Hiányzó spanyol hidegvér

Néhány csoportban egyértelműbb lett a kép (például az 1., 3. és a 7. kvintettben, ahol kettőre redukálódott a továbbjutásra aspiráló együttesek száma), máshol viszont sokkal nehezebb megjósolni, melyik gárda jut ki egyenes ágon Portugáliába, kinek kell pótselejtezőt vívnia, illetve kik maradnak hoppon. A játéknap meglepetését minden kétséget kizáróan a görögök szolgáltatták, akik Zaragozában mértek csapást Spanyolországra.

Spanyolországban szombaton elsősorban a zaragozaiakra járt rá a rúd, hiszen nem sokkal azután, hogy a város klubcsapata 2–0-ra kikapott a Leganés vendégeként – amiért még legalább egy hétig várnia kell a szurkolóknak az élvonalba jutásra –, a válogatott Görögországot fogadta a Romareda-stadionban, de a mindenki által várt fieszta elmaradt.
Inaki Sáez, a hazaiak szövetségi kapitánya az utolsó pillanatban megkeverte a paklit, és úgy döntött, Marchenát, valamint Valerónt szerepelteti védekező és szervező középpályásként (eredetileg Albelda, Baraja, majd Xabi Alonso, Guti, végül pedig Sergio, Gabri duóról volt szó), így Vicente és Raúl mellé egy gólerős támadót, Etxeberríát tehetett be a Morientes mögött elhelyezkedő támadósorba. A találkozó elején úgy tűnt nem okoz különösebb gondot a spanyoloknak az új felállás, de a helyzetek végén a labda rendre Nikopolidisz keze közt halt el, az első félidő hajrájában pedig jött az igazi hidegzuhany: a tizenhatos vonalától pár méterre a labdát tologató Jannakopuloszt senki sem támadta meg, mire a tar görög kilőtte a bal alsó sarkot.
Ekkor természetesen még a legtöbb spanyol bizakodott, de nem sokkal azután, hogy Sáez mester Joaquínt és De Pedrót is pályára küldte, érezhető lett a feszültség. Főleg a Real Sociedad üdvöskéje járt élen a rossz megmozdulásokban, igaz, a többiek sem tettek hozzá túl sokat a játékhoz. Tíz perccel a rendes játékidő lejárta előtt még a játékvezető is besegített az ibériaiaknak, de mindhiába, mivel Venetidisz kiállítását követően sem rezdült meg a görögök hálója.
"Semmivel sem vagyok megelégedve, főképp az eredménnyel nem. Pedig a labda szinte csak nálunk volt, mégsem tudtuk eredményesen befejezni a támadásainkat, hiányzott a hidegvér a játékosokból a kapu előtti szituációknál. A legjobban mégis az dühít, hogy a görögök gólja elkerülhető lett volna, ha éberebben védekezünk és nem húzzuk annyira magunkra az ellenfelet. Továbbra is a saját kezünkben van a továbbjutásunk, viszont az északírek ellen szerdán kötelező a győzelem” – fejtette ki Sáez kapitány a véleményét.
Kollégája, a vendégeket gardírozó Otto Rehhagel a tőle megszokott módon nem szállt el a győzelemtől. "Megpróbáltuk szolid védekezésen és gyors kontrákon alapuló játékkal meglepni a spanyolokat, és mint az eredmény mutatja, ez sikerült is. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ellenfelünk sokkal erősebb csapat, és ma rossz napot fogott ki. Legközelebb az ukránok ellen lépünk pályára, és ha tudunk meríteni a mai sikerből, akkor van sanszunk, hogy megnyerjük ezt a sorsdöntő mérkőzést” – szögezte le a német tréner.
Ha nem is akkorát, mint a spanyolok, de a németek is botlottak szombaton. A jobbára csak szenvedő Nationalelf Berti Vogts irányításával Skócia otthonában ért el 1–1-et – szinte minden elképzelést nélkülöző futballal. "Ezzel a játékkal nem érdemeltünk volna győzelmet – ismerte el önkritikusan Oliver Kahn, a vendégek csapatkapitánya. – Mulatságos, de csak a skótok egyenlítő gólja után kezdtünk el úgy futballozni, ahogyan az egész meccs során kellett volna. Azt pedig tudomásul kell venni, hogy a gólok mindig hibákból születnek. Figyelem kérdése az egész. Valakinek oda kell állnia a labda elé, és akkor nincs baj.”
