Huszonnégy év után nem nyertünk érmet

Saját bevallása szerint két évig emésztette magát azért, mert "csak" ezüstérmes lett négy éve, a sydneyi olimpián. Gyanítható, Balogh Gábor Athénon sem teszi túl magát egyhamar… Persze tudtuk, hogy mostanában nincs jó passzban, azt is, hogy nem találja a motivációt, de amit a görög fővárosban produkált, az azért kevés. Nagyon kevés…És még akkor is az, ha a szakértők azt mondják, a gyengébb lövészet után elment a kedve az egésztől. Mint a 2002-es, amerikai világbajnokságon, ahol a gyengébb kezdést még gyengébb folytatás követte, s végül meg kellett elégednie a 19. helyezéssel. Címvédőként. Az is igaz, hogy az idén, a moszkvai világbajnokságon sem tudta beverekedni magát a legjobbak közé (11.), ám az olimpiai ezüstérmestől talán joggal várhatja el az ember, hogy ne elégedjen meg azzal, hogy a "futottak még" kategóriába sorolják.A vesszőfutás kora délelőtt a lövészettel elkezdődött. A Gudi Olympic Centre-be siető magyar drukkerek még kiteríteni sem tudták a zászlóikat, máris konstatálhatták, ez a Balogh nem az a Balogh. 8, 8, 9, 8, 9… és a folytatás sem volt sokkal eredményesebb, így 175 körrel a 17. helyen zárta az első tusát. Kállai Ákos némileg jobban célzott, ő 179 körös produkcióval állt elő. A lövészet a fehérorosz Melihnek ment leginkább (186), így egy tusa után a következőképpen festett az élmezőny: 1. Melih, 2. Csian Csen-hua, 3. Szabirhuzin, ..14. Kállai, …17. Balogh. Volt, aki később azzal magyarázta Balogh gyengébb lövészetét, hogy az egyes pályáról tüzelt, ami túl közel volt a falhoz. Nagy baj van, ha ezen múlt…A gyengébb lövészetet talán kiemelkedő vívás követi majd. Legalábbis mi ebben reménykedtünk. Meg abban, hogy Balogh képes kikecmeregni a gödörből. Nem úgy tűnt.A második tusa hetedik fordulója után a következő állt az eredményjelzőn: Balogh 7/8, Kállai 7/8. Azaz hét győzelem, nyolc vereség. Aztán, ahogyan lenni szokott, felcsillant a remény, Kállai legalábbis meglódult. Zsinórban hat győzelmet könyvelhetett el, s ezzel a magyar drukkerek hangját is meghozta. Balogh ellenben továbbra is azért küzdött, hogy ne zárja mínuszban a vívást, ami azért egy magyar öttusázótól szokatlan. Kállai aztán egészen a 18/11-es mutatóig vágtázott, azonban az utolsó két asszóját elvesztette. Balogh is kikapott a két lengyeltől, s ezzel negatív mérleggel fejezte be a számot, 15 győzelem mellé 16 vereség "csúszott" be. Nem volt ilyen gondja az orosz Andrej Mojszejevnek, aki kacagva nyerte meg a számot (22/9), megelőzve a gyengén lövő, de jól vívó litván klasszist, Zadnieprovskist. És hogy álltak ezek után a mieink? Balogh két helyet vesztve a 19-re csúszott vissza, Kállai ellenben - miután hatodik lett a vívásban - feljött a hetedik helyre. De hogy a különbséget is érzékeltessük, a két szám után éllovas Szabirhuzin és Balogh között nem kevesebb, mint 204 pont volt a különbség. Talán az úszás… Az sem. Ebben a számban a vívás után ismét Mojszejev volt a nyerő, ellenben Kállai futamában csak hatodik lett, összesítésben pedig a 29. (32-ből), Balogh pedig a most egyáltalán nem nyerő 21. pozícióban zárta a harmadik tusát. Úszás közben nem úgy tűnt, mint aki a becsületéért küzd. Az olimpiai bajnok Fábián László ekkor még reménykedett abban, hogy a legjobb hat között lesz magyar, ám a kötelező optimizmus nem talált