Legendás lábak, cselek, gólok

A budapesti rendezvény nagy sztárja az osztrákok 95-szörös válogatott támadója, Toni Polster volt, aki hazájában az Austria Wienben, Németországban pedig az 1. FC Kölnben szerepelt. Az őszülő halántékú hórihorgas játékos, bármilyen meglepő nem az osztrák, hanem a német futballban dolgozik, de ott sem edzőként.
"A német első osztályú Borussia Mönchengladbach alkalmazásában állok – mondta a vasárnap délutáni Képes Sport All Stars-gála első meccse előtt Toni Polster. – És itt sem konkrétan a futballisták mindennapi életét irányítom, hanem az együttes marketingosztályán dolgozom. A játéktól sem szakadtam el, rendszeresen pályára lépek a Borussia Mönchengladbach és az 1. FC Köln öregfiúkcsapatában, sőt, már klubelnökként is kipróbálom magam: egy alacsonyabb osztályú gárdát irányítok. Most pedig nosztalgiáztam egy kicsit: a magyarok ellen sohasem mehettünk biztosra. Sajnálom, hogy most eredménytelenebbek, bár úgy érzem, ha kicsit fegyelmezettebbek lennének, tanulnának a németektől, akkor jobban menne a játék is. Ami nagy öröm volt számomra: újra találkozhattam Nyilasi Tiborral, aki annak idején a példaképem volt, és akitől nagyon sokat tanultam.”

Magyarországon debütált a portugál válogatott – a Budapestre érkező futballisták ugyanis ilyen összeállításban még nem játszottak együtt. A csapatkapitányi karszalag a korábban a válogatottban 35-ször szereplő Antonio Velosót illette meg, nem csupán portugál színekben való szereplése miatt, hanem azért is, mert a Benficával korábban BEK-döntőt is játszott (és 1988-ban a PSV ellen ő hagyta ki a sorsdöntő tizenegyest). Veloso játékos-pályafutása ismerős lehet, de vajon mivel foglalkozik manapság?
"A labdarúgásban dolgozom – szólt a válasz. – Fiatal tehetségeket menedzselek, köztük a saját fiamat is. Miguelnek nagyon jól megy a játék, az Eb-t nyerő U17-es csapat középhátvédje volt, így joggal remélhetem, nálam is többre viheti majd… ”
Velosónak azonban van egy szívfájdalma: fia most nem a Benficában, hanem az egyik riválisnál, a Sportingban játszik.
S ha már a játék: kérdeztük a Benfica korábbi sztárját, ő mennyi időt szentel az aktív futballozásra.
"Igyekszem karbantartani magam, és így még futballozgatok. Négy hónappal ezelőtt Olaszországban, fél éve pedig Franciaországban jártunk strandfocizni, és mondhatom, azok remek hangulatú rendezvények voltak. Nem szakadtam el tehát a labdarúgástól.”

"Imádom Budapestet, ráadásul szerencsém van, mert a feleségem írónő, és a Francia Intézettel közös szervezésben Mészáros Mártával forgattak filmet” – hízelgett egy kicsit Dominique Rocheteau, a franciák Eb-győztes futballistája. A 49 válogatottságig jutó játékos a legnagyobb sikereit a PSG-vel érte el, vasárnap is bizonyította, milyen jó játékos volt ő fénykorában.
"Jó kis torna volt, és legalább megint együtt voltunk – mondta a francia. – Nagyon nehéz összeegyeztetni, hogy a régiekkel együtt játszhassunk, mert mindenkinek rengeteg elfoglaltsága van.”

A múlt világsztárjain kívül természetesen a nagy figyelem a magyar játékosok felé irányult. Rég volt már, mikor magyar futballcsapat eséllyel indult egy tornán, ezen a gálán azonban a mieink voltak favoritok. Persze, ezek a futballisták néhány éve még sztárok voltak, amit bizonyított, hogy amikor Kiprich József kijött az öltözőből, akkor a holland gárda tagjai rohantak hozzá köszönni…
"Jólesik, hogy megismernek – mondta mosolyogva Kiprich József. – Jó olyan futballisták, barátok között lenni, akikkel sok időt töltöttem együtt pályafutásom során. Ez a gála pedig feledteti csapatom, a Győri ETO szombati gyalázatos békéscsabai játékát… Több ilyen rendezvényre lenne szükség, hogy a focirajongók újra imádják itthon a labdarúgást. Sajnálom, hogy nem volt zsúfolt ház, de abban biztos vagyok, aki eljött a BS-be, remekül szórakozott.”

