Amerikai nap volt vasárnap a Pireneusokban

A kegyetlen szombati etap után vasárnap, ha lehet, még keményebb szakasz várt a Tour de France indulóira a Pireneusokban. A versenyzőknek a Lézat-sur-Léze és Saint-Lary Soulan közötti 205.5 kilométeren előbb meg kellett mászniuk a Col du Portet d’Aspet-t - amely a Souvenir Casartelli nevet viselte, lásd keretes anyagunkat - (erre a 2. kategóriás hegyre 5.9 kilométeres, átlagosan 6.9 százalékos emelkedő vitt fel), majd a Col de Mentét (1. kategória, 7 km-es, 8.6%-os emelkedővel), a Col du Portillont (1. kategória, 8.4 km-es, 7.3%-os kaptatóval), a Col de Peyresourde-ot (1. kategória, 15.3 km-es, 7%-os emelkedővel), a Col de Val-Louron-Azet-t (1. kategória, 7.4 km-es, 8.3%-os emelkedővel), végül a Saint-Lary-Soulant (kiemelt kategória, 10.3 km-es, 8.3%-os kaptatóval), amely egyben a cél is volt.

Ennyi felsorolás után pedig még egy. Íme, azoknak a bátraknak a listája, akik a szakasz 27. kilométerénél faképnél hagyták a mezőny többi tagját: George Hincapie (Discovery Channel), Óscar Sevilla (T-Mobile Team), Michael Boogerd, Erik Dekker és Karsten Kroon (Rabobank), Óscar Pereiro Sio (Phonak), Rubens Bertogliati (Saunier Duval-Prodir), Allan Davis (Liberty Seguros-Würth), Pietro Caucchioli (Crédit Agricole), Laurent Brochard és Jérome Pineau (Bouygues Telecom), Alessandro Bertolini (Domina Vacanze), Iker Camano (Euskaltel-Euskadi) és Mikel Astarloza (Ag2r-Prevoyance).

A 14 szökevény előnye az első emelkedő lábánál megközelítette a húsz percet, és bár a boly ezt követően felébredt (javarészt a CSC, kisebb részben a T-Mobile és a Discovery húzta a karavánt), az elöl menetelők így is biztonságos távolságban tudtak maradni. A tizennégyek közül természetesen nem mindenki bírta a kaptatókat, de az utolsó emelkedő tövénél hatan - Hincapie, Sevilla, Boogerd, Brochard, Caucchioli, Pereiro - még együtt voltak, és ekkor már látszott, hogy közülük kerül ki a győztes. (Brochard és Boogerd nyert már etapot a Touron, a másik négy még nem.)

Előbb Sevilla robbantott, de őt Pereiro gyorsan utolérte, aztán a leszakadni látszó Caucchioli érte utol a többieket, és próbált meglépni tőlük, de végül csak ketten maradtak elöl: az amerikai Hincapie és a spanyol Pereiro.

Mielőtt beszámolnánk a befutóról, térjünk át a másik versenyre: az összetett első pozícióiért zajló csatában Ivan Basso volt a "dinamitfelelős", legalábbis abban az értelemben, hogy ő robbantott az utolsó előtti emelkedőn. Armstrong azonnal válaszolt, Ullrich üggyel-bajjal felelt, így hárman pillanatok alatt egyedül maradtak - illetve felszedték a szökevénycsoport lemaradó "morzsáit". Az utolsó emelkedőn Basso megint megpróbálta faképnél hagyni az amerikait, akinek nem esett jól a gyorsítás, de ő utolérte az olaszt, nem úgy, mint Ullrich.

Elöl közben eldőlt a szakasz sorsa: a hajrában Hincapie gond nélkül előzte meg Pereirót, ami valahol igazságtalan, hiszen az amerikai - arra hivatkozva, hogy ő "csak" Armstrong vízhordója - szinte egy percet sem ment elöl a szökés során, ugyanakkor igazságos, ha belegondolunk, hogy George-nak ez volt a 10. Tourja, sohasem végzett még szakaszon a harmadik helynél előrébb, és ő az egyetlen kerékpáros, aki 1999, azaz az első győzelme óta folyamatosan Lance Armstrong mellett van (és az egyik legjobb barátjának számít). A kolumbiai gyökerekkel rendelkező (mindkét szülője Medellinből származik) Hincapie-t annak idején az olasz-amerikai Fred Mengoni fedezte fel New Yorkban, a Central Parkban egy kis versenyen, és George az évek alatt a világ egyik legjobb egynapos-specialistája lett: az idén például begyűjtött egy második helyet a Párizs-Roubaix-n. "Életem legnagyobb győzelme a mai - jelentette ki a könnyekig meghatott amerikai a célban. - Az volt a tervünk, hogy belekeveredek a szökésbe, és így tartjuk ellenőrzésünk alatt a versenyt. Aztán amikor kiderült, hogy milyen nagy az előnyünk, azt mondták: próbálj meg nyerni. Ami Lance-t illeti, Basso ugyan közel van hozzá, de az időfutamban biztosan megveri, így megint az övé lesz a Tour."

