Hogy ki (nem, nem tévedés: nem mi, hanem ki) a közös az angol válogatott szövetségi kapitány, Sven-Göran Eriksson, a Schalke 04 korábbi játékosa, Lenart Larsson, avagy a korábban az Ajaxban pallérozódó Inge Danielsson, valamint a svédek hatvanas-hetvenes évekbéli nagy ásza, a fáradhatatlan malmői Bo Larsson között, aki amúgy Stuttgartban is kedvenc volt?
Nos, a helyes válasz egy név: Móré Imre.A magyar futballszakembert jól ismerjük, hiszen ő az, aki az éppen aktuális svéd-magyar válogatott mérkőzések előtt bőséges információval látja el lapunkat, ezenkívül neki távol a Kárpát-medencétől is mindig markáns véleménye van a magyar futballügyekről.
Sven-Göran Erikssont a futball ôshazájában is tisztelik, elfogadják
Sven-Göran Erikssont a futball ôshazájában is tisztelik, elfogadják
Sven-Göran Erikssont a futball ôshazájában is tisztelik, elfogadják
Sven-Göran Erikssont a futball ôshazájában is tisztelik, elfogadják
Most Móré Imrét mint edzőt próbáljuk bemutatni, noha az ő története nem egy rövidke újságcikkbe, hanem inkább könyvbe foglalva lenne teljes… Szóval, most tömörítve a lényeget: a fentebb sorolt néhány név már árulkodik arról, hogy honfitársunk mily nagyrabecsült a svédeknél. Hogy mást ne említsünk, éppenséggel Sven-Göran Eriksson még a hetvenes évek előtt Móré Imre játékosa volt a KB Karlsrugában (amúgy Karlsruga szülötte Nobel Alfréd, és hogy még valami párhuzamot találjunk a svéd-magyar fociösszecsapások apropóján, idekívánkozik, hogy a két évvel ezelőtti a stockholmi 1-1-re végződő Eb-összecsapás idején ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat Kertész Imrének), míg hajdani nagy profik, Lenart Larsson és Inge Danielsson a magyar edző irányítása mellett tanulták a futball tudományát. Az angolok svéd kapitánya a jelenkorban is kapcsolatban áll Móré Imrével, akit rendkívüli becsben tartanak az északi országban: a 100 esztendős Svéd Labdarúgó-szövetség centenáriumán ő is magas állami kitüntetést kap majd.
Ám jellemzően Móré Imre szerénységére, e dicsekvésre okot adó esemény pusztán két mondat a beszélgetésünk sodrában, ugyanis az ősz, a 73. életévét is maga mögött hagyó futballszakember nem a múlt dicsőségeiről, hanem a jövő lehetőségeiről mesél, mégpedig fantasztikus átéléssel. Történetünk hőse Järnában él, és a labdarúgásban szerzett tapasztalatait immáron az utánpótlás-nevelésben kamatoztatja, mégpedig a Södertälje városi iskolában működtetett focisulijában. Önmagában már az külön cikket érdemelne, hogy mennyi segítséget ad ehhez a munkához a svéd városka (itt nem sajnálják a koronákat a költségvetésből arra áldozni, hogy egészséges embereket neveljenek), ám e helyütt tömörítsük a lényeget: Móré Imrének csakis azzal kell törődnie, hogy a gyerekek megszeressék a labdarúgást. "Miután a futballban a szabad játék híve vagyok, így az iskolámban minden gyereknek helye van, a zseniális tudással megáldottnak és az ügyetlenkének egyaránt - mondja a nagyszerű szakember, aki a szombati svéd-magyar vb-selejtezőt természetesen a helyszínen, a Rasunda-stadionban nézi majd meg, és akinek szakmai ismereteire Sós Károlytól kezdve minden magyar kapitány támaszkodhatott az éppen aktuális meccsek előtt. - Tudvalévő, hogy nem mindenkiből lehet jó labdarúgó, de nagyon fontos az, hogy minden gyerek megérezze a futball »ízét«. S hogy miért fontos ez? Mert egy futballügyetlen gyerekből éppen a sportág iránt érzett szeretete miatt később nagyszerű sportvezető vagy mondjuk, a feladatához remekül értő, és a játékosok nyelvét nagyszerűen érző szertáros válhat. A svéd labdarúgás alapját amúgy is az iskola adja, és a svéd labdarúgómodell nagyszerűen működik, hiszen az ország évtizedek óta ontja a tehetségeket a világ futballjának. A hatásos és eredményes utánpótlás-nevelés egyik alapja az, hogy a szülőket is bevonják a gyerekekkel foglalkozó szakemberek a munkájukba, és nem véletlenül. A srácok általában már hétesztendős korukban tudják, mit szeretnének elérni - hiszen ilyen idős korukban már példaképeket találnak a futballban -, így nagyon fontos, hogy családi körben miképpen viszonyulnak az ambíciójukhoz. A szülőnek tehát ismernie kell, hogy a labdarúgónak készülő gyerekének mit jelent - mondjuk - a helyes táplálkozás, valamint a pihenés és a szórakozás arányát is meg kell találniük, hiszen egy gyerek, majd később a serdülő-, illetve ifjúsági korba lépő labdarúgópalánta is szeret ugyanúgy élni, mint a vele egykorú, de már nem futballozó srác. És még hosszan lehetne sorolni a példákat, ám a lényeg valójában abban keresendő, hogy nem elég csupán a tehetséget felfedezni, őt istápolni, míg azt, akinek kevesebb az érzéke a játékhoz, szeretni kell, hogy ő is kedvelje a futballt." Mint az ilyen beszélgetésekkor általában mindig, most is asztalra kerülnek olyan újságok (ez esetben természetesen a Svédországban megjelenő lapok), amelyek alátámasztják az elmondottakat. Móré Imre edzői munkálkodásáról bőséges mennyiségű cikk jelent már meg az elmúlt években, mostanában azonban "csak" az utánpótlással foglalkozó írások vannak fókuszban. A magyar szakember filozófiáját pedig öles betűk hirdetik: megtanítom a gyerekeket a sportszerűségre, a sportemberhez méltó viselkedésre. Móré Imre 73 évesen, heti három alkalommal foglalkozhat a gyerek játékosokkal. És ahogyan az elmúlt évtizedek során már annyiszor, most is és még a jövőben is biztosan felfedez nagy tehetségeket a svéd futballnak… Hangsúlyozzuk - a svéd futballnak. Mert bár Móré Imre fáradhatatlanul bombázza a magyar futball-, illetve sportilletékeseket azzal, szívesen segítene abban, hogy megismertesse a honfitársaival is a svéd modellt, segítene nekünk bármiben, ami előrelendítené a futballunk ügyét, minden hiába… Az ősz edző leveleket ír, tanulmányokat postáz - választ azonban a legritkább esetben kap. Móré Imre ezt az érdektelenséget nem érti. Mint mondja: Svédországban még a király is válaszol minden neki címzett levélre tíz napon belül. No, igen… Hallgatva Móré Imre csupasszív, hozzáértő beszámolóját, az ember lelkébe belefészkeli magát a szomorúság: nálunk lehet, hogy néhány válaszborítékon és néhány száz forintnyi bélyegen múlik a minőségi futball sorsa.
