Meglepetés nincs, kínai világbajnoki aranyérem van

Persze minden okuk megvolt az ünneplésre, hiszen számukra már pénteken este, a dél-koreaiaktól elszenvedett sima 3:0-val véget ért a világbajnokság: a negyedik helyen zártak, ami – figyelembe véve, hogy a sportág zsenijének tartott Jan-Ove Waldner sérülés miatt egy labdamenetnyit nem játszott a vb-n – óriási bravúrnak számít. Már a legjobb négy közé jutásukhoz is olyan szerencse kellett, amilyenhez hasonlóban a magyaroknak egyszer sem volt részük itt Dohában, így aztán a délelőtti és kora délutáni időpont ellenére érthető volt a mulatozásuk: tudván, hogy Karlsson 34, Persson 37, Waldner pedig már 38 éves, biztosra vehető, ez a mostani ennek a nagy svéd generációnak az utolsó – ne feledjük, itt a negyedik helyezett is dobogóra állhat – csapat-világbajnoki érme. Egyébként érdekes módon a Katarban csak a kispadról szurkoló Waldner tűnt a legfelszabadultabbnak és – megerősítvén a róla szóló pletykákat – miként az asztalnál, az italozásban is vezérszerepet vállalt…
A jelek szerint tehát valamiért nem akaródzott nekik otthagyni a 32 fokos meleget, a vizet, a medence-bárt és a koktélokat, ha már nem játszhattak, egy pillanatig sem érdekelte őket, mi történik a világbajnokság színhelyén, az asztalitenisz-csarnokban. Pedig eközben a németek óriási meccsen, Timo Boll parádés produkciójának köszönhetően 3:2-re megverték a svédeket legyőző dél-koreaiakat, így a vasárnap délutáni fináléban ők próbálhatják meg a lehetetlent: elvenni Kínától a világbajnoki aranyérmet.
Amire őszintén szólva nincs sok remény.
Ez a nőknél sem sikerült, pedig ott nem "csak" egy európai csapat tett kísérletet, hanem a nagy Kína kistestvére, Hongkong.
Vagy mondhatnám úgy is: a kínai B-csapat.
A miniállam játékosai ugyanis egytől egyig Kínában születtek, s csak azért kerülhettek Hongkongba, mert "odaát" úgy tartották, nem valószínű, hogy beférhetnek a nagycsapatba, a legszűkebb elitbe. Odaadták hát őket a kistestvérnek, boldoguljanak náluk. Ez a finálé remek alkalom lehetett volna, hogy megmutassák, kár volt róluk lemondani, de hát úgy tűnik, nem véletlenül éppen Tie Ja-nát és társait tessékelték ki a pekingi edzőközpontból: Kínában értenek valamelyest ehhez a sportághoz…
Persze most nem arra kell gondolni, hogy a hongkongi csapat tehetségtelen, "fakezű" játékosok gyülekezete. Erről szó sincs. Csak Kínával szemben bizonyultak könnyűnek, rajtuk kívül a világ bármely válogatottját könnyedén megverik.
Ezért lettek ők a vb-ezüstérmesek.
Persze erről a meccsről is lemaradtak Waldnerék, miként – bár vélhetően ez keltette volna fel legkevésbé az érdeklődésüket – a magyar férficsapat utolsó találkozójáról is. A Szerbia-Montenegró elleni helyosztó tétje a 21. hely volt, ami – valljuk meg – nem sok embert hozott lázba Dohában, kis túlzással még a résztvevőket sem. Legalábbis erre utalt a szerbek összeállítása, hiszen két legjobbjukat, Grujicsot és Karakasevicset nem fárasztották azzal, hogy játszaniuk kelljen, gyakorlatilag a B-csapatukkal álltak ki. A mieinknél Temes Péter edzőnek már nem volt ekkora mozgástere, csupán annyit tehetett, hogy a pénteken a norvégoktól két vereséget begyűjtő Demeter Lehelt pihentette, így maradt a Pázsy Ferenc, Zwickl Dániel, Fazekas Péter trió.
Erről a meccsről igazából sok mindent nem lehet és nem is szabad elmondani, így legyen elég annyi, úgy lett 3:1 ide, hogy 3:0 is lehetett volna, ha Fazekas 2:0-s vezetésénél érthetetlen módon nem idegeskedi el a Markovics elleni meccset. Dühöngött is utána rendesen, s ezt a kitörést az ütője bánta: eltörött… A csapat lendülete viszont egyáltalán nem tört meg, így nem sokkal később már a 21. helyet könyvelhették el a srácok.
Hogy ez jó-e?
Nehéz eldönteni. Ahhoz képest, hogy a válogatott csak az angolok viszszalépése miatt került be 24. kiemeltként a divízió–1-be, s ahhoz képest, hogy a legutóbbi vb-n 22.-ek voltak a mieink, jó. Ám ha felidézzük, hogy pénteken még az sem volt elképzelhetetlen, hogy Pázsyék a feljutást jelentő 13. helyért csatázhatnak… Nos, akkor már van némi hiányérzet a 21. hely hallatán. Látják, ezért volt jó Waldneréknek: nem voltak ott, nem látták, így nem is kell állást foglalniuk.
Bár lehet, hogy mire a mieink befejezték a meccset, már nem is nagyon tudtak volna…

Csapat-világbajnokság, Doha
Férfiak. Az 1-3. helyért. Németország–Dél-Korea 3:1. Az 5. helyért. Hongkong–Ausztria 3:2
A 21. helyért
Magyarország–Szerbia-Montenegró 3:1
Pázsy–Szél 3:1 (10, 6, –10, 5), Zwickl–Milosevics 3:0 (10, 7, 6), Fazekas–Markovics 2:3 (6, 7, –10, –8, –8), Zwickl–Szél 3:1 (5, 2, –7, 5)
Nők. Az 5. helyért. Románia–Németország 3:2
Döntő
Kína–Hongkong 3:0
Csang Ji-ning–Tie Ja-na 3:1 (10, –9, 8, 10), Vang Nan–Lau Suj-fej 3:2 (9, –7, 6, –9, 6), Kuo Jüe–Csang Zsuj 3:1 (–10, 4, 9, 7)
Világbajnok: Kína (Vang Nan, Csang Ji-ning, Niu Csian-feng, Kuo Jüe, Li Csü), 2. Hongkong (Tie Ja-na, Lau Suj-fej, Szong A-szim, Ju Kvok-szi, Csang Zsuj), 3. Japán (Umemura, Fudzsinuma, Fukuhara, Tanigucsi, Hirano), 4. Dél-Korea, 5. Románia, 6. Németország, 7. Oroszország, 8. Magyarország (Bátorfi Csilla, Fazekas Mária, Póta Georgina, Tóth Krisztina. Szövetségi kapitány: Tarján András)