Időközben (5 perccel "hátrébb") Basso és Armstrong nagy egyetértésben, olykor egymást váltva menetelt föl a célba, míg Ullrich alaposan elfáradva esett be, éppen Rasmussen előtt. (Armstrongék kényelmesre vett tempójáról mindent elmond, hogy néhány éve Lance az utolsó emelkedőt 29:46 perc alatt mászta meg, most 31:15 percre volt szüksége). Az összetettben Armstrong megőrizte a sárga trikót (pályafutása során a 77. alkalommal övé a maillot jaune), mögötte a jövőre akár győzelmi reményekkel nyeregbe szálló Basso a második, Ullrichnak pedig csaknem három percet kell hozni a szombati cronón a dánon, ha fel akar állni a dobogóra.A gyorsasági pontversenyben: 1. (zöld trikóban) Tor Hushovd (norvég, Crédit Agricole) 164 pont, 2. O’Grady (ausztrál, Cofidis) 150, 3. McEwen (ausztrál, Davitamon-Lotto) 142, …39. Bodrogi László 24.
A hegyi pontversenyben: 1. (pöttyös trikóban) Michael Rasmussen 185, 2. Pereiro 114, 3. Armstrong 92, …60. Bodrogi László 3.
A csapatversenyben: 1. T-Mobile (német) 184:24:01, 2. Discovery (amerikai) 19:28 p h., 3. CSC (dán) 21:58 p h., 4. Crédit Agricole (francia) 28:11 p h. ---- Casartelli: 10 éve
Napra pontosan tíz éve, 1995. július 18-án, a Tour de France 15. szakasza során, a Portet d’Aspet-ről lefelé vezető úton életét vesztette Fabio Casartelli, a Motorola csapat kerékpárosa. Az olasz versenyző a lejtőn elesett, és olyan szerencsétlenül verte be a fejét egy betontömbbe, hogy a kórházba szállítás után belehalt sérüléseibe. Az 1992-es barcelonai olimpia mezőnybajnokát azóta sem felejtette el a sportág, a tízéves évfordulóra eljöttek a Tourra Casartelli rokonai, akik hétfő délelőtt 11-kor részt vesznek a versenyzők társaságában a közös megemlékezésen. A családtagokat már vasárnap vendégül látta egy rövid időre Lance Armstrong csapata, a Discovery, ugyanis Casartelli anno az amerikai versenyző csapattársa, sőt, szobatársa volt, és amikor Fabio halála után három nappal Armstrong megnyerte a limoges-i szakaszt, az ég felé mutatva az olasznak ajánlotta a sikerét. Vasárnap csaknem az összes kerékpáros viselte azt a fehér csuklópántot, amely Casartellire emlékeztetett.

Hinault szökése
A Pireneusokban fekvő Louchon általában rajt- vagy célállomása szokott lenni valamelyik magashegyi etapnak, ezúttal azonban "csak" átkerekezett rajta a mezőny. Az időszámítás előtt 25-ben alapított városka húsz évvel ezelőttig igazi rémálom volt a kerekesek számára, mert egyetlen szállodájában, a Grand Hotelben nem szobák, hanem hálótermek voltak kialakítva, amelyekbe kilencesével "hajtották be" a versenyzőket. Bernard Hinault, a nyolcvanas évek klasszisa egy ízben megpróbált kiszökni, és egy kényelmesebb szállodában megpihenni, ám a szervezők rajtakapták a szökésen, és közölték vele: vagy ott alszik, ahol mindenki, vagy kizárják a versenyből. ---- Hétfőn ismét pihenőnap lesz a Tour de France-on, az idei verseny során a második, egyben az utolsó. A Francia körverseny harmadik hetének "érdemi" része kedden továbbra is a Pireneusokban folytatódik, még akkor is, ha a 16. szakasz, a Mourenx és Pau közötti 180 kilométer bizonyos értelemben nem igazi hegyi etap lesz.

Igaz ugyan, hogy a karavánnak meg kell másznia a 674 méter magas Col de l’Ichere-t, az 1035 méteres Col de Marie Blanque-ot és a legendás Col d’Aubisque-ot, amely 1677 méter magasan van, ám ez utóbbi csúcstól több mint 80 kilométerre lesz a cél, márpedig ennyi idő alatt gond nélkül ledolgozható szinte bármekkora hátrány.

A verseny utolsó hetében egyébként igazán magas hegyeket már nem kell megmászni, a legnehezebb etap várhatóan a szombati időfutam lesz.
Internet: www.letour.fr ---- "A mai napot is túléltem, már meg sem tudom mondani, hogy ma fáradtam el jobban, vagy tegnap. Szerencsére a hegyek elején belekeveredtem egy elég nagy bolyba, és azzal mentem végig. Bő félórát kaptunk az elsőktől, ami annyira nem vészes.

A csapatomból Caucchioli benne volt a szökésben, harmadik lett, ami azért volt jó, mert ma is megmutattuk magunkat, ugyanakkor ez a hátul lévőket mentesíti az esetleges akciózás alól.
A hegyekre általában tizenöt-húsz kilométer per órás átlaggal másztunk fel, az utolsó emelkedőre ennél is lassabban, mert az volt a legmeredekebb.

Az ilyen szakaszokon az a gond, hogy az ember a lejtőn sem nagyon tud pihenni, pontosabban hiába érzi úgy, hogy pihent egy keveset, ahogy újra fölfelé megy az út, az izmai máris jelzik, hogy tele vannak tejsavval.

Most autóval átmegyünk Pau-ba, ott leszünk három napig, ami jól fog esni, de még annál is fontosabb, hogy hétfőn pihenőnap vár ránk. Délelőtt tekerek majd egy keveset, aztán igyekszem minél jobban kipihenni magam az utolsó hét előtt."