Enge átvette a vezetést

Véget ért a Formula–1-es időmérő edzés és a közönség nagy része a helyén maradt. "Végre!” – sóhajtott fel valaki. Végre rájöttek az emberek, hogy a Formula–3000-es versenyek legalább annyira izgalmasak – ha nem izgalmasabbak – mint a Formula–1-esek. Igaz, ezeknek a fiúknak a többségét még nem ismeri a világ, de néhány éven belül sokan közülük már a száguldó cirkusz tagjai lesznek.
Szóval a közönség maradt, a "háromezresek” jöttek – és igazán emlékezetessé tették a szombat délutánt. Volt itt látványos előzés, borzalmas borulás és lökdösődés – szóval minden, amitől egy autóverseny igazán érdekes tud lenni.
Az ausztrál Nguyen mindjárt az első kanyar előtt gondoskodott arról, hogy senki se unatkozzon: a rajt után nem sokkal megpördült, úgyhogy a társai nem győzték kerülgetni. Az élen állók megléptek: Enge, Toccacello, Pantano sorrendben száguldottak eszeveszetten. A második helyen álló olasz a harmadiktól a hatodik körig szorongatta az éllovas Engét, ám azután lemaradt, és inkább a "lassan járj, tovább érsz” taktikát választotta. Persze, annyira azért nem volt lassú, hogy a második helye veszélybe került volna, bár attól nem kellett tartania, hogy a mögötte jövő esetleg elkezd heveskedni és kilöki, hiszen a harmadik helyen csapattársa, Pantano közlekedett.
Ôk hárman teljesen nyugodtan köröztek, hátrébb azonban hatalmas pozícióharc alakult ki. Patrick Friesacher és Ricardo Sperafico kétszer előzte oda-vissza egymást két kanyaron belül, bizonyítván, hogy ha nagyon akar az ember, a Hungaroringen igenis lehet előzni. Az osztráknak azonban ezután sem lehetett egy nyugodt pillanata sem, mert közben Monteiro kezdte el támadni nagy lendülettel.

A két fiú addig kakaskodott egymással, amíg Monteiro hátulról nekicsattant Friesacher kocsijának és elveszítette az első terelőszárnyát. Ezt használta ki Baumgartner Zsolt, aki ügyesen kibújt a pórul járt portugál mellett, és máris a tizedik helyen autózott.
És ezzel még nem volt vége a látványos akcióknak. Az ötödik helyért folyó parázs csatának az lett a vége, hogy Pizzonia bebújt Haberfeld mellé, aki ezt nem vette észre, összeütköztek és Haberfeld hármat fordult oldalirányban és egy felet még hosszában is. Ráadásul az aszfalton "leparkoló” Pizzoniába még a mezőny hátsó részéből is belecsúsztak ketten, úgyhogy be kellett küldeni a pályára a safety cart. Mindez négy körrel a leintés előtt történt, úgyhogy mire letakarították a pályát, már csak egy kör volt hátra. Azalatt pedig már nem történtek csodák, mindenki tartotta a pozícióját a pontszerző helyeken.
"Reménykedtem benne, hogy a többiek forrófejűek lesznek és hibáznak az utolsó körben – vallotta be Baumgartner. – Nem így történt, mindenki inkább a józan eszére hallgatott. A nyolcadik hely nem rossz, de továbbra is a pontszerzés a célom, úgyhogy nem vagyok teljesen elégedett. Az mindenesetre nagyon jó, hogy végig tudtam menni, mert a tapasztalatok mindig jól jönnek. Az autó a verseny első felében nem volt túl jó, a másodikban azonban már gyorsabb volt, mint a többieké, csakhát akkor meg már Friesacher feltartott. A nehezén túl vagyok, a vasárnap délelőtti Formula–1-es Jordan-teszt inkább csak pszichésen lesz nehéz, de remélem, megállom a helyem.”
A cseh Enge egyébként a rajt-cél győzelmének köszönhetően átvette a vezetést az összetettben a szombaton negyedikként célba érő Bourdais-tól, és ezzel nagy lépést tett a bajnoki cím felé. Nem mintha a két pontnyi előny olyan sok lenne, de a hátralévő két pálya – Spa és Monza – nagyon fekszik a Formula–1-et is megjárt versenyzőnek.