Talán ledőltek a lélektani gátak

Ha csak az Ostsee-stadionban kellene futballozni, akkor a Hansa Rostock számára már most lehetne garantálni a biztos bentmaradást, mi több, talán Armin Veh vezetőedző titkos álmát, az egy számjegyű helyezést is. De mint tudjuk jól, a Bundesligában tizenhétszer idegenben is fel kell lépnie, ez pedig együtt jár azzal, hogy igencsak megszaporodhatnak a keletnémet gárda gondjai. Hogy miért írjuk mindezt? Mert a Hansa 2002-ben eddig egyetlen pontot sem tudott szerezni a Rostock tábla túloldalán. Így pedig nem meglepő, ha egy, a kiesés elkerüléséért küzdő csapatnál az utolsó pillanatig rezeg a léc. Igaz, eddig még senkinek sem kellett fizetnie a hibákért.
És ha a szakvezetőn múlik, akkor már nem is lesznek ilyen jellegű "balesetek”. Veh a nyári szünetben a saját kénye-kedve szerint átalakíthatta a keretet – "Talán ezzel sikerült ledöntenem minden lélektani gátat”, hangzott az indoklás –, megvált tizenhárom játékostól, hozott helyettük kilenc újat, és az ő segítségükkel megpróbált kialakítani egyfajta közönségcsalogató stílust. A skandináv légióra építő együttes – a keretben Jakobsson, Arvidsson, Prica, Lantz, Persson és Wibran személyében hat svéd található – cseresora sem rossz, legalábbis a közelmúltban megszokottnál feltétlenül erősebb, így csak egyetlen nyitott kérdés maradt. Hogyan tud egy olyan csapat szórakoztatóan futballozni, amelyiknek a legerősebb kezdőcsapatában hat védekező típusú labdarúgó található?