid tájékoztatást egészségi állapotáról a szőke középpályás, mintegy védelmébe véve brazil edzőjét.

GÉRARD HOULLIER (LYON)
"Nem nyertünk ugyan, de ez a döntetlen most győzelemmel ért fel, főképp, hogy a Real Madrid otthonában értük el. Noha a Real kicsit szürkébb mostanában, mégiscsak a Real, azaz a világ egyik legnagyobb klubja" – értékelte fülig érő szájjal a szerdai madridi 1–1-et a már csoportgyőztes francia együttes mestere.

RAFAEL BENÍTEZ (LIVERPOOL)
"Elégedett vagyok a játékával, szerintem ő volt a meccs embere. Ha a későbbiekben is úgy játszik, mint ma, örömömre fog szolgálni, mivel képes lesz győzelemhez segíteni a csapatot. Számomra ez a legfontosabb" – a Pool-menedzser áradozása a posztját tekintve csatár Peter Crouchról, aki július óta, vagyis azóta, amióta hétmillió fontért a Southamptontól a "vörösökhöz" szerződött, egyhuzamban 16. meccsén nem szerzett gólt.

ROBERTO MANCINI (INTERNAZIONALE)
"Roppant fontos volt számunkra, hogy már most kiharcoljuk a továbbjutást, így ugyanis egy kicsit megkönnyebbülhettünk" – szólt a szlovák Artmedia 4–0-s legyőzését követően a kék-feketék trénere, aki több mint egy hónapja, a portói vereség óta nem tudott megnyugodni.

SERRA FERRER (BETIS)
"Vegyesek az érzéseim – sóhajtozott az európai elitligában először szereplő sevillaiak vezetőedzője. – Egyrészt meg kell dicsérnem játékosaimat, öröm velük dolgozni, másrészt viszont keserű vagyok, mert ha meg is verjük az Anderlechtet az utolsó fordulóban, és tíz pontunk lesz, ami normális körülmények között elég lenne a tizenhat közé jutáshoz, nem jutunk tovább. No igen, egy csoportban vagyunk a Liverpoollal és a Chelsea-vel…" ---- LA GAZZETTA DELLO SPORT (olasz)
Seva–Adriano 4–3. Az osztályon felüli ukrán egy pókerrel szertefoszlatta az isztambuliak álmait. A brazil hármasával az egy hónappal korábban lehetetlennek tűnő megvalósult: az Inter továbbjutott.

KICKER (német)
A Schalke ünnepelhet – és tovább remeghet. Kobiasvili kétszer is megmutatta, milyen kiválóak az idegei, egyszer pedig aranyat érő helyen állt.

VOLKSKRANT (holland)
A PSV olyan hadsereg, amelyet az idegenbeli kupameccseken muníció nélkül küldenek a frontvonalba. Öt mérkőzés után a harminckét résztvevőből csak kettő szerzett kevesebb gólt a PSV-nél: a citromdíjra hajtó Anderlecht, illetve az egy találata ellenére még továbbjutásra esélyes Lille.

L'équipe (francia)
A Lyon szokásától eltérően passzív volt az első félidőben, és engedte játszani a Realt. Csapatként hiába kivételesen jó, ami a második félidőben meg is látszott, ez nem lesz elegendő a csúcsformában lévő együttesek ellen.

MARCA (spanyol)
A Real döntetlenje után a zsebkendőket lobogtató közönség már meghozta a döntését: Luxemburgónak mennie kell!