A pszichológus én vagyok!

Noha tegnap délben azzal a szándékkal foglaltunk helyet az Andrássy úti intézményben, hogy - ha már péntek - afféle hétköznapi eszmecserét folytatunk Magyaroszág szövetségi kapitányával, a szokásához híven elegáns szakember átírta a forgatókönyvet: belelendült, mint anno a pályán, mondjuk az 1990-es olaszországi világbajnokság keretében rendezett Jugoszlávia elleni csoporttalálkozón, amikor a saját térfeléről indulva kicsezelett mindenkit, aki csak az útjába került, s úgy vágta a rivális kapujába a labdát. Végül is ennyi a magyarázata annak, hogy az alábbiakban például nem olvashatnak arról, Lothar Matthäus szerint milyen az idei bajnokság színvonala, vagy hogy mit vár a Vasas és a Honvéd szombat esti pesti derbijétől. Ellenben kiderül, hogy a trénernek számos olyan problémával kell megküzdenie, amellyel nem is számolt…

Amikor a szövetségi kapitány kiált ébresztőt

- Dolgozunk, igyekszünk javítani azon, amin lehet, de nem hagyhatjuk figyelmem kívül: a németországi, az olaszországi vagy éppen az angliai körülmények össze sem hasonlíthatóak a magyarral - vágott a közepébe a nemzeti együttes élén tíz hónapja dolgozó szakvezető. - Szavaimat alighanem alátámasztják az Újpest és a VfB Stuttgart UEFA-kupa-párharcán látottak, azon a két meccsen lemérhettük, hol is tart a magyar foci a némethez képest. Hozzáteszem, sokszor bizony a másutt meglévő, Magyarországon viszont csak megálmodott feltételek hiánya eredményezi ezt a különbséget. Mindezt egyébként azért mondom el, mert ez természetesen az én feladatomat is nehezíti, abban a három-négy napban, amit a mérkőzések előtt a játékosokkal együtt tölthetek, gyakorlatilag lehetetlen pótolni a klubokban elmulasztott munkát. Nekem elsősorban az lenne a dolgom az edzőtáborozások során, hogy pszichológiailag felkészítsem a gárdát.

- Ehelyett…
- Ehelyett más gondokkal találom szemben magam. Például azzal, hogy akik a válogatottban szóhoz jutnak, azokat elvben egyáltalán nem kellene motiválni, és mégis, néha azt tapasztalom: egyeseknek azért fontos a meghívó, mert így hazajöhetnek, s találkozhatnak a családtagokkal meg a haverokkal…
- Egyszerű a megoldás: ne válogassa be az érintetteket.
- Biztos lehet benne, a Málta elleni novemberi világbajnoki selejtezőről lemaradnak majd néhányan. Az érintettek utolsó figyelmeztetésként is felfoghatják akár: ébredjenek fel, mert ha így folytatják, nem sokáig lesz keresnivalójuk a profi labdarúgás világában!
- Neveket, ha kérhetnénk.
- Azt hiszem, ez "belügynek" számít. De ha figyelmesen végigböngészik majd a keretet, az támpontot nyújthat… Nem árt ugyanakkor leszögezni: a "behúzott kézifékkel" futballozók nem engem csapnak be, hanem magukat. Hiszen nem értem játszanak, hanem önmagukért, no és a hazájukért. Félre ne értsenek, mindössze egy-két ilyen focista akad, a többségre egy rossz szavam sem lehet. Sőt, Gera Zoltánt és Torghelle Sándort ki is emelhetem: az a mentalitás, ami a válogatottban őket jellemzi, vihet minket előbbre. Holott emlékszem, sokan gyakorlatilag kinevettek, amikor Torghellét beraktam az együttesbe, aztán tessék, remek teljesítménye egy minden szempontból első osztályú angliai szerződést eredményezett. A baj az, hogy csak ritkán kap lehetőséget a Crystal Palace-ban…
- Speciel nem egy légióstársa jár hasonló cipőben.
- Lát ráncokat a homlokomon? Mert emiatt láthatna… A már említett Torghellén kívül Dárdai Pál, Szabics Imre, Fehér Csaba vagy éppen Bodor Boldizsár is jobbára kispados, ez pedig akarva-akaratlanul is kihat a válogatottban nyújtott produkciójukra. Ezzel szemben nézzük meg az együttes védelmét, akik a hátsó alakzatot alkotják, egytől egyig idehaza szerepelnek. Az jó, hogy játszanak, az viszont rossz, hogy hiányzik belőlük a nemzetközi rutin. Mert azt a saját tapasztalataim alapján mondhatom: rutin nélkül esélyed sincs a komolyabb megméretéseken. ---- - Melyik a rosszabb: itthon játszani vagy külföldön cserének lenni?
- Maradjunk annyiban, a válogatott szempontjából egyik helyzet sem ideális.
- Ma már pesszimista?
- Úgy nézek ki? De miért is lennék borúlátó? Azért, mert vereséget szenvedtünk a horvátok és a svédek otthonában? Ne feledjük, a két favoritról van szó, tőlük nem szégyen kikapni.
- Még három nullára sem?
- És? A Valencia a múltkor egy ötöst kapott az Intertől! Jó, aláírom, az eredmény nem szép, azonban azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy a nagy különbségű vereségeket javarészt magunknak köszönhetjük. Zágrábban, majd pedig Stockholmban is elkövettünk olyan hibákat, amelyeket a nemzetközi szinten könyörtelenül kihasznál a rivális. Na, vissza is kanyarodtunk a rutinhoz, illetve annak hiányához…
- A csapatban mégis egyre több a tapasztalatlan fiatal.
- Mert ez a jövő útja. Kérdem én: mi lesz a magyar focival, ha nem adunk esélyt az olyan tehetségeknek, mint Huszti Szabolcs, Juhász Roland vagy Torghelle Sándor? Azt vallom, kockáztatni kell, mert anélkül nem érhetsz el sikert. Kockáztatni kell, még akkor is, ha benne van a pakliban, hogy pofára eshetsz… Egyébként járhattuk volna a régi utat is, ha kizárólag a múltra, a nevekre tekintettel állítjuk össze a válogatott névsorát. Csakhogy, és ezt minden fórumon hangoztatom, a múltból nem lehet megélni. Ha a neveket venném figyelembe, még mindig Puskás Ferenc lenne a csapat kapitánya…

