Dél-amerikai invázió Párizsban

"Párizsban vagyunk, ahol mindig a csúcsok irányába szokás kijelölni az útvonalat, következésképp én sem fogom azt mondani, hogy az élvonalban maradásért lépünk pályára” – támasztja alá a bevezetőben már érzékeltetett, az edzőre és a játékosokra jelentős terhet rakó, ugyanakkor kiválóan motiváló nagyravágyást Luis Fernandez, a Paris Saint-Germain edzője.
Vele kapcsolatban tulajdonképpen már az is meglepetés, hogy továbbra is ő vezeti a fővárosi csapatot. Most nem is a francia szövetségi kapitányi poszt körüli nyári tülekedésre gondolunk, hiszen Fernandez, amint bedobták a nevét a jelöltek között, rögvest kijelentette: a poszt rengeteg tapasztalatot követel betöltőjétől, ő a maga részéről ötvenéves kora előtt még csak gondolkodóba sem esne, ha esetleg felkérik, meg különben is, a szövetségben jó néhány olyan ember dolgozik, akivel ő nem kíván közelebbi munkakapcsolatba kerülni. Az egykori Európa-bajnok és vb-bronzérmes középpályás utóbbi megállapítása szorosan összefügg azzal a féléves – a bajnokság elején még érvényben lévő – eltiltással, amivel az idén sújtották túlságosan heves reklamálásai, "bűnös összefonódásokról” szóló sajtónyilatkozatai miatt. Sokan jövendölték, Fernandez nem nyeli le a halmazati büntetést, és kivonul a francia futballból, de nem így történt – talán éppen a sokra hivatott játékosállományban rejlő lehetőségek bírták maradásra…

Könnyen lehet például, hogy most nyílik utoljára alkalma arra, hogy Ronaldinho edzője legyen. A világbajnokságon nyújtott teljesítménye láttán elitcsapatok csordája üldözi az 1980-ban született brazilt, aki azonban a hírek szerint hajlik arra, hogy még legalább egy esztendőt Franciaországban töltsön, mielőtt nagyobb kalandot keresne, és, mondjuk Manchester felé venné az irányt. Egyébként akármennyire is szüksége van Fernandeznek a brazil labdaművészre, akármennyire is imádják őt a szurkolók, a fővárosi klub vezetőiben is megfogalmazódott a kérdés: feljebb srófolható-e Ronaldinho értéke úgy, hogy csapata nincs ott hétről hétre a legfontosabb fociporondon, a Bajnokok Ligájában? Nem lenne jobb máris eladni? Más gazdasági számítások – például azok, amelyek szerint több százezer, "Ronaldinho” feliratú PSG-mezt lehet értékesíteni a következő évadban – segítettek elhessegetni a kétségeket.
Ronaldinho mindenesetre visszatért a brazil hagyományait (Raí, Ricardo) szépen ápoló Párizsba, ahol világbajnoknak járó tisztelettel és szeretettel köszöntötték. Edzője tervei szerint a jobb oldalon ő, a balon pedig honfitársa, Andre Luiz táplálja majd a párizsi rohamokat. Fernandez már spanyolországi edzősködése idején felfigyelt André Luizra, aki a legutóbbi idényt Marseille-ben töltötte. A párizsi vezetők alig hittek a szemüknek, amikor az OM nem marasztalta a technikás brazilt – nosza, ők lecsaptak rá azonnal! Egyébként nem ő az egyetlen új brazil a fővárosi csapatban: az "új Roberto Carlosként” beharangozott, a védelem jobb és bal oldalán egyaránt bevethető Paulo César öt évre szintén a PSG-hez igazolt. Az eddig a Fluminensében játszó, 25 éves védőt Scolari kapitány is tesztelte, de végül nem vitte magával a világbajnokságra.

"Csak az számít, hogy a csapat nyerjen. Ha ehhez az kell, hogy tizenegy brazil és argentin futkosson a pályán, akkor én tizenegy brazilt és argentint állítok be” – igazította útba Fernandez a dél-amerikai légiósok nagy számát firtató újságírókat. Fájdalom, a lehetőség egyelőre elméleti, hiszen a brazil Aloisiót, valamint a három argentint – a most vett csatárt, Martin Cardettit, valamint a két védőt, Gabriel Heinzét és Mauricio Pocchettinót – is beszámítva még csak heten vannak. Pochettino egyébként külön szám: Fernandez egy nyilatkozatában jelezte, hogy a vb-n is látott loboncos, kemény és jól fejelő védő klónozásával egy életre megoldódnának a párizsi összeállítási gondok. Ezek után nincs miért csodálkozni azon, hogy a francia fővárosban mindössze másfél éve játszó Pocchettinót edzője máris csapatkapitánnyá ütötte.

Az eddigiekből kiviláglik, hogy nem sok franciának lesz alkalma rendszeresen bekerülni a fővárosi csapat kezdő tizenegyébe. Fernandez úgy hozta a csapatba a ghánai Alex Nyarkót, mint "az ő Patrick Vieiráját” – márpedig a kiváló labdaszerző, kőkemény Vieirát a francia válogatottból sem szokás kihagyni. Bartholomew Ogbechét a tehetsége tarthatja a kezdő tizenegy közelében, az ő révén Okocha távoztával is lehet nigériai erőforrása a gárdának. A PSG-s játékosok közül a spanyol Cristóbal vett részt a legtöbb bajnokin az előző idényben (32), a portugál Hugo Leal húsz, a marokkói el-Karkuri tizenöt felett teljesített – mit mondjunk még? A hazaiak közül a két kapusnak, Alonzónak és Létizinek, a középpályás Déhunek, valamint a csatár Fiorésének lehet a legnagyobb esélye arra, hogy megtörje a részben EU-útlevéllel is rendelkező külföldiek hatalmát.
Végül már csak az a kérdés, hogy a félig-meddig eladásra kínált klub hogyan bírja majd a szépnek álmodott menetelést? A párizsi vezetők szerint nincs ok aggodalomra, nincs szó azonnali, kényszerű áruba bocsátásról, ha pedig mégis tulajdonoscserére kerülne sor, jönnek majd a jobbnál jobb ajánlatok, lám, tessék nézni az új mezszponzorral, a Thomsonnal kötött szerződést. Szóval, kedves focista urak, tessék csak nyugodtan rúgni a labdát és megnyerni a bajnokságot!