Az eredeti kiírás szerint tegnap 16 órakor Németország mérkőzött volna Dániával, ám néhány nappal a gála kezdete előtt kiderült, hogy az északiak nem vesznek részt az eseményen. Ezért a szervezők holland futballistalegendákat próbáltak Magyarországra csábítani, és ebben nagy segítségükre volt a NAC Breda együttesénél dolgozó Popovics Sándor. A szakembernek elég volt egy-két nap arra, hogy összeverbuválja a holland együttest, így a BS-be kilátogatók Brian Laudrup cselei helyett a Kerkhof testvérek játékán ámulhattak.
René van de Kerkhof arról híres, hogy az 1978-ban az Argentínában rendezett világbajnokságon miatta csúszott tíz percet a torna döntője, mert sérült kezén gipszet viselt, és ezt ellenezték az ellenfél játékosai, de végül mégis engedték szerepelni. Ikertestvéréről, Willy van de Kerkhofról 1986-ból lehetnek emlékeink, ő ugyanis játszott a Népstadionban a magyarok ellen.
"Nagy örömmel fogadtuk el a meghívást, és természetesen azért is vállaltuk el a szereplést, mert nem szerettük volna cserben-hagyni Popovics Sándort – mondta Willy van de Kerkhof.

A magyar–német meccs közepén megérkeztek az Aranycsapat még élő tagjai, és a holland testvérek azonnal megkérték Popovics Sándort, hogy vigye oda őket bemutatni Grosics Gyulának, Buzánszky Jenőnek és Puskás Ferencnek.
"Ez egy nagy pillanat volt számomra – mondta René van de Kerkhof. – Nagyon sokat hallottam az Aranycsapat tagjairól, és most végre személyesen is köszönthettem Puskás Ferencéket. Történjen immár bármi, ez a nap örökre emlékezetes marad.”

Nos, amikor Popovics Sándor megtudta, hogy Dánia lemondta a budapesti játékot, és a szervezők a holland csapatot szeretnék idecsábítani, azonnal intézkedni kezdett. Nem kellett neki két nap, hogy összeszedje a játékosokat, és jelezze, hogy a holland együttes boldogan részt vesz az eseményen. A kérdés: hogyan sikerült rávenni a holland sztárokat a szinte azonnali utazásra?
"Egyszerű a válasz: szeretnek és tisztelnek Hollandiában, és ha ezektől a nagyszerű volt futballistáktól segítséget kérek, ők azonnal ugranak – mondta a mindig mosolygós Popovics Sándor. – Számomra élmény ilyen emberek között lenni, és szinte mindegyik itt pályára lépő játékosról van egy-egy kedves emlékem. A magyar futballisták közül az ezen a tornán szereplő öregfiúk néhány tagja képviseli az utolsó sikeres generációt. Remélem, a helyzet megváltozik, ám a magyar focival kapcsolatban elkeserít, hogy az utóbbi hetekben a szövetségi kapitány személyén megy a vita, ám nekem elhihetik, lehetne a jó isten is a magyar válogatott élén, most nem juthatnának el sehova… Hatvannégy éves vagyok, és szerintem a világ jelenlegi futballjában a magyar válogatott kapitányának van a legnehezebb dolga.”

A német válogatott legismertebb játékosa Manfred Kaltz volt. A zöld-fehérben feszítő, korábbi 69-szeres válogatott futballista – akinek banánívű beadásai legendásak voltak – bizonyította, hogy a németek még a visszavonulásuk után is profik. Manfred Kaltz esetében igazi sztárról van szó, aki nemcsak a kontinenstornán volt a legjobb, hanem a Hamburg együttesével nyert BEK-et is, és szerzett világbajnoki ezüstérmet is.
"Napjaimat teljesen kitölti az, hogy a futballiskolámban dolgozhatok – mondta a német futballista. – A mostanihoz hasonló öregfiúk-mérkőzéseken lépek pályára, persze csak módjával, mert csapattársaimhoz hasonlóan én sem vagyok már mai gyerek. Nem véletlen, hogy nem találtuk meg a ritmust az első mérkőzésen a sokkal fiatalabb magyarok ellen. A hollandok ellen, az igazi presztízsmérkőzésre már felpörögtünk. Ám mi az eredménytől függetlenül is nagyon jól érezzük magunkat, ez az új csarnok gyönyörű, jó lett volna, ha többen kijönnek megnézni ezt a gálát.”

Szerzők: KECSKÉS ISTVÁN, KEMÉNY KRISTÓF, LIPCSEI ÁRPÁD, TÓTH PÉTER
Fotók: NÉMETH FERENC, M. NÉMETH PÉTER