meghallgatásra. Az oroszok viszont örülhettek, hiszen Andrej Mojszejev 108 pontos előnyre tett szert a mezőnnyel szemben, kellett ehhez például egy 1:58.88-as 200 méteres gyorsúszás, ami egészen formás időeredmény.Talán a lovaglás…Na, ott aztán borult minden. Az akadályok, de leginkább a papírforma. Többen is alaposan átrendezték a pályát, az addig összetettben második lengyel Marcin Horbacz például olyannyira nem bírt a lovával, hogy feladni kényszerült a számot. A nagy tarolások és kitörések délutánján aztán Kállai Ákos volt az első magyar szereplő. Ô - és most kapaszkodjanak meg - a hét verőhibájával még nem is tartozott a legrosszabbak közé. Kállainak Dinó jutott, és szintén Dinóval lovagolhatott Balogh Gábor. Nos, a korábbi három tusához képest öröm volt nézni, ahogyan a lovat terelgette, és mindössze egy verőhibát hozott össze Dinóval. Ezzel a második lett a negyedik számban, hiszen hozzá hasonló produkcióra csak a nagy öreg, Jagorasvili volt képes, aki negyvenéves kora ellenére is tartotta a lépést a legjobbakkal (ő kevesebb idő alatt teljesítette a távot, azzal nyerte meg a számot). Kállai Ákos a 21. lett, öszszetettben pedig a következőképpen festett az állás: 1. Mojszejev 4444, 2. Michalik 4400, 3. Melih 4336, …9. Balogh 4252, …16. Kállai 4164. És jöhetett a futás. Balogh 48, Kállai egy perc, tíz másodperc hátránnyal startolhatott az orosz Mojszejevhez képest. Nos, a futás sajnos magyar szempontból ismét nem hozott változást, Balogh - az élen állókhoz hasonlóan - lehagyta az öreges Jagorasvilit, ám a nyolcadik helynél képtelen volt előrébb kerülni. Kállai pedig még rontott is a helyezésén, a végelszámolásnál a 18. helyen zárta az olimpiát. A győzelmet amúgy az orosz Andrej Mojszejev szerezte meg (tegyük hozzá, megérdemelten). Rá emlékezhetünk, hiszen ő nyerte a budapesti Világkupa-futamot is. Mojszejevnek amúgy a sydneyi bajnok, a szintén orosz Dmitrij Szvatkovszkij a példaképe. Úgy tűnik, a nagy előd nyomába eredt Athénban. De visszatérve a mieinkre. 8. és 18. Édeskevés. Ezzel a szerepléssel ráadásul megszakadt egy nagy sorozat. Huszonnégy éven át ugyanis minden olimpián (már amelyiken elindultunk) volt magyar érem férfi egyéniben. A moszkvai olimpián Szombathelyi, a szöuli játékokon Martinek, Barcelonában Mizsér, Atlantában ismét Martinek, Sydneyben pedig Balogh volt dobogós. Athénban senki. Sőt még a pontszerző helyre sem volt esély. Azért ez szokatlan. Nekik is. Nekünk is.Férfiak
1. Mojszejev orosz
2. Zadnieprovskis litván
3. Capalini cseh ---- Pálvölgyi Miklós, az öttusázók szövetségi kapitánya sem könnyen vette tudomásul, hogy nem került magyar a legjobb hat közé. Nehezen, hiszen ő sem ehhez szokott.
- Ez a szereplés méltatlan mindkét versenyzőhöz, és méltatlan a magyar öttusasporthoz - mondja a kapitány. - Nem is értem, hiszen Balogh Gábor például négy éve azt hangoztatja, hogy az olimpiára készül, aztán meg az első tusa után lélekben feladja. Mert ezt láttam, s a vívás során hiába próbáltunk talpra állítani, egy-két felvillanás kivételével matt volt, nem az a régi Balogh Gábor. Természetesen csalódott vagyok, én úgy készültem az olimpiára, hogy a versenyzőink érmekért küzdenek majd. Aki látta a színvonalat, igazolhatja, ezt az olimpiát meg lehetett volna nyerni. Nem Mojszejevnek, egy magyarnak…

Balogh Gábor befejezi?