Ha a szív ésszel párosul, van esély

- Ha legközelebb Máltán nem nyer az együttes, az lesz a nagy pofára esés.
- Természetesen győzni akarunk. Igaz, Horvátországban és Svédországban is győzni akartunk… Ami engem illet, nem aggódom, ha olyan játékosok lépnek majd pályára, akik egyszerre játsszák szívvel és ésszel a futballt, akkor nyerünk.
- Annyiszor beszélt már a motivációról, a mentális felkészítés fontosságáról, hogy felmerül az emberben: nem gondolt arra, hogy pszichológust kerítsen a csapat mellé?
- Nem! Ha én nem tudom a győzelembe hajszolni a futballistákat, ha én nem tudom elhitetni velük, hogy kijuthatnak a világbajnokságra, akkor senki. Más szóval: a pszichológus én vagyok! ---- Két hete merült fel először, hogy Sepp Maier szerepet vállalhat a magyar labdarúgásban. A német válogatottól elbocsátott, a Bayern Münchennél a mai napig foglalkozott kapustréner Lothar Matthäus hívására érkezne Budapestre, de hogy egészen pontosan milyen feladatai lennének, az még nem tisztázódott. Meglehet, nem is lesz szükség a tevékenységi kör leírására…
"Azt hittem, egy Maier kaliberű szakember foglalkoztatása feldobja a szakembereket, ehelyett szinte mást sem hallok, hogy »na, még egy külföldi…«. Mondja ezt például az a Détári Lajos, aki légiósként hosszú éveken át kereste a pénzét Németországban, Görögországban vagy Olaszországban - értetlenkedett a kapitány. - Különben is, mutassanak nekem egy országot, ahol nem dolgoznak külföldiek… Holott tanácsaival, szakértelmével Sepp bizonyára nagy hasznára lenne a magyar labdarúgásnak, de ha a futballtársadalom ennyire elzárkózik az efféle segítségnyújtástól, akkor azt talán felesleges is erőltetnem…" ---- A Bild megszellőztette, a Nemzeti Sport rákérdezett: Lothar Matthäus lesz a Holger Fachtól elköszönő Borussia Mönchengladbach új edzője?
"Nem!" - érkezett a tömör válasz az érintettől. A valamivel hosszabb pedig így szól: "Az elmúlt hónapokban már hozzászoktam ahhoz, hogy időről időre bedobják a nevem valamelyik klubnál. Ez egyfelől érthető, hiszen valamivel meg kell tölteni az újságot, másfelől viszont felesleges, mivel úgyis tudja mindenki, hogy 2005. december végéig szerződés köt a Magyar Labdarúgó-szövetséghez. Úgyhogy erről ennyit."