Utánpótlás: A gyerekeké az elsőbbség

A nemsokára első születésnapját ünneplő Nemzeti Labdarúgó Akadémia nemcsak azzal kíván új színfoltot hozni a magyar labdarúgás nem mindig csillogó palettájára, hogy egységes rendszerbe foglalja, és a közpénzek felhasználásaihoz illően ellenőrizhető és átlátható rendszerben finanszírozza a fiatalok labdarúgását, hanem az üzleti szféra bekapcsolásával a XXI. század sportja kihívásainak is igyekszik megfelelni.
Az NLA mindezt átgondoltan, tervszerűen teszi: mire csütörtökön megszervezhette Magyarország legnagyobb vállalatainak vezetői, illetve marketing-szakemberei részvételével az üzleti típusú támogatók a gyermeklabdarúgásban című konferenciát, már több, a részpiac legjobb szakemberei által elvégzett közgazdasági, valamint szociológiai kutatás segítette munkáját.
Ezek eredményeként is elmondható, hogy a kisgyermekekben, illetve a fiatalokban változatlanul jelentős az igény a futballra, és, ha a gyerekek valamit ekkora létszámmal, ennyire szeretnek, annak komoly üzenete van a célcsoportot figyelő, termékeiket, szolgáltatásaikat értékesíteni kívánó cégek felé.
A konferencia felett védnökséget vállaló, a megnyitó előadást tartó dr. Jánosi György gyermek-, ifjúsági és sportminiszter is azt emelte ki: az új sportkormányzat kiemelkedően fontosnak tartja a gyerekek, a diákok sportolását, és ehhez biztosítja is a programok folytatásához szükséges költségvetési forrásokat, vitathatatlanul szükséges az üzleti szféra részvétele a finanszírozásban. Amint azt a miniszter kiemelte: a cégek, vállalkozások által biztosított többletforrások ahhoz is nagyon fontosak, hogy a sportolásban valódi esélyegyenlőség teremtődjön, a sport (a felszerelések megvásárlása, a tagdíjak fizetése) ne legyen a tehetősebbek kiváltsága.
Kovács János, a Nemzeti Labdarúgó Akadémia ügyvezető igazgatója bemutatta a résztvevőknek a gyermeklabdarúgás, és ezen belül az iskolai futball hazai rendszerét, meggyőzve a cégek képviselőit, hogy a támogatások valóban átlátható, nyomon követhető rendszerhez érkeznek. Az NLA első embere az Akadémia által készített szociológiai kutatás eredményeire hivatkozva mondta el, hogy a fiúk ötven százaléka szeretne még többet focizni, mint amennyire most lehetősége van, és ugyanez az arány a lányoknál is eléri a húsz százalékot: ez 140 ezer kislányt jelentene!

Amikor a gyermeklabdarúgás fejlesztéséről, a sport nevelő, közösségformáló, szocializáló hatásairól beszélünk, fontos kiemelni, hogy a labdarúgás – már gyermekkorban is – mindkét nem sportága. Az elmúlt években Európában, illetve a kontinensen belül az Európai Unió országaiban számos olyan nagy fejlesztési program kezdődött meg, amelynek célja a nők valódi társadalmi egyenlőségének a megteremtése. Ezeknek a fejlesztési programoknak – elsősorban az olimpiai mozgalomban, a sportvezetőképzésben és a labdarúgásban – nagyon fontos területe a sport. A Nemzeti Labdarúgó Akadémia hasonló célból indított önálló részprogramot a leány labdarúgás fejlesztésére – felismerve azt a kölcsönhatást, amely szerint nem csak a lányoknak van szüksége a sportra.
A sportnak legalább akkora szüksége van – versenyzőként, edzőként, vezetőként, de akár szurkolóként, anyaként, vállalatvezetőként, vagy marketing-szakemberként – a nőkre.
Mindez mutatja azt is, hogy a rendszernek bőven vannak még tartalékai.
Kovács János szemléletes példával bizonyította be, hogy a részpiac iránt érdeklődő cégeknek mennyivel kedvezőbb (azaz költséghatékonyabb), ha a Nemzeti Labdarúgó Akadémia által működtetett versenyrendszerek többletfinanszírozásában vállalnak szerepet, annál, mintha saját partizánakcióba kezdenének.
Az NLA ügyvezető igazgatójának szavaira kitűnően rímelt Kassay Lili előadása: a közgazdász szakértő a hallgatóság, azaz a cégvezetők, marketingszakemberek "nyelvén” mondta el, hogy nem csak azoknak kínál lehetőséget a gyermekfutball támogatása, akik elkötelezett mecénásként biztosítanak többletforrásokat, hanem azoknak is, akik saját vállalkozásuk érdekében a hasznot keresik.
Kassay Lili prezentációjában felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy a labdarúgásban – talán sokak viselkedésével ellentétesen – mennyire heterogén a célcsoport: itt az is megtalálhatja a számítását, aki a legkisebbek "kegyeit keresi”, az is, aki a nagyobb gyerekekre, vagy a majdnem felnőttekre kíván fókuszálni, de az is, aki a szülőkhöz, vagy a pedagógusokhoz szeretne eljutni. A közgazdász fontosnak tartja kiemelni, hogy a Nemzeti Labdarúgó Akadémia garanciákat is kínál azoknak, akik üzleti kapcsolatba lépnek vele. Ezek a garanciák elsősorban arra vonatkoznak, hogy a programok finanszírozása biztosított, szó sem lehet "bebolondításról”, vagy "ígéretléggömbökről”, tehát aki például egy brand építésére vállalkozik, nyugodtan választhatja eszközül a futballt. De hasonlóan fontos, hogy az iskolai gyermeklabdarúgás rendszerét a korrekt szerződések jellemzik: mindez elsősorban azért fontos, hogy aki pénzt ad, az annak útját követni tudja. A harmadik fontos garancia az értékarányosságot jelenti: ez is fontos ahhoz, hogy a cégek jó helyen tudják a pénzüket.
Kassay Lili előadásának egyik legizgalmasabb része az volt, amikor – összhangban a reklámtörvény meglehetősen szigorú, a gyermekekre, az oktatási intézményekre vonatkozó szabályozásával – arra mutatott be példákat, hogy a cégek, vállalkozások miként tudnak úgy megjelenni az iskolai futballban, hogy az ötletes, izgalmas, újszerű – ugyanakkor a jogszabályoknak is megfelelő, hatékony lehet. A falra festhető graffitiktől a megállótáblákig, a palánktól a pályafestésen át a molinókig roppant széles a paletta, és a legtöbb esetben nem is csak drágán legyártható, különleges kivitelű reklámtermékekről van szó.
Így végül az államot – vagy, ha úgy tetszik valamennyiőnket – képviselő Nemzeti Labdarúgó Akadémia, a mecénás, és az üzleti típusú támogató olyan együttműködést alakíthat ki, amelyben minden fél jól jár – de legjobban szemünk fénye, a gyerek.
És tényleg ez a legfontosabb.