Az Aranylabdarúgó mágiája

Természetesen nem arról van szó, hogy az egyéni szinten legtöbbre becsült elismerést egyetlen mérkőzés alapján kellene odaítélni, azonban igenis sokat nyom a latban, hogy a korábban is a legesélyesebbek közé sorolt Ronaldinho a világ egyik legnagyobb rangadóján mutatott világklaszszis produkciót.
Ebben az esetben a világklasszis produkció nem csupán a két szerzett góljára vonatkozik (noha a Bernabéuban már ez a puszta tény is elismerő bólintásokra adna okot), hanem arra is, hogy kilencven percen keresztül megállíthatatlan volt, hogy felvonultatta zsonglőri tudományának összes kellékét (cselezett, emelgetett, ütemből vitte el a labdát a védők mellett, sarkalt), hogy csapatának alappillére volt, hogy a puszta jelenléte miatt görcsbe rándult a madridi játékosok gyomra, a remegő lábaikról már nem is beszélve.

"Nehezemre esik szavakba önteni, mit érzek – mondta a madridi mérkőzést követően Ronaldinho. – Ez olyan pillanata az életemnek, amelyet sohasem fogok elfeledni. Nagyon boldog vagyok, főleg mert szerintem vendégként igen kevés játékos élhetett át ilyen mágikus pillanatokat a Bernabéuban. Számomra tökéletes este volt a mai."

Ha belegondolunk, a brazilt kifejezetten feldobhatta, hogy pont a Real Madrid elleni csúcstalálkozón játszik először azt követően, hogy a France Football állítólag elkészítette vele az aranylabdás fotósorozatot. Azt viszont már nem lehet a legális doppingolás kategóriájába sorolni, hogy az állandóan vigyorgó támadó az idény eddig eltelt részében már annyi gólt szerzett, mint az elmúlt szezonban összesen. Ronaldinho jelenleg 13 találatot számlál (nyolcat a bajnokságban, négyet a Bajnokok Ligájában és egyet a Spanyol Szuperkupában, emellett van hat gólpassza is), és mivel feltételezhető, hogy nem áll meg ennyinél, könnyen meghaladhatja az első barcelonai évadjában elért 22 gólját.

Persze azért kell némi segítség a háttérből ahhoz, hogy valaki így szárnyalhasson, mert bár feltételezhető, hogy Ronaldinho az idő múlásával önmagától is egyre jobb focista lesz, ám az is valószínű, hogy ha most is a Paris Saint-Germainben szerepelne, nehezen kerülne az Aranylabda közelébe. Természetesen a Barcelona adja a hátteret, és figyelembe véve a korábban említetteket, nyugodtan kijelenthető, játékos és klubja szimbiózisban él egymással. A katalán egylet pillanatnyilag nem csupán hazája pontvadászatát vezeti, de élen áll a BL-csoportjában is (ezt a bravúrt a Lyon, a Juventus és a PSV is elmondhatja magáról), ezenkívül a Camp Nouban játszik az európai elittorna góllövőlistáját vezető játékos (igaz, Ronaldinho ezt a titulust megosztja a juvés David Trezeguet-vel), miként a spanyol pontvadászat legeredményesebbje is (Samuel Eto'o 11 találattal), ezt a duplázást pedig egyetlen más csapat sem tudja felmutatni a kontinensen. Az már csak hab a tortán, hogy a Barca szerezte a legtöbb gólt a BL-ben (11), ráadásul az őszi-tavaszi rendszerben működő nagybajnokságok éllovasai közül csak a Chelsea eredményesebb (31 londoni, 30 barcelonai gól).

És ha valaki ilyen gárdának a vezéregyénisége, ott az Aranylabda is könnyen felbukkanhat.

---- Kimagasló hete volt a 22 esztendős támadó középpályásnak: kedden hazája utánpótlás-válogatottjának Eb-döntőbe jutását, szombaton pedig klubja, az Olympique Marseille ugyancsak 2–1-es győzelmét segítette elő remek játékkal és góllal. A L'Équipe előbb 8.5-es, majd 8-as osztályzattal honorálta teljesítményét, vasárnap az övé volt a címlapkép – és a francia sportnapilap is felsorakozott azokhoz, akik elmerengtek az ifjú ember vb-szereplésén. A 170 centis, 62 kilós játékos félelmetes ágyúgolyóként rombol a bal oldalon, lövőereje és vezéri tulajdonságai egyaránt irigylésre méltók. Különleges ismertetőjele a vándorösztön: nem egészen másfél éve a Metzben mutatkozott be a francia élvonalban, ám mielőtt a nyáron az OM-be igazolt, már megjárta a török Galatasarayt is.