Persze, a németek kritikája egyúttal a skótok dicsérete is, hiszen a Tartan Army nem engedte kibontakozni vb-ezüstérmes vetélytársát. "Nagyon elégedettek vagyunk, szó szerint kiharcoltunk egy pontot – vélekedett a honfitársai ellen küzdő Vogts kapitány. – A középpályán megzavartuk őket, emiatt nem tudták felépíteni a játékukat. Pici szerencsével nyerhettünk volna, de az is igaz, hogy a végén a német csapatnak volt két nagy helyzete. A döntetlen igazságos, szerintem a mai a skót futball egyik nagy napja volt.”
Az a ritka eset fordult elő, hogy a Vogts kapitánnyal szemben elő- szeretettel kritikus szigetországi sajtó is méltatta a gárdát. A Sunday Mirror hősöknek titulálta a skót futballistákat, míg a Scotland on Sunday a következőképp összegzett: "Skócia nem szerzett három pontot, mégis győztesnek érezheti magát.”
A németek egyik ősi riválisa, Hollandia viszont időben ébredt, egyórányi semmittevés után nyert Fehéroroszországban, és a 3. csoport élére ugrott. "Legalább pozitív élményekkel gazdagabban mehetünk pihenni – mondta Frank de Boer, akire azért még klubjában, a Barcelonában vár két bajnoki. – Szerintem az volt a baj, hogy túl sokat akartunk futballozni, nem voltunk eléggé célratörőek és agresszívek. Ráadásul ezen a pályán lehetetlen volt rendesen megjáratni a labdát, így területet is alig tudtunk nyerni. Picit későn jöttünk rá, hogy a sokpasszos játékkal itt nem lehet érvényesülni.”
A szombati nap egyik – presztízsszempontból "a” – rangadója dán sikert hozott, a "dinamitok” a skandináv derbin 1–0-ra megverték a norvégokat, és átvették tőlük a vezetést a 2. csoportban. "Lendületes mérkőzés volt, mindkét csapat kiadott magából mindent. Szerdán Luxemburg ellen természetesen három pontot kell szereznünk, de az megnyugtató, hogy már nem rajtunk, hanem a norvégokon van nagyobb nyomás” – vélte a lefújás után Morten Olsen, a hazai együttes szövetségi kapitánya. Nils Johan Semb, a norvégok trénere a lefújás után roppant sportszerűen vette tudomásul az eredményt: "Gratulálok Dániának, megérdemelte a győzelmet, mert picit jobb volt nálunk.”
Dániának, illetve a Bosznia-Hercegovinát megverő Romániának hála, összesűrűsödött a mezőny ebben a csoportban, és akad, ahol ez már túlzó hozsannázáshoz vezetett. Craiován újjászületett a román futball – jár máris az egekben a helyi sajtó a bosnyákok elleni, meglehetősen szürke produkció után elért 2–0-s sikert követően. A Mutu szerencsés gólja révén körvonalazódó, majd Ganea valóban briliáns találata által fölényessé tett román győzelemről szinte valamennyi lap felsőfokokban írt, s elsősorban Mircea Sandut, a szövetség elnökét idézte, aki szerint "lassan-lassan újra jó csapatunk lesz, a tűzpróbán azonban Oslóban eshet át a gárda.”
Sokkal realistábbnak bizonyult azonban Anghel Iordanescu. A románok szövetségi kapitánya olyan ember benyomását keltette, aki a halálos ítélet elől menekült meg, s infarktusos állapotban kommentálta a mérkőzést. "Nagyon gyengén kezdtünk, félénken, önbizalom nélkül – mondta a kapitány, aki a fullasztó meleget hozta fel elsősorban játékosai mentségéül. – Ki kell mondanunk, hogy ez a csapat egyelőre nem mérhető össze a kilencvenes évek aranycsapatával. Elsősorban az olyan egyéniségek hiányoznak belőle, akik vészhelyzetekben képesek egyedül eldönteni egy mérkőzés sorsát.” A szakvezető nem kommentálta Adrian Ilie "duzzogását”, az Alavés csatára ugyanis lecserélésekor mindenki számára érthető, cseppet sem hízelgő tartalmú szöveg kíséretében vonult le a pályáról.
A minden valószínűség szerint a Barcelonába tartó csapatkapitány, Chivu Iordanescunál jóval "engedékenyebb” volt csapattársaival szemben. "Azt hiszem, az adott körülmények között sikerült megmutatnunk, hogy a fiatal generáció is hordoz értékeket – mondta a hátvéd. – Oslóban minden megteszünk, hogy nyerjünk, s erre képesnek is érzem a csapatot.”