Balogh Gábor - várható volt - nem volt jókedvében a célba érkezés után. Hamar kiderült, mi is azt láttuk, amit ő.
- Az öttusa küzdősport lett, én pedig képtelen voltam arra, hogy küzdjek - mondja Balogh. - A gyengébb lövészet után, bár próbáltam, nem tudtam talpra állni. Az úszásom is ezért sikerült gyengére. A lovaglás más, az egész évben jól ment, ott nem is hibáztam csak egyszer, a futásnak pedig már nem volt sok jelentősége.
- Tehát lélekben adta fel hamar…
- Nem voltam erős fejben, egyáltalán nem tudtam felnőni a feladathoz. Természetesen én is arra készültem, hogy jó eredményt érek el, éppen ezért nekem is csalódás a mostani szereplésem.
- Athén előtt is érezte, hogy bajok lesznek?
- Igen, nem is titkoltam, éreztem, hogy nem vagyok az igazi.
- Mit szól hozzá, hogy pont önt viszik doppingvizsgálatra?
- Egyáltalán nem csodálkozom rajta, sőt számítottam rá. Amióta Fazekas ügye kirobbant, az olimpiai faluban is a magyarokat hajkurásszák. A mostani doppingvizsgálatom is ennek az akciónak a része lehet.
- Az olimpia előtt valahol tett egy olyan nyilatkozatot, hogy ha nem nyer - hiszen Sydney óta erre készül -, akkor befejezi a pályafutását.
- Erről most inkább ne beszéljünk.
- Tehát befejezi?
- Térjünk vissza rá később. ---- Fuss, Gábor, fuss! És persze lőj, vívj, ússz és lovagolj, hiszen mi azért ülünk a televízió előtt, hogy neked szurkoljunk, neked, aki olimpiai bajnok is lehetsz. Fuss, Gábor, fuss! Le vagy maradva, de ez csak valami félreértés lehet. Világbajnok vagy, Sydneyben is ezüstöt nyertél, s az édesanyád könnyezve, büszkén figyelte, ahogyan ott állsz a dobogó második fokán. S most úgy engedett el: "Vigyázz magadra, fiam, és ha lehet, nyerd meg az olimpiát…"
Fuss, Gábor, fuss, de nem megy ez sehogy, akkora a hátrányod, hogy hiába próbálsz felpörögni, hiába próbálod meg utolérni az élbolyt, messze kerültél a dobogótól. S messze az álmaidtól, hiszen nem kell téged noszogatni, sem az edzőidnek, sem a szurkolóknak, tudtad te pontosan, hogy aranyérmet vár tőled a közvélemény. Talán ez volt, ami nyomasztott, talán ez a béklyó nehezedett rád ott, Athénban, miközben végigerőlködted az utolsó számot, a három kilométeres futást.
Nyolcadik lettél, s most dühöngsz, haragban vagy a világgal.
Pedig erősnek kell lenned, hiszen az édesanyád Tahiban, a falu legeslegtetején egy kétszáz négyszögöles, sok-sok gyümölcsfával díszített, szolid kertes házban nagyon vár téged, és látod, ő nem is titkolja, hogy sírt. Végigizgulta az egész napot, kora reggel már ott ült a televízió közvetlen közelében, s leste, figyelte a híreket, a képeket, amelyek az ő fiáról tudósítottak. Akkor még ő sem gondolhatta volna, hogy a sírás nem az örömtől tör majd rá. Ha hazajössz, neked kell majd megvigasztalnod, és nagyon is vigyáznod rá, hiszen súlyos betegséget küzdött le fiatalon, néhány évvel ezelőtt, és a te boldogságod, a te győzelmeid minden gyógyszernél, minden különleges kúránál többet érnek a számára.
