Hajdú B. István: Egyetlenegy dolgot szeretnék még, a magyar válogatottat világbajnokságon látni

Hajdú B. István nem rangsorolta a legemlékezetesebb pillanatokat, hanem kronológiai sorrendben haladt. A nyári Európa-bajnokság kapcsán a skótok elleni 1–0-ra megnyert mérkőzésről esett sok szó, először Varga Barnabás sérüléséről, majd Csoboth Kevin góljáról.

„Egy ilyen sokk után a mérkőzés folytatódik, és a tét ugyanaz, meg kell nyerni a mérkőzést – mondta a kommentátor Varga Barnabás esetéhez kapcsolódóan. – Az utolsó negyedórában elindul egy őrült meccs, ahol már nem foglalkoznak azzal a játékosok, hogy gólt kapnak-e. (...) A hosszabbításban az ellenfél rúg szögletet, ami potenciális gólveszély, de annyira nem tudja az ellenfél, hogy mi van... Én látom, amit a nézők nem, hogy Sallai Roland ott áll a félpályánál, és a skótok nem értik, miért nem megy vissza védekezni. Akkor valakit ott hátrahúznak, de láthatóan zavarodottak, majd bejön a labda, Ádám Martin blokkol, és a többi már történelem. A vége egy gól, ami katartikus pillanatot jelent. Van egy amerikai mondás, mely nagyjából úgy szól, hogy »mindenki tudja, hol volt és mit csinált a Kennedy-gyilkosság idején«, s ez egy picit erre a magyar–skótra is igaz. Ezt a találkozót valamilyen módon mindenki átélte, vagy nézőként, vagy kommentátorként... Tulajdonképpen ketten, mert mellettem ült Ujvári Máté is, akinek szünnapja volt, és átjött erre a mérkőzésre, örömében pedig akkorát csapott az asztalra, hogy azt hittem, eltörik. Én is üvöltöttem, mint az őrült, hogy »Kevin, Kevin!«, de kommentátorként az embernek kicsit kontrollálni kell magát, és formálni a közvéleményt, hogy ezzel az eredménnyel még sehová sem jutottunk.”

Az 55 éves sportújságíró ezt követően az olimpiáról, július 28-áról beszélt. Szóba került a Magyarország–Franciaország férfi vízilabda-mérkőzés, valamint a Magyarország–Brazília női kézilabda-összecsapás Simon Petra győztes góljával, illetve a Fucsovics Márton–Rafael Nadal teniszmeccs is. Ezt követően visszatért a magyar futballválogatotthoz, s elmondta, mire vágyik leginkább.

„Egyetlenegy dolgot szeretnék még, a magyar labdarúgó-válogatottat világbajnokságon látni. Nem is baj, ha nem közvetítem, csak legyünk ott. Az elmúlt harmincvalahány évben, amióta űzöm ezt a foglalkozást vagy hivatást, megtanultam, egészen más, ha valaminek aktív résztvevői vagyunk, mint kívülről nézni. Én voltam futballvébén, és annál jobb döntő nem kell, mint amilyen Katarban az Argentína–Franciaország volt. Ám el tudnék képzelni 2026-ban egy Magyarország–Peru meccset például San Franciscóban, de lehet Togo is az ellenfél, teljesen mindegy, kivel játszunk. Ha az ember közvetítheti is, az nyilván nagy élmény. A legutóbbi vébé, amelyiken ott jártunk 1986-ban, még nem voltam riporter, csak szurkoló. Tudom azt, hogy készültünk arra a világbajnokságra, ami ugyan nagy csalódás volt, de visszasírom. (...) Jó lenne 2025-ben egy novemberi napon azt kiáltani, hogy »40 év után ott leszünk a focivébén«” – árulta el a sportriporter.

A teljes beszélgetés