A helység rabul ejtő szelleme

Miután a feltehetőleg viking felmenőkkel büszkélkedő Erik hoszszas kutatómunkával feltárta a múltat, kerek egy évtizeden keresztül íródó krónikájában 1332-ben tárta a nyilvánosság elé, hogy Stockholm városát szerinte 1252-ben alapították, mégpedig bizonyos Birger Jarlnak köszönhetően. Mivel állítását azóta sem tudta megcáfolni senki, Svédországban ma is kötelező olvasmánynak számít ez a históriáskönyv, amely arról is beszámol, hogy a már-már megszámlálhatatlan híddal összekötött település, hiába épült szinte a vízre, nem egy tűzvészt volt kénytelen átélni. Az 1634-ben fővárossá ,,koronázott" kereskedelmi központ valójában a XVII. században öltötte fel azt az arcát, amelyet az erre járó turista a mai napig lát: a kastélyok mellett sem törpülnek el a szebbnél szebb templomok, színházak és múzeumok. Utóbbiakból hatvanat tartanak nyilván Stockholmban, talán ennek is tulajdonítható, hogy hat esztendeje ,,kontinensbajnoki címet" vehetett át a főpolgármester: akkor választották meg az általa dirigált várost a kultúra fővárosának Európában.A helység szelleme átragadt a magyar drukkerekre is, akik közül jó néhányan már pénteken felbukkantak a maga 760 ezer lakosával a legkisebb nagyvárosként (és/vagy a legnagyobb kisvárosként) is emlegetett Stockholmban.Másnaposak voltak a hazai drukkerek

A leglelkesebb szurkolók hangulatán még az sem rontott, hogy péntek este az utolsó pillanatban bukott el az utánpótlás-válogatott. Ami azt illeti, a vendéglátók zöme viszont kissé sápadtan festett - naná, péntek este nem kellett volna annyit inni… Merthogy ennyi részeg embert egy rakáson ritkán látni, mint Stockholmban, na persze, így van ez, ha az alkoholfogyasztára vonatkozó szigorú előírásokat egyszerre szegik meg több ezren… A gyaníthatóan a szórakoztatónegyedbe felhúzott metróállomáson, az Odenplanon jobbra köpött egy nagyot a sportosan elegáns, a vöröslő orrával a Rudolf szarvast idéző negyvenes férfi, miközben a másik irányba a ki tudja, hány divatirányzatot ötvöző, az összhangot nemigen találó húsz év körüli leányzó sercintett egy még nagyobbat. Voltak ennél rosszabb arcok is, de ezeket olvasóink békés vasárnapja érdekében inkább nem idéznénk fel…
Mert az fontosabb - legalábbis ezeken a hasábokon -, hogy Lothar Matthäus csapata miként készült a futballtörténelem 39. svéd-magyar összecsapására (noha Erik krónikája nem jegyzi, mi azért említsük meg, hogy 38 találkozó után a javunkra billent a mérleg nyelve: a 17 győzelem és a 10 döntetlen mellett csupán 11 vereség rondította az összképet). Az alulról, felülről, sőt még oldalról nézve is svédasztalos reggelit rövid séta, majd taktikai értekezlet követte. A fél egyre kért ebéd előtti megbeszélésen ismertette a kapitány a szerinte legjobb tizenegyet - igen, a játékosok is csak akkor tudták meg, hogy közülük ki kezd a gyepen, ki a padon és ki a lelátón (Rabóczki Balázsnak és Halmosi Péternek nem kellett meccsszerelésbe öltöznie ezen a napon). A pihenőt, majd a sebtiben bekapott uzsonnát követően szállt buszra a társaság, hogy mintegy fertályórás utazás után befusson az 1937-ben átadott Rasunda-stadionba. ---- K ---- A