"Nem tudom, mi történt a fiammal, talán a nagy tét miatt görcsölt be, pedig láthatta volna kora reggel a lövészet után, hogy a riválisai is hibáztak, és onnan még igen is fel lehet állni. Szerintem akkor adhatta fel lélekben, mert tudom, hogy milyen lelkizős, neki fontos a biztatás, az önbizalom, de ennek most, úgy tűnik, híján vagyunk. Amikor véget ért az úszás, én bizony elsírtam magam, annyira bántott, hogy a drága gyermekem szomorúan tér majd haza az olimpiáról. Már szinte látom magam előtt, hogy képtelen leszek erőt önteni belé, hogy noszogatnom kell, szinte elzavarnom a legközelebbi versenyre, hogy igenis mutassa meg a világnak, igenis ő az egyik legjobb. Kérem, írja le, hogy a fiam négy éve megszállottan készült az athéni olimpiára, minden gondolata ekörül forgott, ha kellett, nap mint nap túlórázott az edzéseken, egyszerűen nem érdekelte semmi más, csak az, hogy aranyéremmel térhessen haza Görögországból. Tessék, ebből most semmi sem valósult meg. Figyeltem, ahogyan fut, és én nem értettem egyet a kommentátorral, aki már-már cinikusan beszélt róla, mintha noszogatná. Futott Gábor becsülettel, csak hát akkor már tisztában volt vele, hogy kudarcot vallott. De én imádom őt, és nagyon várom haza. Majd beszélek a fejével, mert a végén még kitalálja, hogy abbahagyja, még csak az kéne, hiszen lehet ő még olimpiai bajnok…"
Fuss Forrest, fuss, és fuss, Gábor, fuss - négy év múlva te lehetsz a bajnok.

Le a kalappal Gabi előtt
"Ákossal és Gabival is versenyeztem, és Gabi megint nagyot nőtt a szememben. Nem sikerült az erőssége, a két technikai szám, majd a huszonharmadik helyről indulva képes volt ilyen remek lovaglásra, és a végén feljött a nyolcadik helyre, úgyhogy le a kalappal előtte! Az öttusában ez a kegyetlen, ugyanakkor a szép is, hogy számonként változhat a helyzet. Szomorú vagyok, mert egyértelműen érmet vártam a mai naptól, sőt, abban bíztam, hogy mindketten az első nyolcban végeznek. Parigin atlantai sikere után megint olyan versenyző nyert, akinek eddig nem volt nagy eredménye. Viszont Mojszejev ügyes gyerek, valószínűleg nem ez lesz az egyetlen győzelme" - vélekedett Madaras Ádám világbajnok. ---- Ennél jobbat vártam
Mojszejev az idén robbant be a nemzetközi élmezőnybe, és az olimpiának ugyanolyan fiatalos hévvel, idegesség és felelősség nélkül vágott neki, mint én Szöulban. Érzésem szerint a mieink öt-öt körrel gyengébbet lőttek, de mivel mások sem lőttek kiugróan jól, ez a szám nem befolyásolta a végeredményt. Ahogy vártuk, a vívás lett a kulcsszám, amit Mojszejev fölényesen nyert meg. Ákos gyenge kezdés után jól vívott, Gabin viszont azt éreztem, amit az olimpia előtt többször mondott, hogy mentálisan nem az igazi. Ez az arcán is látszott, a halvány kezdés után nem tudott felpörögni. Úszásban is elmaradtak a várttól. A futás előtt igazából nem volt esélyük az éremszerzésre. Gabit az első hat hely valamelyikére vártam, de mivel nagy tehetség, azt hittem, meglesz az érem. Ákos a harmadiktól a tizedik hely valamelyikére lett volna jó, ha összeáll neki az öt szám. Szóval, ennél jobbat vártam tőlük.

Martinek János (A szöuli olimpia kétszeres aranyérmese)