Harmadszor a harmadikért

A város
Ne bonyolódjunk dicshimnuszokba (Adynak különben is jobban ment a francia főváros magasztalása) - Párizs az Párizs. A világnak az a városa, amelyet az ember, ha teheti, úgyis megnéz egyszer az életében. A Notre Dame, az Eiffel-torony, a Champs Elysées a Diadalívvel, az Invalidusok Palotája, a Szajna partja, a közeli versailles-i paloták - ne is játsszunk tovább útikönyvesdit. Sokan mondják, amikor a NOB-tagok szavaznak, arról is döntenek, melyik városban szeretnének két-három hetet eltölteni a feleségükkel…

A főnök
Mondják, ha olimpiát akarsz rendezni, nem baj, ha a pályázat irányítói között akad egy diplomata is. Nos, Párizsnál az első számú vezérnek kvázi ez a foglalkozása: Philippe Baudillon - aki az idén október 23-án ünnepli 50. születésnapját - az üzletben és diplomáciában szerzett tapasztalatait igyekszik kamatoztatni. Bár sportmúltja nincs, végzettsége - a legmenőbb francia közgazdasági egyetemen, az ENA-n szerezte diplomáját - sok mindenre garancia. Eleinte a SIMA International nevű, elsősorban sportközvetítési jogokkal foglalkozó cég élén dolgozott, majd beszállt a nagypolitikába, többek között Edouard Balladur miniszterelnök első számú tanácsadójaként tevékenykedett. Ô volt az 1992-es, Barcelonával szemben vesztes pályázat második embere.

Az esély
Meglehet a legjobb, sőt. Miután a szemlebizottság leginkább a párizsi pályázatot magasztalta, egyértelmű, hogy a franciák fordultak elsőként a célegyenesbe. Párizs mellett szól, hogy itt nem taktikáztak úgy, mint a többi országban, például Angliában: előbb benyomták Birminghamet, majd Manchestert, hogy aztán a terepelőkészítést követően jöjjön az "igazi", London. A francia főváros 1992-re, majd 2008-ra is nevezett, s a két vereség sem tántorította vissza az újabb nekidurálódástól. A franciák azt mondják: ezek után már csak az erőfeszítéseiket illene díjazni - ráadásképp beadtak egy tökéletes pályázatot.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *


Túl sokat nem bíznak a véletlenre a franciák: csak a hivatalos, Szingapúrban landoló delegációjuk 200 tagot számlál. Érezhető, ünnepre készül Párizs - már a legutóbbi is afféle győzelmi parádénak tűnt, amikor olimpiai napot szerveztek a Champs Elysées-re nem sokkal azután, hogy megjelent a szemlebizottság jelentése, amely gyakorlatilag az egekig, de legalábbis az Eiffel-torony tetejéig magasztalta a főváros pályázatát. Bár a helyiek közölték: szó sincs arról, hogy előre innának a medve bőrére, csupán jól érezték magukat a Diadalív felé özönlő honpolgárok, még az angol fogadóirodákban is Párizs esélyeit minősítik a legrózsásabbnak.

Nem látványterv, álló stadion

A franciáknál jobban kevés náció ért a gigantikus események tökéletes megszervezéséhez: a Tour de France-on rendre az ország, a Roland Garroson pedig rendre a főváros szokott jelesre vizsgázni, de az egyszeri műfajban is maximálisra értékelhető a produkció, akár az egy hónapos futball-világbajnok- ságra (1998), akár az egyhetes atlétikai világbajnokságra (2003) gondolunk. Utóbbival kapcsolat- ban ráadásul könnyedén elsüthető az a párhuzam, hogy amit a párizsiak parádésan megrendeztek, arról a mostani nagy rivális londoniak inkább lemondtak létesítményproblémáik miatt (az idén Londonban lett volna a vb, de a britek már három éve visszavonulót fújtak az akkori stadiongondok miatt). És ha igaz, hogy Párizs-London versenyfutás várható Szingapúrban, akkor ott a másik nagy különbség: Stade de France kontra látványtervek.