Ôk is készülnek

RENNES
A bretonok az egymást követő harmadik idényben ragadtak meg a táblázat második felében, így egy évvel Paul Le Guen után Christian Gourcuffnek is fel kellett állnia a kispadról. A két breton kötődésű szakember után egy pireneusira, Philippe Bergeroóra (képünkön), az egykori kiváló kapusra vár a feladat, hogy véget vessen a rossz sorozatnak. Bergeroo a PSG-nél rövid ideig már dolgozott élvonalbeli vezetőedzőként, de 2000 telén megbukott, és ez olyan keserű emléket hagyott benne, hogy több mint egy évig nem vállalt edzői munkát. Az idén januárban a japán válogatottnál, Philippe Troussier stábjának tagjaként tért vissza a pálya szélére, hogy felvérteződjön az újabb kihívásokra. Rennes-ben magasan van a léc, és Bergeroo nem mondhatja, hogy új főnökei nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy a csapat végre át is vigye azt. Ugyan a 2001–02-es kiírásban legtöbbet foglalkoztatott rennes-i futballista, a brazil Severino Lucas is ott volt a sok távozó között (visszatért a Cruzeiróba), az újonnan érkezettek tábora erősebbnek tűnik. A dél-amerikai vonal életben tartását a Sturm Graz és a Galatasaray BL-meccseiről ismert uruguayi középpályás, Andres Fleurquín, valamint az argentin védő, Gabriel Loeschbor szerződtetése jelzi. Kelet-Európából egy bolgár csatár, a 2000–01-es idényben hazája legjobbjának választott Georgi Ivanov, valamint a Sparta Praha kapusa, Petr Czeh költözött Bretagne-ba. A fiatal cseh hálóőr már BL-meccseken is edződött, a tavaszi utánpótlás Eb döntőjében pedig éppen a franciák szemét védte ki.

SOCHAUX
A legutóbbi idényben négy csapat delegált két játékost a France Football osztályzatai alapján összeállított "év csapatába”: az ezüstérmes Lens, a bronzérmes Auxerre, a Ligakupa-győztes Bordeaux – és a Sochaux. Az új idényre készülve ebből annyi fontos, hogy az "oroszlánoknak” mind a csatár Pierre-Alain Frau-t, mind a középpályás Benoit Pedrettit sikerült megtartaniuk! Az újonc létére kiválóan szereplő kelet-franciaországi csapatnak a két Fernandez távozása jelent vérveszteséget: a kapus Vincent Strasbourgba, az edző Jean Metzbe igazolt. Az edzőváltás ugyanakkor zökkenőmentesnek ígérkezik, hiszen a Guingampból érkezett Guy Lacombe nagyjából ugyanazokat az elveket vallja, mint Fernandez, ami nem csoda, hiszen az 1984-es olimpiai bajnok annak idején több évet játszott Fernandez keze alatt, és az idős mestert azóta is mentoraként tiszteli. A friss igazolások listájára pillantva, rögtön látszik, hogy a csapat kihasználta a svájci határ közelsége nyújtotta lehetőségeket: a svájci Lonfat, valamint a nigériai Wilson Oruma az előző idényben a genfi Servette alkalmazottja volt. Bár az UEFA-kupa főtáblájára kerülést nem tűzték ki célul a vezetők, a csapat áthámozta magát két ellenfelén, és még áll az Intertotó-kupában.

TROYES
A totózókat nyáron mesterségesen lélegeztető sorozatban versenyben van még a Troyes is. Az ESTAC – híven a mai "kiscsapat-bemutatónk” hagyományaihoz – szintén új edzővel vág neki az idénynek, és e klub vezetői is remélik, hogy a váltóbot nem pottyan majd le a harctérre. A bizakodásra az ad okot, hogy mind Alain Perrin, az eddigi edző, mind Jacky Bonnevay, az utód nagy csapatépítő hírében áll: az előbbi a negyedik vonalból emelte az elsőbe (és az UEFA-kupába) a Troyes-t, az utóbbi pedig a harmadosztályból kis híján szintén az elsőbe repítette a Beauvais-t. Az őket ismerők szerint a két tréner között talán annyi a különbség, hogy a vaskezű Perrinnel ellentétben Bonnevay közelebb engedi magához a játékosokat (azért már ő is kimutatta a foga fehérét, amikor a Marseille-be távozó Perrint követni szándékozó svájci válogatott Fabio Celestinit, elnökével is szembeszállva "röghöz kötötte”, amíg lehetett). Mindazonáltal Perrin elköltözésével lezárult egy hosszú, kilenc esztendős szép korszak a Troyes történetében. Elment a csatár Boutal és Patrice Loko, a középpályás Bonnal, valamint a svéd válogatott védő, Michael Svensson, miközben az érkezők között csak alsóbb osztályban edződött futballistákat találunk. Igaz, az eddigi is Bonnevay keze alatt játszó két védő, Gael Sanz és David Vairelles, valamint az Istres színeiben 16 gólt vágó Nassiam Akrour ott volt a másodosztály legjobbjaiból, a France Football osztályzatai alapján összeállított "év csapatában".