A hétvége vesztese: Nikolcse Noveszki (Macedón, Mainz)
"Volt még néhány lehetőségem, de úgy gondoltam, három gól elég egy napra" – mondta némi akasztófahumorral a Frankfurt elleni mérkőzést követően Nikolcse Noveszki, a Mainz macedón válogatott védője. A bekkben okkal kavaroghattak az érzelmek, hiszen előbb világcsúcsgyanús módon (a Bundesligában mindenképpen rekord) a hatodik percre összehozott két öngólt (Francisco Copado szögletrúgása, majd Patrick Ochs lövése után), a második félidőben pedig az ő gólja nyitotta meg a Mainz egyenlítési hadműveletét. Noveszki egyébként az ötödik játékos, aki a Bundesligában egy meccsen két öngólig jutott el, viszont három percen belül korábban Gerd Zimmermann (Fortuna Köln, 5 perc), Dieter Pulter (Kaiserslautern, 13), Dieter Bast (Bochum, 37) és Per Röntved (Werder Bremen, 82) sem tudott kétszer ilyen balszerencsés lenni. Az öngólok számát tekintve egyébként Manfred Kaltz (Hamburg) a listavezető – hattal. ---- M. DEPORTIVO (spanyol)
"Jobb, mint a 0–5" – áll a barcelonai sportújság hétfői címlapján, arra utalva, hogy az ősi rivális Real Madridot szombat este legyőző Barca élvezetesebb produkciót nyújtott, mint 1974-ben, amikor Johan Cruyff vezetésével hintett ötöt válasz nélkül a katalán gárda a Bernabéuban.

Sport (spanyol)
A másik barcelonai szaklap, a Sport sem fogta magát vissza, amikor a gránátvörös-kék egylet játékosait kellett méltatni. "A labdarúgás királya" – ez természetesen Ronaldinhóra vonatkozik, míg az "…és a hercegek" alcím a Real ellen szintén brillírozó Samuel Eto'ót és Lionel Messit jelöli.

Marca (spanyol)
A fővárosban a csalódottságé a főszerep. Madrid legnagyobb sportlapjának főcíme: "November 19.: az est, amelyen a Barcától tapssal köszöntek el a Bernabéuban." ---- Luca Toni olasz csatártól szokatlanul nagy tempóban termel, 12 forduló után már 15 találatnál jár, korábban legfeljebb ennyi gól négyszer is elég volt a gólkirályi címhez a Serie A-ban. Diego Maradona (Napoli) 1988-ban, Roberto Pruzzo (Roma) 1982-ben, Pierino Prati (Milan) 1968-ban lett 15 góllal mesterlövész, míg Eusebio Castigliano (Torino) 1946-ban – a 14 fordulós rájátszásban – 13 találattal végzett az élen. A 20 csapatos bajnoki idényekben egyébként Gunnar Nordahl (Milan) tartja a csúcsot, aki az 1949–50-es idényben 38 forduló alatt 35 gólig jutott el.

Anglia (13 forduló után): Frank Lampard (Chelsea), Ruud van Nistelrooy (Manchester United) 10-10 gól; Ausztria (19): Mario Bazina (GAK) 10; Belgium (14): Mohammed Tchite (Standard Liege) 11; Csehország (13): Michal Papadopulos (Baník Ostrava), Zdenek Senkerík (Jablonec), Robert Vágner (Plzen), Petr Vladyka (Jihlava), Ludek Zelenka (Brno) 5-5; Franciaország (15): Pedro Pauleta (PSG) 8; Hollandia (12): Sota Arveladze (AZ) 12; Horvátország (16): Eduardo (Dinamo) 12; Németország (13): Miroslav Klose (Werder Bremen) 14; Olaszország (12): Luca Toni (Fiorentina) 15; Portugália (11): Nuno Gomes (Benfica) 10; Skócia (15): Rudolf Skácel (Hearts) 11; Spanyolország (12): Samuel Eto'o (Barcelona) 11; Törökország (13): Ümit Karan (Galatasaray) 11