Moszkvában és Madridban egy korszerűsítendő arénát mutattak a NOB szemlebizottságának, míg New Yorkban és Londonban csupán vetítettek a leendő olimpiai stadionról. A franciák körbevezették benne a tagokat. Persze azt ők sem mondják, hogy a Stade de France így ahogy van, alkalmas a megnyitó és záróünnepély, valamint az atlétikai versenyek megrendezésére (két éve csupán azt kifogásolták a résztvevők, hogy a futópálya egyes részein nem megfelelő a világítás) - ám a futball világbajnokság döntőjére épült szuperarénán csupán apróságokat kell kijavítani ahhoz, hogy méltó központja legyen a 2012-es játékoknak. Igaz, hogy akkorra 14 esztendős lesz, ami manapság, amikor egymás után nőnek ki a különféle hiperarénák a földből, már meglett kornak számít egy stadion esetében, a szakértők azonban azt hangoztatják: a Stade de France annyival előzte meg a korát 1998-ban, hogy az évek a játékokig legfeljebb csak utolérik… ----
Párizs másik nagy előnye, hogy létesítményeinek többsége szintén áll (ami az infarktusveszélyt okozó athéni előkészületek fényében legalábbis megnyugtató): a már említett atlétikai versenyek mellett a teniszmeccseket a jól ismert Roland Garros-komplexumban rendeznék, a futballcsaták egy részét a Parc des Princes-ben, a röplabdapartikat a híres Bercy-sportpalotában, míg a lövészetet a fenséges versailles-i kastélyok szomszédságában bonyolítanák le. A Champs Elysées alighanem alkalmas lesz az országúti kerékpáros versenyek befutójának, míg az Eiffel-torony ányékában a strandröplabdázók küzdhetnének az érmekért, a hagyományokat pedig azzal ápolnák, hogy a Croix Catalanban, az 1900-as olimpia színhelyén is rendeznének egy viadalt (Londonhoz hasonlóan Párizsban is kétszer volt olimpia: másodjára 1924-ben): ha Szingapúrban nem szavazzák ki őket a programból, itt mérnék össze tudásukat az öttusázók, akiknek a sportágát ugyebár a modernkori olimpia atyja, Pierre de Coubertin báró találta ki.

Vannak olyan létesítmények, amelyeknek felépítése a szerdai döntéstől függ: egy csodás uszodakomplexumé, hat, a legújabb építési technikákkal csupán az olimpia idejére felhúzandó paviloné (már ha egy 17 ezer nézőt befogadni képes ideiglenes csarnok pavilonnak nevezhető: többek között a kézi- és kosárlabdameccsek kerülnének ide), továbbá a pályakerékpár csarnokáé. ---- Vannak-e hibák, már csak ez a kérdés. Túl sok nincs. A többi pályázattal összevetve Párizs egyvalamiben marad le, mondjuk, London mögött: az olimpiai falu nem kötődik egyik olimpiai centrumhoz sem (azaz nem mondható, hogy elég átgyalogolni a stadionba), félúton van az északi és a nyugati központ között. Ám maga az a tény, hogy csupán 10-10 kilométer távolságra fekszik a két nagy góctól, ahol a versenyszámok háromnegyede zajlik majd, elmulasztja az esetleges főfájásokat.

És immáron a pályázat irányítóié sem sajog annyira Guy Drut miatt: az 1976-as játékokon 110 gáton aranyérmes egykori sportoló, aki nemrég még sportminiszter volt, továbbá néhány hónapja a pályázat egyik frontemberének számított, egy derűs botrány egyik fővádlottjává lett. Jacques Chirac pártja ugyanis azáltal generált extra bevételt, hogy néhány megbízható embere falállásokat töltött be különböző vállalatoknál, és az ezért átutalt fizetés kisvártatva a pártkasszában landolt. A NOB-tagsággal is büszkélkedő Drut a kilencvenes évek első felében 147 ezer dollárnyi pénzt "utaztatott" imígyen, s jelenleg a bíróság ítéletére vár, amely akár öt évre is rács mögé juttathatja. Hetekkel ezelőtt még úgy volt, Drut ennek ellenére elmegy a babérokat learatni Szingapúrba, míg végül néhány napja meggyőzték: mindenki jobban jár azzal, ha otthon marad.

Lesznek így is rajta kívül elegen. Chirac elnök mögött politikusok hada tobzódik Szingapúrban, de világsztár sportolóból is akad kosárszám: Laurent Blanc világ- és Európa-bajnok labdarúgó, David Douillet kétszeres olimpiai bajnok dzsúdós, Tony Estanguet kétszeres olimpiai bajnok szlalomkajakozó, Laura Flessel kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó, Béatrice Hess 19-szeres paralimpiai bajnok úszó, Jean-Claude Killy háromszoros olimpiai bajnok síző, Tony Parker, a San Antonio Spurs NBA-győztes kosárlabdázója, Marie-José Pérec háromszoros olimpiai bajnok atléta, Jackson Richardson kétszeres világbajnok kézilabdázó - hogy csak néhányat említsünk a felvonulók közül.

Volt amúgy még egy, Párizst valamelyest gyengítő felvonulás: a főváros közlekedését épp azokban a napokban bénította meg egy hatalmas sztrájk, amikor a szemlebizottság ott vizitált. Ismerve a francia néplélek forradalmi voltát, illetve azt, hogy hányfelé képesek húzni adott esetben (lásd még: EU-alkotmány leszavazása, továbbá De Gaulle miniszterelnök legendás megállapítása: "Hogyan lehetne egy olyan nációt egységesen kormányozni, amelyik csak sajtból kétezerfélét ismer?!"), ez akár rosszpontot is jelenthet. A NOB küldöttsége mindazonáltal megnyugodhatott: a sztrájkolók többsége Párizs2012 feliratú pólóban követelőzött.