Buruczki Szilárd a célját félig már elérte: remek eredményeinek köszönhetően a legjobb 100 között található a világranglistán, ezzel egy kvótát is szerzett Magyarországnak az athéni olimpiára.
Az olimpiai részvételre pályázó Buruczki Szilárd hegyikerékpárja körülbelül 600 ezer forintot ér
Az olimpiai részvételre pályázó Buruczki Szilárd hegyikerékpárja körülbelül 600 ezer forintot ér
Magyar hegyikerékpáros először vehet majd részt a nyári játékokon, s a Pécsi VKK versenyzője 99 százalékos esélyt ad annak, hogy ő képviselheti majd a magyar színeket. – Május közepétől négy válogató dönt majd, kettő itthon, kettő pedig Olaszországban. Ha nem történik valami rendkívüli, megelőzöm a riválisokat – latolgatta az esélyeket Buruczki Szilárd. – Mi akadályozhatja meg ebben? – Például egy sérülés. Tavaly is az vetett vissza egy kicsit. – A hegyikerékpárosoknál mik a legjellemzőbb sérülések? – Már kétszer volt vállficamom, különféle karhúzódások, elsősorban az esések miatt. Nem is kell nagyot esni, ha rosszul ér talajt az ember, már kész a baj. Ezért is fontos a felsőtestre erősíteni, én még versenyszezonban is hetente egyszer megteszem, de az erős alkarra, tricepszre, vállakra a versenyeken és edzéseken is szükség van, erősen kell tartani a kormányt. – Mennyit kell tréningezni ahhoz, hogy valaki a legjobb száz közé kerüljön a világranglistán? – Az alapozó időszakban heti húsz-huszonöt órát, versenyszezonban pedig tizenöt-tizennyolc órát ülök a nyeregben. – Szokott országúton is edzeni? – Az edzések nyolcvan százalékát országúton kell teljesíteni, a megfelelő állóképességet csak így lehet megszerezni.
– Ott is a montit használja? – Igen, mert az országúti gépeknek más a geometriájuk, át kellene szokni egyikről a másikra. A montin is lehet negyven kilométer per órás átlagot tekerni, persze nem terepgumikkal, hanem keskenyebb gumikkal. – Gyakran van defektje? – Előfordul, de szerencsére nem sokszor. Ma már belső nélküli gumikat használok, hasonlókat, mint az autósok, ez ellenállóbb, így kevesebb a defekt is. Az edzésekre és a versenyekre viszek magammal tartalék belsőt, ha defektet kapnék, befűzöm a belsőt és egy speciális széndioxidpatronnal felfújom. Van egy másik speciális patron is, amely habbal tölti fel a gumit, ha nem túl nagy a defekt okozta lyuk, akkor el tudja tömíteni azt is. Ez különösen a versenyeken jöhet jól, hiszen ott senki sem segíthet a defekt esetén, a versenyzőnek kell kijavítania. – A pótgumi és a patron mellett mást is visz magával az edzésekre? – Italt és ételt mindenképpen, a víz mellett a Xenofit izotóniás italát és energiaszeleteit. – Merre szokott tréningezni? – Nagytarcsán lakom, így elsősorban azon a környéken, a Gödöllői dombságban, például a Nagytarcsa–Isaszeg–Dány útvonalon. Terepen viszont leginkább a Hármashatár-hegyre járok, ott szoktam résztávozni is, a Fenyőgyöngye és a Pilótacentrum közötti szakaszon tudom igazán lemérni, hogy megy a kerékpározás. Persze van, amire itthon nem nagyon lehet felkészülni, a Világkupa-futamok pályái például nagyon technikásak, sziklás, gyökeres szakaszok váltogatják egymást. – Az athéni pályáról már tud valamit? – Sőt, már ki is próbáltam, mert tavaly részt vettem a próbaversenyen. Nem rossz a pálya, nincsenek hosszú emelkedők, ez pedig kedvez nekem. A kör hat és fél kilométeres lesz, ebből nyolcat kell majd teljesíteni. – A szabály szerint akit leköröznek, az már nem folytathatja? – Még a lekörözés előtt kiállítják. Nekem viszont nem az lesz a célom Athénban, hogy ne körözzenek le, hanem az, hogy a legjobb harminc között végezzek. Ott lesznek a világ legjobb montisai, ennek ellenére ezt elérhető célnak tartom. ---- I ---- A